Mikor oda értünk, az anyukája behívott bennünket is Zalánnal, hogy maradjunk nyugodtan.
3-kor kezdődött, és fél 7 körül jött az az anyuka a csemetéiért, akik előtt mi persze nem mehettünk haza, de ez a bő 3 óra, húúúúúúúúúúú!
Eddig azt mondtam, nekem veszedelem rongy terroristáim vannak, de rájöttem, hogy semmi extra, van rosszabb!
Szegény házigazda, szegény szomszédok, szegény ünnepelt!
Egy alapjában véve csendes srác, aki rendet tart, megszokta a halk magában játékot, és most beszabadult 7 trópusi vihar a szobájába!
A zajt egy idő után már én sem bírtam, a felfordulást detto, szóval egy nagyon fontos tanulsága van a dolognak, attól függetlenül, hogy jól éreztük magunkat, hogy nálunk nem lesz januárban szülinapi buli!
Igen Csongor, lehet kezdeni a nyafizást, de nem!
Nekem ehhez nincs idegrendszerem, csodáltam a háziasszonyt, hogy csak a gyerekek testi épsége miatt aggódott, a visongás, rohangálás nem izgatta túlságosan.
Szerencsés idegrendszere van! :D
