2012. január 31., kedd

Újabb vacakságok....

2 hete a nefrológiai kontrollon az orvosunk kérdezte, van-e valami panaszunk.
Mondtam, hogy 1,5 - 2 éve lényegében folyamatosan hurutos Zalán, állandóan köhög, tüsszög, taknyos...
Javasolt egy pulmonológiai kivizsgálást, kért is nekünk időpontot.

Ma kellett mennünk.

Megvizsgálta egy édes, tüneményes doktornő, aki elsőre nagyon szimpi volt, úgy komázott Zalánnal, mintha ezer éve ismernék egymást, és annyira kedves volt!

Kérdezte, most szedünk-e valamit. Mondtam, hogy nem. Ennek megörült, mert így meg tudta csináltatni a bőrtesztet.

Zalánnak nagyon tetszett az elején, hogy az asszisztensnő jól összefirkálta a karját, aztán rácsöpögtette a sok-sok tesztanyagot, majd picit belekarmolta őket a bőrébe.
Aztán jött a nem kellemes része a dolognak...

Szinte azonnal bevörösödött az egész karja, megduzzadt, és minden egyes csöppecske alatt ronda nagy hólyagjai lettek.
Viszketett csórónak veszettül, próbáltuk terelni, ott űltem mellette, vittünk foglalkoztató füzeteket, és feladat lapoztunk, meg olvastam neki, de állandóan vakarta volna.

Mikor a doktornő meglátta a karját, dobott egy hátast.
Lényegében mindenre allergiás, kivéve a macskaszőrt és a tollat.
A legerősebb reakció az a gabonafű félékre volt, a házi porra, a parlagfűre és a kutyaszőrre.
Az én állatbolond, KUTYA BOLOND fiam....

Úgyhogy kapott gyógyszert állandóra, meg orrspray-t, és egy beutalót gégészetre, onnan is kell egy szakvélemény.
Majd júniusban kell visszamennünk, amikor már javában virágoznak a fűfélék, és szórják az átkozott pollenjeiket a világra.

De aztán kicsit kirúgtunk a hámból, kerestünk egy halas boltot, és vettünk egy csomó új halat.
Beállítottam egy hatalmas akváriumot Csongor szobájába, előző életemben (olyan 9 éve?) ez volt a nagy aranyhalas akváriumom.

Vettünk 3* 5 halacskát, de a nevükkel bajban vagyok.
Van egy adag csíkos kis csoda, van egy adag rózsaszín lazacféle, meg egy adag plattiféleség (?) !
Majd megkeresem őket, megtanulom a nevüket...

Annyi féle halat néztünk, totál kiesett, hogy végül melyikeket is hoztuk el.

No meg vettünk növényeket is az akváriumba, meg 2 algaevő tapadóharcsát.
Mind kibírta a hazafele út maceráját, meg a mínusz sok fokot, otthon gyors betelepítettem az akváriumot (kiderült, hogy nagyon kevés kavicsot vettem, de majd valahonnan... :S), szóval rendben vannak és úszkálnak...

A mai nap fénypontja...

... ami egy tegnap esti beszélgetés eredménye: egy ajándék egy jó barátnak... :o)

Örült neki, én meg még jobban, hogy örömet okozhattam.
Köszönöm az Arany Kezű Robinak, és aki szeretne magának, családtagjának, barátjának, bárkinek valami igazán szépet és egyedit, akkor tessék csak ide benézni!

Kérj Bármit! - Az Igazi Ajándék


És íme, a mű:




Csak a csoki és / vagy kávé maradt le, de azt hiszem így is tökéletesen testre szabott! :o)

A vigyor mára állandósult az arcomon, nem, nem vicsor, vigyor!

A szerelmi életem kívánságlistás! :D

Az előbb, mikor fektettem Zalánt, szokás szerint mellé feküdtem és picit beszélgettünk még.
Egyszer csak megkérdezte:
- Anya! Ki fog mostmár jönni hozzánk?
- Mikor?
- Hát hétvégén, amikor Gy. jött mindíg!
- Nem fog jönni senki.
- Akkor most nincsen szerelmed?
- Nincsen...
- De kár! Olyan jó volt amikor volt! Legyen szerelmed megint és jöjjön hozzánk!

Kívánságlista leadva...
Kár, hogy nem így működik! :o)

2012. január 30., hétfő

Kívánság...

Rendbe raktam Csongor táskáját, tolltartóját, és nézegettem a munkalapjait.
Az írás munkafüzetben találtam egy olyan édeset!

Feladat:
Te mit kívánsz magadnak?  (az Újévi jókívánságok c. vers ihlette kérdés)

Csongor (és bocsi, ezt most szó szerint fogom!):
"Szeretnék egy kis rotveilert!
Kérek egy x-boxot!
Apa, és Anya meg nagyszüleim és a dédim is egészséges legyen!"


Hát nem édes???? :o)

Vannak szép dologok, és jók....

... amik egy végtelenül szar napot is egy pillanat alatt széppé varázsolnak.

Például egy barát, egy apró gesztussal.
Csak egy szó, de újra jól érzed magad tőle a bőrödben...

Ma kaptam egy ilyet:

Volt Robinak egy játéka ma is....

....és volt ott egy kívánság...
"Én azt írtam, hogy Andi...
... mert szarul alszol..."

Nem baj, hogy nem Te nyerted!
Én már nyertem, Veled!
Köszönöm! :o)

-1 mobil előfizetés

Elintéztem, ezen is túl vagyok...

2012. január 29., vasárnap

Ki ért a fikuszok nyelvén?!

Ha valaki igen, akkor plííííz!
Mi a baja a lantlevelűmnek?!
Nő, mint a bolond, már van vagy 2 m magas, viszont a szára az cérnavékony.
Ha nem kötném ki a karnishoz, már rég ketté reccsent volna.
Tippek?


Léleksimi

Ma nagy nap volt  Derek barátom életében, mert ma jött ki az egyik kedvencének Harel Skaatnak az új lemeze.
Napok óta be volt sózva, és ma alig várta a hivatalos megjelenést.
Már reggel kaptam ízelítőt belőle, egy izraeli oldalra feltöltötték a dalokat, ami tök fura, mert hát szerzői jogvédelem, meg ilyenek, az smafu?!

Szóval már délelőtt meghallgattuk azokat a dalokat, amit a mako-ra feltöltöttek, aztán ebéd után jött a meglepetés.

A kedvese ment hozzá, vitt neki ebédet, pluszban "ott felejtett valamit"...
Igen, a lemezt.
EZ A SZERELEM, csupa nagybetűvel! :o)

Úgyhogy teljes az élvezet, meghallgattuk végig az egész lemezt, és nagyon, NAGYON! :)

Szóval akit érdekel, a fenti linken megtalálja a frisseket, aki meg látni is szeretne tőle valami szépet, annak itt a bónusz:


A Telenor "dicsérete"

Ma jár le az egyik telefon előfizetésem, mert hát ugye akit a technika ördöge előszeretettel szívat, annak kell kettő.
Volt egy telefonom, megadta magát, és mivel nem akartam arany áron új készüléket venni, egyszerűbb volt egy minimális tarifacsomaggal 2 éves hűséggel új előfizetést venni, és meg is volt az új telefonom.

Persze a sztorihoz itt hozzá tartozik, hogy az a telefon már a vásárlás napján beadta a kulcsot, érintőpanel halál, így másnap kaptam egy tök új készüléket.
Na, ez a készülék sem bírta 3 hétnél tovább, amikor abban is meghalt az érintőpanel.

Szervíz, 3 hét múlva megkaptam, javítva.

Mikor lejárt róla a garancia, 3 nap múlva ismét behalt az érintőpanel.
NEKEM A 3 AZ EGY ISTENTELENÜL SZERENCSÉTLEN SZÁM?!


Szóval volt egy felesleges előfizetésem, meg nem volt telefonom, de addigra a tizenéves előfizetésemről bár nem az én nevemen lévő számomról  lejárt a 2 év hűség, és vehettem új telefont.
Már megint.

A második előfizetés csak "úgy volt", amolyan  ingyen vonal a szerelemhez, de már elmúlt a szerelem alanya, úgyhogy tökéletesen feleslegessé vált a szám is.

Vártam a napot, amikor végre megszabadulhatok ettől az előfizetéstől.
Ma van a napja.
Felhívtam az ügyfélszolgálatot, erre mit hallok?
Számlával kapcsolatos módosítást, többlet befizetést csak a telefonos ügyfélszolgálaton tudtam elintézni, ha bementem a kirendeltségre, ott nem.
Telefon előfizetést meg épp hogy telefonon keresztül nem tudok lemondani.

Mi a frász van ezzel a nyomorult Telenorral?!

Holnap mehetek be a helyi kirendeltségre, amivel alapjában véve semmi bajom nem lenne, de a hölgy a telefonban felhívta a figyelmemet, hogy a lemondásnál a megkezdett tört hónapra is egész havidíjat számláznak ki.
Szóval mivel 1 nappal HOLNAP már benne leszek az új előfizetési hónapban, a nagy semmire fizessek ki egy halom pénzt...

Köszi Telenor, nagyon kedves, és ügyfélbarát hozzáállás.
És a nyomorult behalt telefonom miatt most még 1,5 évig ide vagyok kötve, különben már úgy húznék át a Vodához, mint a szél.

Nem vagyok mérges, áááá, dehogy!

Jóindulat szakkör...

Az első elődöntőt levezényeltük...

Végül hármasban voltunk a jóindulat szakkörön, meg 1-2 szám erejéig a hugom is beugrott, na nem a közös MSN ablakba, hanem csak privátilag, mert szégyenlős a drága. :D

Tapasztalat?!
2-3 szám kivételével BORZALOM, szóval a fika páholynak is keresztelt kis összeröffenésünk a névadáshoz méltóan működött.
Semmi rosszindulat, tényleg, na de basszus, ez az egész egy tragédia volt!

Már a műsorvezetők is.
Gundel szuper választás, imádom, na de könyörgöm: Kapócs Zsóka????
Jesszus, kinél feküdte ki ezt a szerepet magának?

Na meg a zsűri!
Wolf Kati. Jajj.
Philip??? Jéééééézus!
És végül Csiszár. Nem minősítem, de itt akartam másodjára kikapcsolni a TV-t, de mivel megígértem, hogy együtt nézzük, hát fogtam egy tábla mazsolás mogyorós milkát, megerőszakoltam magam és maradtam a tv / gép előtt.

Az előadók meg, komolyan mondom, a végén már röhögtem kínomban, mert azt a két, hármat kivéve elviselhetetlenül szörnyűségesek voltak.
A hangosítás is vacak volt, úgyhogy nevezzük ezt az egész Euroviziós elődöntőt próbaadásnak.

Szerencsére volt az a 2-3 határozottan jó dal is, a jóindulatszakkör által egyértelműen elsőnek szavazott produkciója itt van, hogy Ti is élvezhessétek:



...mert a gomba ugye soha nem hiányozhat a tepsiből!

Egyedül vagyok, de enni azért kell, és bár utálok 1 személyre, de van, amit érdemes.

Tepsibe, mindent, ami jó!

Kedden vettem 1 kg isteni savanyú káposztát és egész héten ez éltetett, hogy ebből valami tuti finom készül majd.
Imádom a savanyú káposztát, de nem nagyon akartam vele szöszölni, csak valami egyszerűt, gyorsat, ami ha a tepsiben marad 1-2-X napig, akkor sem lesz baja.

Hűtő?
Füstölt oldalas.
Boltba menni kell, így az elmaradhatatlan kellék is adott: GOMBA!
A gomba mindíg, minden mennyiségben, mindenbe!
Következő életemben virágkertész és gombatermelő leszek, ez a nekem való, amiben örömömet lelem majd!


Tepsi elő, beleszeltem egy réteg krumplit, dinszteltem hagymát közben, rá pirospaprikát, ennek a felét a krumplira szórtam.
Rá a jól kicsavart, de nem kimosott savanyú káposzta, arra egy fél kiló csiperke, a hagyma másik fele és a füstölt oldalas, no meg sok-sok fokhagyma!

Húúúú, NAGYON...!

Ilyen volt...

...ilyen lett...

Jó étvágyat!

2012. január 28., szombat

Főzzünk kávét! - tuti kávérecept

Hozzávalók:
- karos kávéfőző (ha már ott árválkodik és porosodik a konyhapulton!)
- kávé
- víz
- egy nem teljesen összeszedett csajszi

A kiöntőbe vonalig tölts vizet.
Vedd  le a polcról a darált kávét.
Töltsd a vizet a víztartályba.

Most egy NAGYON FONTOS összetevője jön a receptnek:
Legyél szomjas, lépj el a hűtőig, vedd  ki a rostos löttyöt, és igyál!

Csavard  fel a helyére a kávétartó pütyürkét, és kapcsold be a kávéfőzőt.

Most elkezdhetsz gondolkozni, miért a földre folyik a víz...

Ugorj oda, kapcsold ki a gépet, tedd be a helyére a kiöntőt, és kapcsold be újra a gépet.

Mondom "...elkezdhetsz gondolkozni, miért a földre folyik a víz.."
Érted? VÍZ!

Hagyd, hogy lefőjön a víz, aztán kezd el elölről, csak arra figyelj, hogy a megszomjazás előtti mozdulatsort egészítsd ki azzal, hogy a kávétartó pütyürkébe bele is kanalazod a kávét.

Ha mindezt sikerült megcsinálnod gratulálok, ma sem éltünk hiába!
Remélem ízlik!
Egészségedre!

Hátha valakinek a hasznára válik!

Ezt most loptam, de ha jó célt szolgálunk vele, akkor miért ne?!Ugye???

Kicsit elnagyolt, kicsit sarkos, de a lényeg benne van.

"Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam:
 "Szeretnék valamit elmondani". 
Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. 


El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.

Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért?
Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! 
Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással.
Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. 
De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!

Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. 
Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. 
Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra.
A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.

Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál.
Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.

Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt.
Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges.
Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.
Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. 
Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.

Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.

A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.

A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.

Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.

Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt.

Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált.
A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.
Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. 

Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte.
Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.

Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam: "Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ."

Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam
az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.

A feleségem hónapokig harcolt a rákkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. 
Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és megakart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!

Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták."

2012. január 27., péntek

Hát ne fájjon többé!

...ezt ma "kaptam", amolyan célzásként...
Ákos? IGEN!!!
Lukács Laci? IGEN, igen!
Mező Misi? :o) Ő máshogy, de Igen....



2012. január 26., csütörtök

...három...

Lécci, ne utáljatok túlságosan, de ma KELLENEK a Tankok, úgyhogy ezt had muti meg!
Nem ér elsőre ítélni, úgy hogy meg sem hallgattátok, úgyhogy 3-4 perc az életből most rászánható, azt hiszem....

Nem megy ki a fejemből, mióta kikapcsoltam a zenét, azóta is itt kering bennem, és hallom...

Annyira szép!


...kettő...

... és hogy maradjunk még egy kicsit a Lukács féle vonalon...

"...Aki bennem él, az nem egy tiszta elme
Az életéhez nincs elég türelme..."

Sokszor eszembe jut ez, amikor jönnek ezek a tipikusan "csordásandis" sztorik....

Pár napja szarozik a monitorom, néha kikapcsol, vagy be se kapcsol.
Meséltem a rendszergazdánknak, és azt mondta, ez egy tipikus hiba, valami tranzisztor(???) szokott meghalni benne. Hozzam be, megcsinálja szívesen, alkatrésze az mindíg van.

Behoztam a monitort ma Tamásnak.
Megnézte, és ugye most senki nem fog csodálkozni, hogy....

Van kismillió kis kütyüje, (mi az a hengeres kis szar? tranzisztor?), DE PONT EZ NINCS, ami az enyémben megadta magát.

Dúlta a netet, de csak egy amerikai webáruházban talált, 7000 ft-os postaköltséggel, úgyhogy jegeltük a témát....
(Ja amúgy azt mondja ez egy 6-700 ft-os kis szar amúgy.)

Úgyhogy miután dühöngtem egyet, hogy:
- gyerektelen hétvégém lesz
- van egy halom filmem letöltve
- online találkám van: jóindulat szakkört tartunk neten keresztül az egyik barátommal szombat este, az  Eurovíziós dalfesztivált megbeszélendő...

...szóval nagyon édes volt és megkegyelmezett nekem: oda adott egy másik monitort, ami itt volt bent neki, hogy használjam, amíg nem tud alkatrész szerezni...

Szóval van kölcsön monitorom, szerezni kell valami rágcsát, mert Derek nem osztozik velem a mogyin / kesudión, és máris élhető (nem Andika, úgy megyünk neki, hogy SZUPER!) lesz a magányos, gyerektelen  hétvégém...

Ja, és a kölcsön monitor, basszus!

HATALMAS!!!!!

Majdnem, mint a TV-m!
Szóval monitor ágy fele befordít, és úgy nézem majd a letöltött filmeket, mintha a TV-t nézném!
Csúcsszuper!

Zeneterápia

...most is segített, mert már kezd elegem lenni a depis Andikából, úgyhogy kihasználva, hogy tök egyedül dolgoztam ma, megfogadtam én is Lukács gyógymódját:

"...Azt mondta az orvos
Ha a szíved fáj is néha
Adj rá hangerőt
És jobban leszel a rocktól
Nem a szesztől, nem is a drogtól
De a gitártól meg a dobtól
Végül tényleg jobban lettem..."


És üvöltött a Tankcsapda, egész délután! :D

Aztán meg hazaérek, kinyitom a postaládát és...
Van bent egy levél, mikor megláttam, fordult egyet a világ, a gyomrom felköltözött valahová az agyam helyére, és majdnem nem bírtam ki, míg felérek.

Aztán kibontottam, kiszedtem belőle a lakáskulcsaimat és megint futás...
Rohadtul nem érzem jól magam, és fogalmam sincs, hogy miért olyan rossz ez most megint.
Nem a hányás kínoz meg, hanem az a kis nyomorult lelkem...

2012. január 24., kedd

Manna...

Hugica, elkezdtem tesztelni a Mannákat, ma érkezett meg a csomagom... ;)
Majd tudósítalak a hatásfokról!

Nagyon jó fej volt a cég, rendeltem egy 100 g-os Dolce Vita szappant, és kaptam hozzá ajándékba egy szintén 100 g-os Manna kedvence Coco szappant, egy kicsi extra szűz olívaolaj szappant és egy tégely Ghánai Shea vajat...

Szóval hátha pár hét múlva nem nézek majd ki stresszes ötvenesnek! ;)

Ilyen lett...

Látod Derek, ha nagyon akarok, tudok még vigyorogni (na jó, vicsorogni)... :P

És Bozót: a fekete előnyösebb, mint az őrült dobos?! :D




Egy kis előzetes!

Ettem egy isteni fincsa sütit, a szomszéd csajszi sütötte.
Elkértem a receptet, ha megkapom, akkor közkincsé teszem.

Addig is itt van képen a csokis-diós-mákos tészták közzé rejtett csoda!

2012. január 22., vasárnap

Szülinapi bulizgatás

Holnap 8 éves Csongor.
Atyaég! MÁR 8 éves???
Borzalmasan repül az idő!
Mivel holnap délutános vagyok, nem tudnám felköszönteni, így ma ünnepeltünk...

Délben anyáéknál voltunk, ott is volt egy kis ünnep, de az igazi buli az nálam volt, itt volt a mamiékkal közös ajándék a pasiknak.
Mert igen, ha az egyik kap, kap a másik is, úgyhogy Zalán is megkapta előre a saját szülinapiját, most.

Mamiéknál nagy birkózás ment, Papa nem bírta volna kibontani a pezsgőt, rázta pedig veszettül, de majdnem üvegben maradt!


Milyen évjárat lehet?!

Na! Ez nem mozdul!

Hát mi van ezzel?!

...hiába rázom, akkor sem!

Húhhh, mégsem maradunk szomjan!

Zazának is....
5-re ígérték magukat Anyáék hozzám, hozták keresztanyut is, a párja közben lebetegedett, és nem akart megfertőzni bennünket a torokgyuszijával, úgyhogy csak hatan ünnepeltünk.
Volt nagy ajándékbontogatás, sikongatás, öröm.

Mindíg azzal poénkodom, ha tűzijáték is van, hogy "felrobbantjuk a tortát", szerencsére még egyszer sem sikerült, viszont Papa az otthoni pezsgővel ellentétben itt sikeresen eldurrantotta a pezsgőt, úgyhogy úszott a konyha benne, no meg a nadrágja is... :D
De azért maradt koccintani is egy kicsi! :D

Anyával... :o)

Mamiékkal

...és keresztanyuval kiegészülve...

Itt még egyben...

Torta?!

...és tűzijáték!

Gondoltam! Elfújom....

Szereljük csak össze!

Enyiméééé! :D

Névtábla, nekem is!

...és a már fent is van az ajtómon...

Nekem is vaaaaaaaaaaaan!

:D

Közben a facén is megmutattam a képeket, egy "kedves ismerős" meg is keresett, hogy jól szarul nézek ki, biztos a sok stressz teszi. Reméli Ő fittebb lesz 38 évesen, mert én itt 50-nek nézek ki...
Még jó, basszus, már kezdtem megijedni, mert néha 70-nek érzem magam, szóval ahhoz képest tök jól tartom magam még mindíg! ;)