Napi vigyor

Fél 2-kor állunk lent egy kolléganővel a ház előtt, és várjuk a buszt.

Egy jól megpakolt méhecske elkezd körözni Andi feje körül, és bele száll a hajába.
Fúrja magát be, megállíthatatlanul.

Andi sikong, hogy SZEDD KI!

Kiszedem, visszarepül.
Megint ki, újra visszarepül.
Kiszedem, köröz körülötte.

Andi sikít, és a kezembe nyom egy dugig pakolt kajás szatyrot, hogy VERD AGYON!

Én a méhész lánya, akkor már csukladoztam a röhögéstől, tessék-lássék lendítettem párat, mert hát ugye mégiscsak egy méhecskéről van szó!
No meg, ott állunk kettesben a 47-es szélén, és az elég hülyén néz ki, ha egy sírva nevető nő egy teli szatyorral püföl egy hisztérikusan  hadonászó-sikítót másik nőt, nem?!

Végül feladtam, hatástalan voltam, a méh meg kitartó, és az út szélére rogyva könnyesre sírtam magam a nevetéstől, míg a buszunk megjött.

...aztán magyarázkodhattam mindenkinek, aki ezt a cirka 5 percet végig nézte...