Délelőtt megkínált az egyik kolléganőm bennünket szünetben meggyes pitével.
Neki estünk, és egyszer csak ropp, vagy reccs?
Szemben velem Judit majd megfulladt a röhögéstől, mert pont hozzám beszélt, engem nézett, és miközben hallotta a roppanást, az arcomon is látta a torzulatot-meglepettséget-grimaszt...
Míg ő a bepisi-küszöbön próbálta belül tartani magát, én vagy hússzor gyorsan megszámoltam oda-vissza a fogaimat és mikor megnyugodtam, hogy okés, mind megvan, akkor ráértem végre az agyrázkódásommal foglalkozni, ami a nagy zökkenéstől keletkezett bennem...
Panka esküdözött, hogy ez volt a második tepsi süti,és ugyanazt a fajt meggybefőttet rajta bele, és SENKI nem talált benne még magot, amit én csont nélkül el is hiszek.
Judit fetrengett a röhögéstől, hogy nem is én lennék, ha nem találtam volna meg 2 tepsinyi pitében az egyetlen nyamvad magot!
Csak ezt hajtogatta, hogy EZ tipikusan "csordásandis".
Hát igen, EZ az...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése