Tegnap délután hívtak az asztalos fiúk, hogy VÉGRE kész van a kis szépségem, és ma felhozzák, beszerelik.
Nyugodt voltam, hisz délelőtt itthon vagyok, 1/2 2-kor meg jön Anya.
Elvileg táppénzes lennék a minimmel, de az elég éhenhalós móka, úgyhogy Anya vigyáz Zalánra, míg meg nem érkezik este az ex Csongorral, mert így a fulladva-ugatva köhögő kis pasimat nem kell kimozdítani a mínusz tizensok fokba 2-3 alkalommal egy nap.
Tegnap hoztam haza kartonokat, és éjjel 1/2 12-re végeztem is a konyhám kipakolásával, hogy amikor a fiúk reggel megérkeznek, már eshessenek is neki.
Jöttek is, az ígért 8 helyett már 1/2 8-kor, és elkezdődött a rombolás.
Hogy mi van itt?!
Én valamiért azt hittem, hogy a műhelyben össze lesz szerelve, itt csak pár lyuk kell a falba és már kész is.
Aha, ahogy azt Andika elképzelte!
Itt is szabnak, vágnak, fűrészelnek, pl. a mosogató medencének a helyét, a beépített sütő helyét most vágták ki, mert a készülékek nálam voltak.
No meg apróbb igazítások, mert nálam se derékszög, se párhuzamos, se egyenes, semmi nincs.
Ráadásul leszaladtam a boltba, és mire felértem nagyban fűrészeltek, a szoba ajtók sarkig nyitva, úgyhogy MINDEN vastagon fűrészporos...
Az első sokk után felhívtam a főnökömet, hogy ugye tök jól elvannak ma nélkülem?
Belegondoltam, mi lesz itt, mire végeznek.
Nehogymár szegény anyukám nyalja fel ezt a ramatyot, na meg nem ártana a helyére pakolni a sok mindent, ami most cirka 5 nagy kartondobozban dekkol.
Mire feltakarítok, rendet rakok, az szép kis meló lesz, de szerencsére nem volt gond, elengedtek szabira, úgyhogy most várom, hogy végezzenek (állítólag olyan 3 körül már kész lesznek) és neki eshessek végre.
Ja, és mivel csak tegnap a melóban tudtam meg, hogy ma jönnek, így nem tudtam előre főzni, most meg se gáz, se mikró, se semmi, úgyhogy a szoba közepén van kenyér, meg szalámi, és ennyi!
Még csak egy teát sem tudok csinálni!!!
Örülök, hogy itt vannak, és hogy készül, örülök, hogy végre itt lesz a megálmodott (nem egészen, mert végül nem azt az ajtólapot rendelték, amit választottam, de kezdem megszeretni ezt is), de a kupit, meg a port, a fejetlenséget annyira, de annyira úúúúútálom!
Nem akartalak a félkész állapottal sokkolni benneteket, de este ha kész a takarítás, akkor megmutatom, milyen lett! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése