Tartást ad.
Ma a lehető legutálatosabb, legundorítóbb napom volt, amit csak ellenségem kívánhat nekem a munkámban, és vagy 3-4 alkalommal álltam a határon, hogy fogom a vackomat, amivel szarakodnom kellett, földhöz vágom, megtaposom, és bőgök, mint egy 3 éves.
Aztán eszembe jutott, hogy ma kipróbáltam a tegnap kapott kis csodaizéket, és csak ne sírjam már ki a szememből.
Úgyhogy maradt a toporzékolás, és csendes hiszti.
Tök jó, hogy egyedül dolgozom, senkinek nem másztam ma az agyára, a sajátomon kívül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése