Körbe-körbe, csemetékhez el a világ végére, mert Zazának vettem egy szandit, és elvittem próbára, találtam út közben egy helyet, ahol szemérmetlenül olcsón mérték a gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb muskátlikat, azt hazavittem, majd megint vissza, bolt, na meg 5 méterenként satufék, mert az árok partján, útszegélyen, itt-ott megláttam valami szépet, és muszáj volt lefotózni.
(Igen, az a trikós vörös, bicajjal, aki bele mászott a gödrökbe, meg lehasalt a fűbe, végig a 47-es mentén, az jaja, én voltam...)
No, 3 óra magasságában sikerült hazaérni, bicaj elrak, Andika szusssz.
Majd most a fürdésnél, lecsupaszodva a tükör elé keveredve duplájára gúvadt a szemem.
Fotóztam ma 2 gyönyörű pipacsot.
Jelentem, azoknak a színe kutyaf@sza Andika vállaihoz, karjához, nyakához képest!
Tök jó, hogy trikóban voltam, így nem póló ujja magasságában van egy piros/fehér színváltós zóna a kis hab testemen...
MÉG nem fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése