Elég rég picsogtam már, mert egész jól megtanultam nem foglalkozni a rosszindulatú, irigy, gonosz,... emberekkel.
Sokat dolgoztam magamon, és szó nélkül hagyok egy csomó dolgot, amin még mondjuk 2 éve napi szinten százszor kiborultam volna.
Nem akarom mániákusan bebizonyítani az igazamat, és megvédeni magamat - mindenki azt hisz, amit akar.
De most lehet tudat alatt rossz passzban vagyok, azt hiszem ez lehet az oka, hogy ma mégis csak érzékenyen érintett egy kis "apró fricska", amit üldözési mánia ide, vagy oda - azt hiszem joggal vettem magamra: nekem szánták.
Még mikor hugiék Debrecenben laktak, egyszer őt bíztam meg, hogy hozzon nekem onnan egy repesztő lakk nevű varázslatos nem evilági cuccot: egy Otthon magazinban láttam egy csudi klassz dolot, ott volt a leírás is, hogy készül, és az anyagszükségletnél ez az egy UFO hozta dolog volt, amit végül a Hugim arany árában, de megszerzett nekem Debrecenből.
Egy nagyon szép kulcstartót készítettem belőle Anyáéknak, nem is tudom, talán egy karácsonyra.
Gondoltam rá, hogy felverem őket most így éjjel, első felindulásban, hogy had fotózzam gyors le, mert azóta is a falukon lóg - lassan több, mint 10 éve.
Aztán történt, hogy egy barátomnak szerettem volna valami igazán egyedit készíteni.
ÉN készíteni.
Sok kis apró kincsecskéje van és mindig mondta, hogy nem tudja őket hová rakni - ebből jött az ötlet, hogy készítek neki egy kincses dobozt.
Eszembe jutott az a repesztéses technika, és a repesztőlakk még tökéletes állapotban volt, úgyhogy már csak egy fa dobozt kellett szereznem, meg festéket.
Egy pesti kiruccanás alkalmával Ágó barátnőmmel a kötelező köröket lefutva szereztünk dobozt, szalvétát, festéket.
Haza jöttem, és neki estem.
Ezzel gyakorlatilag egy időben történt, hogy az oviban valami szülőin az egyik anyukával beszélgetésbe keveredtem, aztán kiderült, hogy ő is kézműveskedik, úgyhogy hasonszőrű vagyok...
És barátságot kötöttünk.
Volt, hogy ő jött fel hozzám, és én is sokszor voltam nála.
Beszélgettünk sok mindenről, ötleteltünk, tanácsokat adtunk oda-vissza, mit hogy lenne érdemes
Megmutattam neki az első dobozomat, és egyből lecsapott rá: készítsek neki is egyet!
Név nélkül, de időbélyegzővel:
Miután a doboz elkészült és kirepült Izraelbe, jogos tulajdonosához, azután megosztottam a facebookon is a képeket, hogyan készült lépésről-lépésre a dobozka.
Ez volt az a legelső dobozom, ami nem tökéletes, nem a legszebb darab, de szívemnek ez a legeslegkedvesebb azóta is, mert egy nagyon jó barátnak készült, az akkori legjobb tudásommal, és a legeslegtöbb szeretettel, amit csak alkotómunkába bele lehet tenni.
Aztán a képet látva megkeresett egy ismerős, hogy látta, és húúú, és készítenék neki is egyet? Az legyen kiscicás, virágos,....
Ajándékba, családtagoknak, barátoknak is készült pár darab.
Tökéletesítettem a technikát, próbálgattam a festékeket a stílusokat, mellette millió más dologba bele vágtam.
És igen, ez a kézműves-társ volt az, aki miután azt mondtam, szeretnék ezzel "igaziból" foglalkozni, mondta, hogy a szomszédjától hallotta, hogy létezik egy olyan lehetőség, hogy bemegy a kézműves az
akkor még APEH irodába, és kap egy 7-es adószámot, amivel hivatalosan árulhatja a kis kézműves termékeit.
Ennek nagyon megörültem, mentem is, kaptam adószámot, és hivatalosan elkezdhettem foglalkozni ezzel az egésszel.
Volt egy civil szervezet, Kovács Andi vezetésével, és megkeresett, hogy majálisra szerveznek helyi kézműveseket, látta a facebookon a dolgaimat, szeretné, ha én is közéjük tartoznék.
Nekem az alkotás megy, kiállni az emberek elé, és "eladni magam" - na ez nagyon messze állt tőlem.
Megköszöntem a megkeresést, bár azt nem mondtam, hogy a lehetőségtől egyúttal bokáig f...tam a lábamat...
Aztán jött még egy alkalom, ismét keresett Andi, és hívott.
Ismét megköszöntem, de nem mentem...
Végül 2 éve karácsonykor mikor újra szólt és hívott - össze szedtem az összes bátorságomat és elmentem életem első vásárára.
Tök fura volt az egész, mert Andi ugyanazt csinálta, amit én.
Ékszerek, festett fa dobozok.
Gyakorlatilag a "saját nyakára hívott, konkurenciának".
De mégsem.
Mert az ő stílusa, a színvilága teljesen más volt, mint az enyém.
Önzetlenül hívott maguk közzé, annak ellenére, hogy ugyanazt csináltuk.
Ezzel szinte egy időben történt hogy az "alkotós barátnőm" egyszer csak elmaradt.
Ha találkoztunk, hideg volt, elrohant, nem írt, ha én írtam, kelletlenül válaszolt.
Aztán hagytam a fenébe az egészet.
Majd most nemrég derült ki, hogy mi is a probléma:
Egyik közös ismerősünknek mondta, hogy tele van velem a faxa, mert én LEMÁSOLTAM AZ Ő MUNKÁJÁT, és ugyanazt csinálom, amit ő!
Kis pofátlanul bele köptem a levesébe...
Nem is értettem, hisz én már akkor csináltam ezt, mikor azt sem tudtam, hogy ő a világon van, plusz VELEM csináltatott ő, saját magának egy ilyen stílusú dobozt, mint az a beszélgetésünkből is látszik.
Ennek ellenére vérig van sértve és időről időre hírfolyamban, név nélkül, de beszólogat, oda-oda csíp.
MOST lett elegem belőle, és nem, nem akarom MINDENKI előtt megvédeni magamat, de azért jó, ha pár ember hallja, látja az én verziómat is.
...még jó, hogy a pékek, szakácsok, hentesek,.... nem ölik halomba egymást, hisz pl. minden pék EGYMÁST MÁSOLVA mocsok mód ugyanúgy kenyeret készít....
