2012. június 28., csütörtök

Ha csak 1 nőnek segítünk...

...már megérte....

A videó vicces akar lenni, sőt az is, de ennek ellenére szerintem mindenki érti, elsőre mit is takar, mit mond, miről szól:



Ezt ma Derek mutatta nekem, lehet azért, mert épp aktuálisnak érezte az elmúlt napok beszélgetései alapján.

Nem kell megijedni, ENGEM senki nem bánt. Nincs saját bőrön szerzett tapasztalat a témában, csak mint külső szemlélődő, látok, hallok dolgokat...

Sokadjára gondolkoztam el rajta, milyen buták is a nők.
Én is nő vagyok, tehát mondhatom, mert ismerem őket épp eléggé.

Ver a férjem/barátom?!
Naés?
Másnap oda jön, és megesküszik, hogy SZERET!
"...soha többé nem fordul elő, csak rossz napom volt, vagy részeg/fáradt/ideges voltam, bocsájtsd meg, SZERETLEK!"
És a bolond nő elhiszi, mert...

Mert fél.
Az ütésektől kevésbé, mint attól, hogy:
- Mit szól majd a környezetem?
- Biztos én tehetek róla, felingereltem, olyat tettem, ami... Tehát megérdemlem.
- Mi lesz velem, ha elzavarom? Engem csak ő szeret és többé senki más nem fog...
- Mi lesz a gyerekekkel, ha elzavarom?
- Mi lesz a házzal/lakással, ha elzavarom?
- Mi lesz....????

És inkább elhiszi, hogy soha többé, és hogy SZERET.
És még ő akarja megvédeni a "férfit", tehát  jönnek a kifogások, hogy mik azok a foltok:
"Elestem a lépcsőn, beleestem a rózsabokorba, beütöttem a szekrényajtóba..."

Egy férfi soha nem tudna megütni egy nőt, ha valóban szeretné.
Ezt kellene végre megérteni minden bántalmazott nőnek, hogy NEM SZERET!
Aki üt, az nem szeret.

És nem, nem szégyen. Ne az szégyellje, akit ütnek.
És majd lesz valahogy. Nehéz egyedül, nagyon, de sokkal inkább, mint a csendes terror.
Mindegy mi lesz, annál csak jobb lehet, mint amikor örök rettegés az élet, hogy  "jajj, elsóztam a csirkepörit, most haragudni fog? Meg is üt majd?"

Szóval csajok, lécci, ébredjetek már fel, és ne legyetek játékszerek!

Az egész életünk egy hosszú tanulási folyamat

Ma pl. arra jöttem rá, hogy az "igazi nők"  miért festik magukat.
Tartást ad.

Ma a lehető legutálatosabb, legundorítóbb napom volt, amit csak  ellenségem kívánhat nekem a munkámban, és vagy 3-4 alkalommal álltam a határon, hogy fogom a vackomat, amivel szarakodnom kellett, földhöz vágom, megtaposom, és bőgök, mint egy 3 éves.


Aztán eszembe jutott, hogy ma kipróbáltam a tegnap kapott kis csodaizéket, és csak ne sírjam már ki a szememből.
Úgyhogy maradt a toporzékolás, és csendes hiszti.


Tök jó, hogy egyedül dolgozom, senkinek nem másztam ma az agyára, a sajátomon kívül.

2012. június 27., szerda

Imádok csomagot kapni!!!

És ma jött.
Nekem.
Ajándék, meg meglepi, meg minden! :D

Kaptam sok-sok-sok szépet és jót, köszi Ágóóóóó!!!! :D



Igen, gombbehúzó, meg akrill, meg lakk, meg izémizé, meg sétálós CCC hőtárolós pohár, szóval szeretés van! :D

Bocsi!


Zene!
Már megint...

Kattogás van, ezerrel! :D

Levendula

Ha már szezonja van, és egyébként is SZERELEM, készítettem pár medált a kedvenc képeimből.
Válogassatok kedvetekre! :o)

Miből lesz a cserebogár medál?


És a kész medálok:















2012. június 26., kedd

A véletlenekről...

...amik (mint azt már többször kifejtettem...) szerintem nincsenek, de nyugodtan vitába lehet szállni velem....

Szóval hogy, vagy miért van az, hogy harmincsok éve itt élek, és hirtelen találkozom valakivel, akit eddig soha az életben nem láttam, pedig 2-3 évet leszámítva Ő is mindig itt élt?
És azután naponta szembe jön velem az utcán, ott, ahol addig is szinte naponta megfordultam, de eddig még soha nem találkoztunk össze?!

A szerencséről...

Vasárnap anyáékhoz menet találkoztam a fodrászommal, és mondta, hogy van egy kis bibi a 2 hét múlva esedékes időpontommal.
Dokinál lesz épp, úgyhogy ha nem baj, átrakna valahová.
Mondtam, hogy naná, megyek majd új időpontért.

Ma a fiúkkal ügyintéztünk, és Erzsihez is leszaladtunk.
Pont mikor oda értem, akkor mondtak le egy időpontot nála.
Ott agyalmányozott, hogy engem hová tegyen és MOST kit hívjon a lemondott időpontra.
HÁT ENGEM!
Gyors hívtam anyát, ráérnek-e gyerekvigyázatra, és mire visszaértem a fodrászdába, már meg volt keverve a festékem.

Nem is a színem a lényeg (kéééééék!), hanem a fazonom!
Végül nem olyan lettem, mint a kék hajú csajszi, mert Erzsi szerint az vastag, én meg hosszút, de vékonyat akartam.

Levágott, vagyis inkább kiritkított annyi hajat belőlem, hogy tuti lett 2 lapátnyi a földön.

Tök fura beletúrni, megfogni, olyan, mintha nem is lenne haj a fejemen, pedig kinézetre mégiscsak megmaradt oldalt a hossza...

Szóval szerelem van, kényelem és örömbódottttáááá! :D

Ezt tegnap "találtam"

A kirándulós videóban volt egy zene, ami bele költözött a fejembe.
Nem tudtam tőle szabadulni, és itt jön a jószerencse, mert mekkora mák, ha ismeri az ember a készítőt?
Szóval kiimádkoztam belőle az eredetit, és tessék, itt van Nektek is.
Élvezzétek!



2012. június 25., hétfő

Volt egyszer egy kirándulás...

...és végre kész a videóóóóóó! :D
Köszi Robi, zseniális lett, annyi, de annyi kedvenc aranyköpés, és zseniális vágás van benne, hogy szétvigyorogtam magam rajta!
Jó buli volt, ha van huszonvalahány percetek, akkor nézzétek meg!



2012. június 23., szombat

Zenéljünk egy kicsit...

A fiúk zeneileg elég sokféle impulzust kapnak.

Ha az apjukkal kocsikáznak, van mindenféle techno, meg dübbdübb, nyaffnyaff, de azért "rendes" zene is van.
Most épp egy AC DC lemez a soros szerelem náluk. :D

Tőlem (milyen meglepő?!) is kapják az ívet, a zenei ízlésem elég megdöbbentően széles spalettán mozog, aki ismer, az előtt nem titok.
Lukács Laci és Havasi Balázs tök jól megférnek egymás mellett, ez nekem erősen hangulatfüggő dolog.

Mindíg vannak aktuális szerelmek, most túl sok is, azt hiszem. :D

2 hete, mikor mentünk Gyulára, a rádiót hallgattuk, és volt egy új szám, amivel még nem találkoztunk.
Hallgattuk egy picit, aztán Zaza megszólalt, hogy ez Pitbull!
És a végén tényleg mondták, hogy Pitbull új száma, a .... volt hallható...

Baromi jó az ízérzékelése.
Szenzációs a szaglása.
De hogy a hallása is, vagyis a ráhallása a dolgokra?!

EZT hallgattuk akkor, és azóta is nagy a fiúk szerelme...
(Derek, valld be, Te is ezért nézted meg a filmet! :P  )

2012. június 19., kedd

Konyhatündér

Anya pakolt nekem meggylevest.
Sokat.
Van itthon vanília jégkrémem.
Sok.

Elő a botmixert, jégkrém+meggyleves, rá tejszínhab és kész is az isteni finom turmix!

Ügyes vagyok, vagy ügyes vagyok??? :D

2012. június 18., hétfő

...csak úgy... :)

Szerelem... :o)



Volt egyszer egy ilyen is...

A fiúk elmentek pár hete az unokanővéremék hétvégi házába Gyomaendrődre, és míg apa szerelt, addig a fiúk az unokanővéremmel és a férjével múlatták az időt.

Azóta Attila az istenkirály, mert pecázni vitte őket, meg motorcsónakázni, úgyhogy volt élmény bőven.

A fiúk előre készültek, elvitték itthonról az előző életünkből ajándékba kapott pecabotokat, Csilláék meg szereztek mentőmellényeket, mert ismerik a fiúkat: ördögök!
A Csongié kicsit nagy hatalmas,  de nem is ez a lényeg, hanem hogy szörnyen élvezték.

Itt egy pár kép a napjukról:







A mázlistáknak egymás után 2 helyen is tartanak tortarobbantós szülinapot

Mamiéknál... :o)



2012. június 17., vasárnap

Egy kis nosztalgia

Nekem általános iskolában nagyon nagy szerencsém volt a tanítóimmal, tanáraimmal.
Alsóban is, imádtam az osztályfőnökeimet, Aranynét, bár rá már abszolut nem emlékszem, csak arra a jó érzésre, ami vele kapcsolatban valahol nagyon mélyen ott ragadt.
3-4. osztályban Edit néni. Azt hiszem mi voltunk az első osztálya, de olyan tökéletesen az ő pályája volt a tanári pálya, hogy azóta is őt emlegetem, mint leg-leg....

Felsőben már végig egy osztályfőnökünk volt, Julika néni, aki szintén zseniális tanár volt szerintem.
Nem hiszem, hogy csak mert lány vagyok, ezért tanultam szorgalmasan, hanem mert ők irányítgattak.
Persze otthon is megvolt a motiváció, és figyelték, nehogy elmismásoljam a tanulást, de azt hiszem fele olyan kedvvel sem tanultam volna, ha nem ilyen tanáraim vannak, mint amiket a szerencse mellém forgatott.

Valahogy akkor minden más volt, és nagyon sajnálom, hogy a mai tanárok keze így meg van kötve.
Az én generációmban is voltak rossz és nehezen kezelhető, problémás gyerekek, de nem emlékszem ilyen kirívó esetekre, mint amiket ma hallani.
Fegyelem volt, és bár sokan próbálgatták a szárnyaikat, feszegették a határokat, őket mindíg meg tudták fogni.

Persze, nem kell agyon verni a gyereket, de egy jó pillanatban adott fenékbe billentés azt hiszem senkiben nem tesz maradandó sérüléseket, sőt!

Ma találtam a facebookon egy fotót:


Katika néni Hugi osztályfőnöke volt felsőben, és engem is tanított, környezetismeretből (uhh, de rég volt, lehet ő volt később biológiából is?).
Sanyi bácsi  helyettesítő tanárként volt néha jelen az életünkben.

Mindketten tekintélyt parancsoló szigorú tanárok voltak, és mégis imádtam őket!

Sanyi bácsitól kaptam életem első, és utolsó körmösét, mert dumáltam az óráján, és akkor nagyon rosszul esett, de... Tudom miért kaptam, jogos volt, és el is vette a kedvem az elkövetkezendő évekre, hogy ne a tanárra figyeljek, hanem elterelődjek.

Fura, huszonsok éve is épp így néztek ki. Ők nem változnak. :)

Katika nénivel ritkán találkozom, ő nem nagyon mozdul ki, de itt lakik a szemben lévő tömbök egyik lakásában, és van, hogy mikor ott megyek el, kint űl az erkélyen és beszélünk pár szót.
Szerettem, szeretem.

Sanyi bácsit sűrűn látom, régen állandóan bicajjal járt, mostmár évek óta csak sétál. Kedvesen mosolyog, ha szembe jön, és nagyokat köszön.

Örültem ennek a képnek, hogy együtt láttam őket rajta.

2012. június 16., szombat

Pesti gyors

Lassan rutinná válik, hogy 2 hetente szombat reggel irány Pest, este pedig már itthon is vagyok a saját ágyikómban...

Ma is.

Babáztam, SOKAT, tesóztam, Samuztam, majd jól lefáradtam.

Kölök korunkban sokat tollasoztunk, és most hugi elővarázsolt egy pár ütőt.
Előbb Samuval mókáztunk, aztán Csabival, végül Hugival is...
Nagyon jól esett!
Nyár, 30 fok, Buda, csend, tele has, mi kell még egy jó kis testmozgáshoz??? :D

Már itthon, ágyban, és basszus: nincs milkám!!!

2012. június 15., péntek

Nyári időszámítás

Mától elindult a nyári időszámítás.
Tanév utolsó napja ÉS apás hétvége.

Ma délután már az apjuk szedi össze d.u. a fiúkat, és ott lesznek szombat, vasárnap.
Hétfő reggel én megyek dolgozni, ő meg majd leviszi őket valamikor az anyukámékhoz.

Én 2-kor amikor végzek a cégnél, megyek anyáékhoz, haza viszem őket, játszunk, aztán 7 után vissza mamiékhoz. Ott alszanak, így senkinek nem kell korán kelni, csak nekem.
De így viszont gond nélkül dolgozhatok rendesen 6-tól 2-ig.

Amikor délutános hetem van, akkor hétfő reggel kelünk, amikor kelünk, és fél 2-kor munkába bicajjal megyek és viszem a fiúkat is. Félúton beadom őket exanyósomnak, én megyek dolgozni.
A fiúkat haza hozza este hozzám az apjuk, megfürdeti, lefekteti őket, és megvárja, míg 10-kor hazamegyek.

És ez megy majd ciklikusan váltakozva 2,5 hónapig....

A szombatom még képlékeny, de úgy néz ki, unalom hegyek lesznek, lehet besűrítek egy pesti utat, de ha így is lesz, este jövök haza.

Vasárnap láblógatás, ágyban hesszelés, esetleg kreatívkodás, van egy csomó filmem, vanília fagyim frappénak, vagy eper turmixnak, szóval kezdődik a ráérős, "unalmas" egyedülös korszak.