2011. december 29., csütörtök

Én egy ZSENI vagyok!

Már tudom, miért volt anno huszonvalahány aranyhalam!
Imádom őket!
Mind külön egyéniség...
Volt sokféle, az állatkereskedésben a tulaj mindíg szólt, ha új fajtát kapott.
Fekete, arany, fehér, foltos, fátyol, teleszkóp szemű, hólyagos fejű, ... tényleg nem volt 2 egyforma végül.

A legjobb helyet választottam a kis hármasnak most, itt a szobámban.
Hatalmas asztal, felét elfoglalja a gép, másikat meg az akvárium
Űlök a gépnél, olvasgatok, írogatok, közben meg ezeket a kis nyomikat bámulom.

Az Idétlenül Úszó Fekete Fátyolfarkú pl. nem tud úszni!!!
Lebeg a víz felszínén, kapkodja a levegőt, aztán esetlen, idétlen mozgással elkezdi lefele küzdeni magát. Leér a kavicsokhoz, azután vége! A légszelep kiold és ő visszakerül ismét a víz tetejére, oda ahonnan indult. Nem jut előre.
És ha hajtja is magát, többnyire csak hátrafelé halad, mókás, ahogy küzd és erőlködik, de végül sehová nem jut. "Tapossa" a vizet, miközben egy helyben áll.
Ő totálisan ÉN vagyok.


Aztán van az Aranyszínű Fátyolfarkú , határozott, erős, mozgékony, kutat, keres, felfedez, övé az egész akvárium.
Gyönyörű és úgy is viselkedik, mint aki tudja is magáról, hogy ő A Valaki.
Ő Csongor, totálisan egy karakterek!


Végül az Aranyszínű Hátuszony Nélküli...
Visszahúzódó, óvatos, megfontolt. Figyel és követ.
Az Aranyszínű Fátyolfarkú nyomában van állandóan, levakarhatatlan árnyéka.
Követi, bármerre is úszik, utánozza, bármit is csinál. 
Épp olyan, mint Zalán.


Hihetetlen "választás" volt épp EZ A HÁROM halacska.
Sokszor mondtam már, hogy nem hiszek a véletlenekben.
És "véletlenül" épp ez a 3 kis aranyhal volt az egész hatalmas kisállatkereskedésben?!





Aranyhal

Kívántam!
Nem, nem kívántam...
Csak eszembe jutott, hogy anno volt egy hatalmas akváriumom, tele aranyhalakkal, mindenféle kis szépséggel, és amikor egyszer csak a Csongorral való terhességem legelején cirka 24 óra leforgása alatt sikerült elpusztulnia az összesnek, hát kb. onnastól datálom a mélyrepülésemet....

Szóval ma amikor kisállat kereskedés közelébe kerültem, bementem, és kívántam.
Nem, nem kívántam, kiválasztottam.
Hárman vagyunk, három kell, és nem tudom ez mennyire sorsszerű, de csak 3 volt.
Felvásároltam az egész készletet!


Ma elvitte a terroristákat az apjuk, majd csak jövőre látom őket újra.
4 nap magányosan...
De mostmár nem! Leszünk négyen, és nagy szilveszteri murit csapunk:
Én, A Házigazda, az Idétlenül Úszó Fekete Fátyolfarkú, az Aranyszínű Fátyolfarkú , és a Aranyszínű Hátuszony Nélküli...

Jó társaság, csendben vannak, csak a levegőztető-vízszűrő izgat egy kicsit, mármint az, hogy nem fogok-e éjjel arra ébredni, hogy bepisiltem a folyamatos csorgást, bugyborékolást hallgatva...

Ha meg folytatódik az elmúlt hétre vonatkozó tendencia, hogy hajnal 2-3-ig csak vergődés, forgolódás, agyalás, szipogás, akkor legalább hátha elvonja majd a figyelmemet és álomba bugyogtat...





Nem csak rossz dolgok történnek ám...

...és határozottan tiltakozom a skatulya ellen, hogy "...a nők ha boldogtalanok, elmennek vásárolni, és a vásárlásba folytják a bánatukat..."

Nem, ez egy tizenéves vágyálom beteljesülése most, köszönet érte a szüleimnek...
Az történt, hogy meg van rendelve a konyhaszekrényem és ma megvettük a beépíthető tűzhelyet és a páraelszívót...

Csoda szép, fent gáz, a sütő villany, álom, a páraelszívó mostmár hátha nem csak zajforrás lesz a konyhában, hanem szépsége mellett hatékony segítség is.

Ha minden igaz, január végén ezt a 11 éve utált borzalmat, ami a konyhámban van örökre elfelejthetem és itt lesz A Konyhaszekrényem!



2011. december 27., kedd

Azt hiszem én vagyok a világ legpozitívabb embere!

Lassan 4 hete volt itthon utoljára.
Miután elment, ha beszéltünk feszült volt, kedvetlen, ideges, és fáradt.
Ha kérdeztem, mi a baj, azt mondta, hogy "...meló, és hogy nem telefontéma, majd megbeszéljük otthon."

Jött a hétvége, én vártam, de nem ért rá, nem jött. Nem beszéltük meg...

Majd eltelt még egy hét, épp úgy, mint az előző, ha én csacsogtam azt meghallgatta, de ő nem mondott semmit, mert nem telefontéma...
Lassan az esti 50-60 perces beszélgetéseink 5-6 percesre szűkültek...
Jött a hétvége, a MI HÉTVÉGÉNK, de nem jött. Nem ért rá. Nem beszéltük meg...

Aztán ólomlábakon eltelt még 1 hét.
Azt mondta "...hétvégén már biztos leállások lesznek, csütörtök körül hátha el tudok szabadulni..."
Vártam, de nem ért rá, dolgozott csütörtökön is...

"...Majd pénteken délelőtt biztos hamar tudok menni!..."
Vártam, nem jött.
Csütörtökön, 23-án délután 5 körül felhívtam, hol jár már, erre azt válaszolta, "...még el sem indultam, még meló van, már nem érem el az utolsó vonatot sem..."

Aztán mivel én egy borzalmasan naív pozitív ember vagyok, és olyan élénken bennem van egy mondata, hogy

 "... Prágáig is elmentem gyalog egy lányért, akit szerettem, nem lehet előttem semmilyen akadály!"

gondoltam ha már ilyen szépen elszarták a hétvégénket, és mivel szeret és fontos vagyok neki, hát lehet lehozza a barátja.
Vártam az éjjel, hogy majd egyszer csak zörög a zárban a kulcsa.
Nem jött....

Dec. 24.: Majd biztos ma jön, a reggeli az első vonattal!
Vártam, nem jött.

Majd a 9-es vonattal!
Vártam, nem jött.

A 11-essel???
Nem, ezzel sem...

És nem is telefonált, lehet nem ért rá szentestén sem, amikor alapvetően az embereknek a szeretteikkel van tele a szíve.

Eltelt a karácsony, dec.25, dec.26, és még mindíg nem is telefonált...

Most 27-e van, 4 napja nem keresett...
Hívogassam én? Minek? Megeresztettem egy sms-t, arra sincs válasz...

Azt hiszem bármennyire is pozitív vagyok, itt az ideje felfognom, amit ez az egész jelenteni akar.
Nem tudom miért, semmit az égvilágon nem tettem, amiért ezt érdemelném.
Amit kapott tőlem és ettől a kapcsolattól, azt gondoltam legalább egy mondatot megérdemelnék, bármi is van.

Hoztam haza egy csomó mindent, amit szeret.
Sütöttem, főztem, a hűtő, a kamra tele van olyasmikkel, amit szeret.
A fa alatt ott az ajándéka, aminek szerintem nagyon örült volna.


Pozitív vagyok, de azt hiszem már nincs kire várnom.

2011. december 23., péntek

A kemény külső mögött....

Csongor figyelget, néz, kerülget, majd odajön hozzám:

- Ne szomorkodj Anya, én szeretlek! ... még akkor is, ha néha veszekszünk...

...közben meg a híradót nézem, ahol épp azt mutatják, hogy még a sitten az elítéltek is együtt lehetnek karácsony alkalmából a szeretteikkel.

Tényleg valami tömeggyilkos lehettem előző életemben!


Gyermekszáj

Reggelizünk, Zalán szól:

- Anya! A katonákat falazd szét!
- ??????????????
- A KATONÁKAT FALAZD SZÉT!

Gondolkodom, aztán fogom a kenyerét és felkockázom.
Gyerek boldog, Andika boldog.
Ma sem éltünk hiába!

2011. december 22., csütörtök

Dorkó

Emlékszem anno, megboldogult gyermekkoromban, valamikor a múlt században... :D

Év elején vett nekem az anyukám egy szép fehér (ha nem volt szerencsénk : kék) dorkót, abban edzettem a testem a kemény tesiórákon, majd amikor már nyomta a lábam ujját, akkor kivágtuk, és lehetett benne még egész nyáron át rohangálni az utcán, a földes kocsiúton, árkokban, fára mászni, szóval HASZNÁLNI!

200%-os kihasználtsággal, asszem 1 kerek éven át gyűrve volt (nem voltam gyors lábnövesztő, a szüleim nagy szerencséjére), és azon kívül, amit a szándékos rongálás orrlevágás  okozott, semmi baja nem volt.

A képen Csongor 2 hónapos tornacipője.
Nem az a jófajta régi magyar, olyan már nem létezik, ez CSAK egy 900 Ft-os, kínai.
Asszem még 1-2 darabot elhasználunk belőle év végéig! :S



2011. december 21., szerda

Propaganda

Nem, nem akarok senkit sehová agitálni, csak mutatok egy jót, későn fekvőknek, rossz alvóknak:

Tudom, sokan nem csípik Tilla stílusát, de nekem kifejezetten bejön a pörgős, nem szabálykövető, kicsit gyereki, kicsit őrült stílusa.
Én az ilyen emberekkel érzem jól magam, még ha csak a képernyőn keresztül, akkor is.

Régóta csinálja ezt a Propaganda sorozatot, most nagyobb kereteket kapva a TV2-n létezik.

Tegnap este lefekvés előtt sikeresen felcsapta úgy az agyam és a vérnyomásom az, aki elvileg épp a nyugibogyóm lenne, hogy szakítva az elmúlt hét jó hagyományával, amolyan ellenszereként hatva a cecelégyre, nem tudtam elaludni, úgyhogy a majdnem éjféli kezdésnél még fitt voltam és üde.

Pont két szerelem volt most Tilla "vendége": a lovak, és a "magyar suttogó", no meg a  Tankcsapda.

Nagyon, nagyon jó volt!

2011. december 20., kedd

Saját kezűleg, gyorsan, szépet, egyszerűt...

3 (Andika) + 1 (Zalán) sebesüléssel, de kész vagyunk!
A csemeték örültek, én örültem, a leendő tulajok remélem majd örülnek, szóval örömbóóódotttáááááá!

Képriport hogyan készülünk mi...








Matek - saját módszer

Andi + ragasztópisztoly = hólyagok az ujjaimon

VISZONT!
Nagyon szép dolgokat csinálok! :D


Azt ugye már mondtam, hogy...

...rühellem a karácsonyt?!

Általában csak fejetlen rohanás, szervezkedés, hogy mindenhova eljuss, de mostanában nem is ez a FŐ bajom vele. Hanem az, hogy mindenhonnan kapod töményen a nyakadba, hogy:

...karácsony, a szeretet ünnepe, ilyenkor együtt kell lenned a szeretteiddel, körülötted a családod, a szerelmed, ha meg nem, akkor szégyelld magad, hogy ilyen nyomorult életed van, legyél depis, kösd fel magad, de vannak jó lelkisegély vonalak, ha esetleg úgy is teszel, ahogy illik ilyen helyzetben...

Hát, az van, hogy én sajna ilyen nyomorult életet élek.

A gyerekeim hol itt, hol apánál, osztozunk rajtuk karácsonykor, a szerelmem 250 km-re, már 3 hete nem láttam, de sebaj, jön a hétvége, ami egyúttal A Karácsonyi Hétvége is...

Most meg az orromra is lett koppintva, hogyha esetleg reménykedtem volna eddig benne én balga, hogy ilyen szar 3 hét után legalább karácsonykor megkapom (mert hát ugye a fa alatt legyél együtt a szeretteiddel, családoddal, gyerekeiddel, a pároddal) na nem, ezt felejtsem el.

Szóóóóval, nem jött be, amibe mondjuk lassan 9. hónapja reménykedek, hogy VÉGRE egy normális karácsony, együtt, vele, mert jó, és ugye mi egy pár vagyunk, vagy mi a szösz...

Nem is tudom mi rám a megfelelő jelző.
Nem szingli, de mégis egyedülálló.
Ez mi a francnak felel meg?! Van erre egyáltalán kifejezés?

Mindegy, rühellem már megint a karácsonyt, mert már megint (még mindíg) kilógok a sorból, a mézesmázos habosbabos tündérmesékkel csak direkt megnyomorítanak, hogy érezzem a szokásosnál is szarabbul magam.

2011. december 19., hétfő

Elfüstöltem...

Évek óta van egy olyan szokás nálunk a cégnél, hogy utolsó héten van egy kis banzáj, minden részlegnek külön, beszélgetés a főnökasszonnyal, évértékelés, mit vársz a jövő évtől,... majd gyerekpezsgőzés.

Mindíg az volt a feladat, hogy írd le egy papírra, mit vársz a következő évtől, és ha leírod, teljesülni fog. Sőt, tavaly csillagot hajtottunk belőle, karácsonyfa dísznek, és felakasztottuk a fára.

A tapasztalat?!
SEMMI nem jött be, soha, sőt!
Mintha direkt az ellentettje teljesült volna.

Idén változtatott a főnökünk, és mindenkire kiosztott egy másik személyt, akinek kívánni kellett.
Engem a közvetlen kolléganőre osztott, és olyan szépeket és jókat írt nekem, hogy majdnem sírás lett belőle, szóval nagyon NAGYON szeretném, ha minden bejönne, amit...

De az elmúlt évek rossz tapasztalata ezzel kapcsolatban... és beugrott egy mese, amikor az árvaházban a kisfiú levelet írt a Télapónak,a  gondozónő meg elégette a levelet. A fiú sírt, majd kiderült, hogy azért lett elégetve, mert a füst felszáll, és így hamarabb célba ér.

Úgyhogy megbeszéltük a kolléganővel, hogy most nekünk is ezt kell csinálni.

Ibi, én ma elégettem!
Te hogy állsz?!

Nem tudom amúgy az mennyire rossz ómen, hogy 6, azaz HAT darab gyufa kellett hozzá, hogy a kis 10*10-es papírlapot el tudjam égetni.
Az jó kifogásnak, hogy fújt a szél, és az kavart be?
Vagy az Univerzum előre így jelzi, hogy bekaphatom, ismét?!

Karácsonyi kézműveskedés

Ma délelőtt kézműveskedős - kreatívkodós parti volt Zalán csoportjában.
Mehettek a szülők is, úgyhogy ott volt a helyem.
Nagyon jó hangulatú kis buli volt, és nagyon szépeket csináltunk.

Ez Zalán műve, én szabtam, Ő meg dugdosta a szépségeket az oázisba:


Ezt a képkeretet meg tök egyedül csinálta a kis drágám:


Végülis érdemes volt kimászni az ágyból így bő 2 nap után... :)

Tökéletesen nullára szívott aksi

Asszem már csak valami tartalék pótáramkör tartott mozgásban, még szerencse, hogy pénteken este hazaértem egyáltalán.
Azóta, ma reggelig sikerült cirka 38 órát aludnom, bár lehet többet is, csak dúrvázva számoltam össze...

Ma be volt állítva az ébresztő 8-ra, mert az oviban karácsonyi kézműves foglalkozás lesz, amire megyek, ne érezze szarul magát Zaza, hogy neki nincs ott senkije, de ha nem kellene mennem, akkor lehet délutánig folytattam volna a lemerült akkumulátorok töltését...


2011. december 18., vasárnap

Azért valami jó is történt a héten!

Van egy részleg nálunk, aminek a részlegvezetője egyszer kifakadt, hogy "...mi csak egy pattanás vagyunk a feneketeken!"
Hát, picit macerás, picit áááááááááá, de hozzá tartozik a munkánkhoz, és nekik is haladniuk kell, szóval megpróbáljuk a legtöbbet, és figyelünk rá, legalábbis a közvetlen kolléganőmmel, hogy jó legyen nekik is.

Pénteken, az utolsó munkanapon ebben az évben megkeresett Ibit és engem a részlegtől "Valaki", és ezt adta nekünk.
(katt a képre, és nagyban is...)


Nagyon jól esett, és feldobta az egész nyomorult napomat, hogy van olyan, aki értékeli azt, amit csinálunk... :)

2011. december 17., szombat

Bozótnak!

Megszenvedtem vele, meg úgy látom eltűntek a régi kommentek, de megoldottam EGYEDÜL ezt az eget rengető problémát, amivel már vagy fél éve küzdök! :D

Van itt is Disqus, úgyhogy mostmár lehet kommentelgetni ezerrel! :D

2011. december 14., szerda

Van egy jó, meg több rossz hírem

A héten dolgozunk utoljára.

Tegnap rám telefonált reggel a főnököm, hogy baj van, beesett egy bazi nagy megrendelés, szombaton viszi a kamion, kész kell lennie. Ugye nincs sok dolgom itthon?
Nincs, meg a gyerektáppénzes 1 hét után jól jön egy kis túlórapénz, úgyhogy hajrá!
10-től 10-ig műszak, sebaj, csak 4 nap, kibírjuk!

Ma reggel indultunk a suliba / oviba, kivettem a bicajt a tárolóból, aztán átnyúltam a cicajomon, hogy bezárom az ajtót.
Na EZT nem kellett volna.

Fel tudtam űlni a bicajra, de a mozgásterem bazira beszűkült, minden levegővétel fáj, lehajolni nem tudok, szóval mókás lesz ez a maradék 3 nap, 12 órában.
Már CSAK állni / feküdni / űlni is mókás lenne.....

De ha most becsörgök, hogy "... bocsi, becsípett a hátam!" lehet nem lennék túlságosan közkedvelt személy.
Ja, és az árú sem lenne kész, szóval Andika mosolyogj! Ez elvileg gyógyít.
No meg van itthon Flector porom, okos kislány bespájzol a kincsecskékből!

Alfahímek a családban

Nem tudom milyen zsigeri ösztön ez a fiúknál, tipikusan "alfahím vagyok!" erőfitogtatás, de kezd elegem lenni a kicsi pasimból!

Mindíg is furán viselkedett, ha "terület megjelölésről" volt szó.
Bárhol voltunk, bárhova mentünk, neki muszáj volt pisilni egyet a területén.
Mondom BÁRHOL!
Nyáron nem egy "kellemes" meglepetés várt az erkélyen, olyan 40 fok árnyékban, mi meg ugye 4. emelet, és pont a nap felőli oldal kb. d.u. 1-től míg a nap le nem ment.
De muszáj volt kimennie, és oda csempésznie valahová a területjelző kis meglepijét.
Virágcserép, használaton kívüli kaspó, VIRÁGSPRICCELŐ FLAKON, szóval mindenbe!

És persze fürdés közben, a kád szélén hagyott merőpohár, amivel vizeznek - játszanak, vagy csak sima kiürült flakon...

Tegnap este hazaesek meló után, be a kádba, eresztem magamra a forró vizet és csak bambulok ki a fejemből.
Aztán lassan fel is fogom mit látok: a fogmosó pohárban narancslé.
Narancslé? Nincs is itthon? Hozták az apjuktól?

Aztán a felismerés: nem, megint Zalán.

Mi a frászt csináljak vele?

Kismilliószor megbeszéltük, hogy CSAK a WC-be.
Hogy levágom a pöszörőjét, ha még egyszer telepisili a 40 fokos hőségben az erkély különféle tartozékait.
Hogy a kádba sem pisilünk bele! ....

Tipikusan nem ő a domináns itthon, Csongor keményen tartja az első számú férfi posztját a ranglétrán.
Zalán meg ilyen kis aknamunkával dafke meg akarja mutatni, hogy ő is harcba száll az alfahímségért?!

Mindenesetre lehet az lesz a legjobb megoldás, ha Zalánnak görcsöt kötök a farkincájára!

2011. december 12., hétfő

Az oldalamat kifúrja a kíváncsiság!

Árulja már el nekem, akár csak privátba is  aki innen olvas:
Oroszországi Föderáció

Mindíg meglepődök, mikor betévedek a statisztikákhoz!
Ez olyan izgalmas! :D
(katt a képre, hogy nagyban...)


CIÓ!

Az van, hogy már csak ez a hét, és leállás!
Szóval a képzeletbeli táblára ma reggel felvéstem, hogy CIÓ!
Fura lesz 1 hét pihi után ma újra dolgozni menni, de 5 napot már fél lábbal is, vagy nem?!
Közben meg bőszen lottózok, hátha... ;)

Zalánnak is furcsa lehetett, bár egyfolytában mondogatta már az utóbbi napokban, hogy "...Anya, nekem úgy hiányoznak már a barátaim!", de ma eléggé megilletődötten álldogált az öltözőbe, és csak akkor ment be a csoportszobába, amikor Edit néni kijött elé.
De onnantól már futott, és hallottam a vidám kiabálást, hogy "..megjött végre Zalán!", úgyhogy minden okés, asszem.

2011. december 10., szombat

A múlt heti 2 rész majdnem verte a Showder Klubot....

Konkrétan rommá röhögtük magunkat rajta.
Most ismét itt vannak, aki Discovery közelben van, menjen elmebetegeket nézni! :D

Mindíg tanulok valami hasznosat, valami újat....

Imádom a netet, minden nap találok valami hasznosat, valami újat...

Valamelyik este pl. jött egy email, benne egy link, hasznos dolgok, spórolós megoldások...
Volt benne egy tipp: mire jó a kávézacc?
Azt már tudtam, hogy virágföldbe, na de azt, hogy a mosogatóba is, szagtalanítónak?! Ja, és nem tömi el a lefolyót, mert kis szemcsés, és a víz lemossa....

Tegnap este fura szagúnak éreztem a mosogatómat, közben meg ittam a kis főzött kávémat, és beugrott!

Fogtam a zaccot, beleborítottam a mosogatóba, rá egy kis forró víz, és.... ???

A mosogatóm nem olvasta ezt a bizonyos cikket, sőt, a nethez totál semmi köze, úgyhogy nem tudta, hogy most szagtalanodni kell, semmi gebasz!

Eltömődött, állt benne a víz, én meg előtte és kismillió cifrábbnál cifrább csúnya mondat után elkezdtem kimerni a vizet, majd szétszedtem a szifont, és kitakarítottam, amennyire tudtam...

Még jó, hogy gyakorlatias a csaj, különben az ideg, meg a szennyvíz ölt volna meg!

2011. december 9., péntek

Gyógyulófélben

Tegnap voltunk Gyulán a féléves rutin vese UH-on.
Kicsit felemásra sikeredett a kontroll, mert nefrológiára már nem kaptunk időpontot erre az évre, viszont a gyermekkórházban dec.31-én lehúzza a rolót a radiológiai és UH osztály, mert elmegy a doktornő és nincs utódja.
Szóval most egy UH, januárban meg a nefró.

Pont egy éve 14*8 mm-es volt a tágulat Zalán veséjében, most meg 5*5.
Szóval asszem mondhatom, hogy jó úton vagyunk...

VÉGRE!

Vannak "szakmák", amiknek művelője elvileg védenek bennünket

Mondom elvileg.

Nálunk van egy halom polgárőr, van frankó egyenruhájuk, láthatósági mellényük, nagy mellük, mert feszítenek a nagy büszkeségtől, hogy ŐK a VALAKIK!
Mert ugye néha ott állnak a suli előtt, és kiugranak az autósok elé, hogy 1-1 gyerek átmenjen az úton, meg a horribilis 400 ft-os belépőt is megspórolják maguknak, mint rendező, a helyi színvonalas focimeccseken. Szóval fontosak, de tényleg!

Aztán ma a kerékpárúton bicajozva, mögöttem terroristával a gyerekűlésben majdnem sikerült matricává válnunk egy nagy mellényű polgárőr által.

Mert hát ugye mutassunk példát!

Vezet, közben egyik kezével a telefont fogja, és dumál, másikkal a cigit fogja úgyhogy tényleg nem várhatom el tőle, hogy növesszen harmadik kezet és egy olyan útkereszteződésben, ahol NEKEM van elsőbbségem, meg amúgy is kerékpárút, ahol szintén NEKEM van elsőbbségem, naszóval ugye ne sírjon a szám és ne várjam el, hogy lásson, megálljon, megadja az elsőbbséget.

De édes volt, mert utólag a satufékemet fél szemmel érzékelve, miközben a kölköm arcát vakarom a hátamról le, szóval visszanéz, és int a cigit tartó kezével, hogy bocs.

2011. december 5., hétfő

Gyermekszáj

Tudom, hogy szenya vagyok, nem tehetek róla, de nem tudtam komoly maradni!

Zalán az előbb mesélte nagy átéléssel a mesét, amit nézett, amíg főztem:

- Képzeld Anya! A felnőtt, meg a fiú elengedték a kutyust, a kutyus pedig (m)egszökött az erdőbe és valami (m)egölte! Látod Anya, ezért nem szabad elengedni a kutyusokat!
- Szegény kutyuska....
- És képzeld, Apának is volt egy kutyája, aKi (m)egdöglött, és apa elültette a földbe.

Összeesve sírtam a röhögéstől... :D



2011. december 3., szombat

Passzolunk

Idétlenkedtem, aminek az lett a vége, hogy bevágtam a könyököm OTT, azon az érzékeny ponton a papírcímke nyomtatóm lemez liftjébe.
Az egy dolog, hogy a bőröm felhasadt, a könyököm bedagadt, de NAGYON fájt, lezsibbadt, nem mozgott, és teljesen erőtlen volt órákig.

Aztán felhív A FérfiM, mesélem, mi történt.
Vigyorog ezerrel, és kérdezi:
- ...legalább a jobb könyököd?
- Igen, miért?

Ő is, szintén idétlen volt, szintén fáj, dagadt, nem jó, ha mozgatja és jobb könyök.

Asszem passzolunk, ha még bénaságban is egyformán bénázunk, egyszerre úgy 250 km távolságra egymástól.

Még csak középsős!

Csongor nem volt itthon, Zalán meg játszani akart a gépen.

- Játszhatok anya?
- Igen...

Odaül, kezdőlap a google.
Nézem mit csinál:
Begépeli, hogy JÁTÉKOK!

- Te ezt honnan tudod????
- Láttam Csongortól.
- ...és megtanultad mit kell beírni??????????????????
- Persze Anya....

Basszus, középsős, és ír?????????????

Állam a padlón, azt ugye mondanom sem kell....

2011. december 2., péntek

Miért is csodálkozok?!

Csak hozzuk a formánkat....


Ma délelőtt visszamentem a fiúkkal a gyermekorvosunkhoz, Csongor orrfolyása nem jobb, de nem köhög már úgy, mint a hét elején, Zaza viszont egyre inkább nem tetszett.

Ica doktornőnek sem...

Sípol a jobb tüdő, zajos az egész háta, úgyhogy mehettünk át a röntgenbe, mert tüdőgyulladásnak tippeli.
Frankó!
Mivel labor ilyenkor már nincs, így hétfő reggel ott kezdünk, vérvétel, vizelet, szóval juhéjjjjja!

De NEM, NINCS tüdőgyuszija! A gondolat ereje, meg az önmagát beteljesítő jóslat...
Ugye?!