Avagy: hogyan kell elcseszni egy hónapok óta várt hetet, ÉS hogyan kell elcseszni egy kereken 1 éve várt nagy eseményt?!
Hozzávalók:
Főzz magadnak egy nagy adag lecsót. (na jó, ha nem szereted, nem ragaszkodom hozzá, lehet bármilyen más finomság is, csak legyen jó kis dús szaftja).
Legyél türelmetlen és a bugyogó forró kis szaftos cuccot fújás nélkül kóstold meg.
Azért nem szabad megfújni, mert akkor lehűl, és amikor hozzá ér a nyelvedhez, nem fogod ijedtedben leszippantani, mint ahogy én tettem.
Az a jó abban, ha a forró lecsó feltapad a manduládra, hogy ott rögtön lekapja a nyálkahártyát, amin keresztül a bacik, meg mindenféle csúnya kórokozó egyből nyitott kapun keresztül jutnak a szervezetedbe.
Mikor már nyelni is alig tudsz, és az éjszakát lázasan töltöd, menj el orvoshoz, aki szörnyülködhet egyet kedvére a manduládon lévő randa seben, és azonnal karanténba vág.
Szóval:
A héten VÉGRE itthon vannak hugiék a törpökkel.
Babázás? Nem, ne fogdosd, csak távolról imádd őket.
1 éve tervezett, szombaton végre bekövetkező esküvő/lakodalom?
Még jó, hogy nem én vagyok a menyasszony...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése