2014. október 31., péntek

1999.október 31.

Mik nem jutnak néha az ember eszébe?!

Ma pl. az, tök váratlanul, hogy pont 15 éve mondhattam ki először, hogy "beköltöztem!".
Ma 15 éve feküdtem le először az otthonomban.

Iszonyatosan telik az idő! :)

TÖKéletes nap

Szabin vagyok, és ma egy tényleg tökéletes napot sikerült együtt töltenem a srácaimmal.

Reggel 8:45-től volt egy felkészülési torna - kézilabdázik Csongor, teljesen komolyan is veszi.
Zalánnal elmentünk, és végig szurkoltuk a délelőttöt.
Összesen 5 mérkőzésen játszott Csongor.

Nagyon ügyes volt, nem csak szerintem, hanem az edzője szerint is, ugyanis Böbe néni őt választutta meg az U10-es csapatban a legjobb játékosnak.

Nagyon büszke magára, egész nap le nem tette egy percre sem a nyeremény labdáját. :)

KÉPEK ITT!

Haza mentünk, mikor vége lett, ettünk gyors egyet, aztán mentünk is tovább.

A cukrászda előtt tökfaragó játszóház volt, elmentünk, és faragtunk is 4 tökfejet.

Közben bementünk a cukiba, sütiztünk, melegedtünk, majd ahogy sötétedett, megnéztük a fénylő tökfejeket a cuki előtt.
A sajátjainkat haza hozhattuk, úgyhogy most fényárban úszik a folyosónk! :)

ŐKET ITT láthatjátok... :)

Végre egy tökéletes, békés, szeretetben együttlevős nap volt, amit mindenki élvezett.
Minden napnak ilyennek kellene lennie!


2014. október 18., szombat

Mikor a negatív hős a pozitív hős - avagy káosz az Univerzumban?!

Most néztem meg egy filmet, a Demona-t.
Ez a Csipkerózsika "modern kori átirata / feldolgozása". !

Nem mesélem el, nézzétek meg, ez egy felnőtt tündérmese.
Nem szeretem a tündérmeséket, szóval ha ezt ÉN ajánlom, meg kell néznetek! :)

A film alatt elgondolkoztam rajta, hogy hány emberre sütjük rá, hogy rossz, gonosz, negatív, ...
Közben meg?!
Ki tudja, valójában ki is az igazán rossz, gonosz, negatív!

Szerettem, hogy megmutatták a készítők a másik oldalt, amolyan görbe tükröt, saját (álságos?) véleményformálásunkról.

Lehet, hogy sokkal többször NEM AZ  a gonosz, aki annak látszik?!



Vásárfia

...persze nincs vásár, vásárfia nélkül, így futottam egy gyors kört Anyával, mikor megérkeztek d.u. értünk, Irázra.

Naná, hogy vettem törökmézet, anélkül szerintem az autó be sem indult volna, ha nincs nálam, és egy helyen lecövekeltem egy kedves férfiember előtt.
Csoda klassz kis növényeket árult.
Sivatagi rózsa a neve, és mindenféle korú növény volt nála a frissen beültetettől a 7-10 évesekig.
Azt mesélte, 7 évesen kezdenek el virágot hozni, addig "csak" kis fácskák.

Igazi türelemjáték.
...mert 7 év a világot is a sarkaiból forgatja ki, egy növényt meg életben tartani, és virágzásra ösztökélni?!

Szurkoljatok, 4 év múlva elvileg az enyém is virágba kell, hogy boruljon! :)

Ő az enyém!
Nekem amúgy a törzse az, ami szerelem volt elsőre, tudom, nem vagyok teljesen egyszerű eset, de hát ez van... :)

Valami 10 féle színben virágoznak, ha jól emlékszem, és ilyenek lesznek "felnőtt korukra":





Amikor a jó sorsom jól képen vág, hogy ÉBREDJ!

Anya hetekkel ezelőtt  rábeszélt, hogy menjek át az irázi búcsúba, de most árulni.
Minden évben átmegyünk, ez amolyan "családi hagyomány".
Most jó sok mindennel előre készültem a sok-sok nyári rendezvény miatt, úgyhogy árum volt bőven, hát miért ne?!

Egy ismerősöm szervezett nekem helyett, ugyanis ott az a divat, hogy előre le kell foglalni a helyet, különben mehetsz hajnalban, sort állni...

No, ehhez képest a befizetési bizonylattal együtt kaptam egy "levélkét" is: a lebonyolító porondmester nevével, és egy időponttal: hajnal 5.

HAJNAL 5???

Szombaton volt a betakarítási forgatag, este 7 után pakoltunk össze, aztán haza.
Csak vacsi, fürcsi, kis csacsogás, és bújtunk ágyba, a kézműves szappanok mindentudó királynőjével és gyártójával, mert rábeszéltem Ágit is, hogy jöjjön velem.

Ébresztő hajnal 4-kor.
5 óra: vak sötét, Iráz, hideg, és káosz.

..ugyanis a vásárosok kaptak 1-1 számot, én a 104-est és a számokat felfestették az úttestre.
Vak sötétben gyakorlatilag 0 közvilágítás mellett keresd meg, és pakolj le.

Anya, Ági és én 1 órán keresztül le-föl mászkáltunk, de 104-est nem találtunk.

...MERT nem ám úgy festik fel a számokat, hogy 1, 2, 3, ... hanem random mód, ahogy épp a jószerencse hozta: 49, 154, 23, 7,...

Bementünk a polgármesteri hivatalba, kerestük a papírra felkarcolt férfiembert, gondoltuk nála van a mindent tudó térkép, a 104-es hely rejtekhelyét illetőleg, na de nem...
Második nekifutásra találtuk csak meg az úriembert, aki nagy felháborodottan közölte, hogy NINCS TÉRKÉP, mindenki keresse meg...

- De NINCS 104-es!
- Olyan nincs, hogy nincs, ott van, keressék...
- NINCS! Hárman keressük, 1 órája...

A mellettünk álló hölgy (talán  a jegyző lehetett?) látta, hogy kezd elgurulni a gyógyszer, és már nem őszinte a mosolyunk, úgyhogy végig vezette a sztorit:

Az lehet, hogy elfelejtették felírni a számunkat, mert a kifizetéskor nem ment ki a befizető azonnal, és nem ellenőrizte le, hogy valóban kijelölik a helyet (ez nonszensz, mert már miért kellene ellenőrizni egy 30 éve futó rendezvény szervezési módszereit, és működését?).
Azt ajánlotta, hogy van egy utca, ahol csak félig van "eladva" a hely, a többire majd úgyis beengedik 7 után azokat, akik nem foglaltak előre helyet, és úgyis körbe épülünk majd: no pakoljunk le ODA.

Közvilágítás már nem is 0, hanem -20, még jó, hogy a terepjárónak frankó reflektorai vannak, így annak a fényénél sátrat állítottunk, bedobáltuk a cuccot.
Anyáék haza jöttek, mi ott maradtunk...

Begubóztam a hidegbe, sötétbe, ködbe egy plédbe, és vártuk, hogy világosodjon.

Közben jöttek az autók, lassan tele lett az utca, majd ahogy kezdett világosodni, előbújtak a szomszédaink az autóikból...

Körülöttünk csakis Erdélyből jött kisebbségiek voltak.

Volt is egy kis káosz a rendszerbe, de hamar oldódott a dolog, mert előkerült az egyik autó gazdája, aki benyomott valami jó kis cigánynótás CD-t, és kezdődött a bokacsapkodás, táncikálás, éneklés, a hozzáállásommal, meg asszem a (majdnem) szőke hajammal gyors férjnek valót is szereztem, összekomáztunk az összes szomszédékkal, és indulhatott a nap.

No, EZ AZ AZ UTCA, ahová ember csak elvétve jött be, de azt hiszem ez a nap nekem nem is azért volt így rendelve, hogy piacozzak, hogy eladjam a dolgaimat.
Sokkal inkább azért, hogy tanuljak.

Türelmet, kommunikációs készséget, alkalmazkodást, és legfőképp : megbecsülni azt, amim van.

Ezek az emberek körülöttem Erdélyben született magyarok voltak.
Mivel ott nem boldogultak, gondolták szerencsét próbálnak, "itthon".
Eljöttek nagycsaládostól, 1,5 évestől 70 évesig volt ott minden korosztály.
Hajnal 3-kor indultak Irázra, kipakoltak, és egész nap fáradhatatlanul kínálgatták a portékájukat, közben a nagyobb gyerekek istápolgatták a kicsiket.

Vannak sztereotípiák a cigányságról.
Vannak előítéleteink, félelmeink.

Ők a másik véglet voltak.
Egész nap volt időm figyelni őket, ott álltunk egymás szájába, ha akartam volna sem tudtam volna kikerülni őket.

Nem volt kiabálás, veszekedés, civakodás.
Rend volt. Mindenki tudta a dolgát.
Olyan szépen szóltak a gyerekekhez, olyan szeretettel vették körül egymást, hogy ettől teljesen zavarba jöttem.
Lehet mégis tele vagyok én is mélyen előítéletekkel? Pedig alapvetően elfogadónak tartom magam, mégis meglepett az a fura"finomság", ahogy egymással bántak.

Aztán volt egy pont, ahol elszakadt a cérna.

Szemben velem egy olyasmi korú nő ült, mint én, mellette a 9-10 éves forma kislányával, Amandával.

A kislány ült az addigra vagy 26-27 fokos hőségben  a napon, és ahogy nézte a jövő-menő embereket, egyszer csak megszólalt:

ANYA, ÉN NEM AKAROK ÍGY ÉLNI!

Vannak nagy drámák, látványos nagy hajcihők, amik komolyan mellbe vágják az embert.
Ez csak egy szimpla mondat volt, de nagyobbat ütött, mint bármi más.

...és erre igazából nincs megoldás, gyógyszer, jó válasz.
Vagyis egyetlen jó válasz van, amit az anyja reagált rá: magához húzta, megölelgette, megpuszilgatta, valamit a fülébe sugdosott, és még egy darabig átölelve tartotta.

Aztán ment tovább a nap, álltunk a melegben, közben a kislány rendezte a kis alig totyogósokat, hozta-vitte őket, besegített az anyjának, és csendben tűrte, és várta a vásár végét, hogy össze pakolhassanak, utazzanak bő 3 órát, aludjanak 4-5-6 órát, hajnalban ismét keljenek, és menjenek egy másik vadidegen helyre, kipakolni, árulni...

Sokszor utálom ezt az életet, amit élnem kell.
A végeláthatatlan monoton mókuskereket.
Hogy mindig ugyanaz.
Minden nap ugyanaz, MAJDNEM minden napom...

De ha az ők szemszögükből nézem az életem, csoda jó dolgom van.
És szuper jó életem van, ami miatt boldognak és hálásnak kell lennem, hogy ilyen könnyű sorsot adott az Univerzum, erre az életemre.
A nehézségeivel együtt is könnyű nekem.

...és bár nem váltottam meg a világot, de remélem egy kicsit könnyítettem Amanda szívén.
Egész nap oda-odalesett a standomra, soha nem jött közel, de láttam, hogy figyel.
Mielőtt haza jöttünk, szóltam neki, hogy jöjjön már oda egy picit.
Mondtam, hogy választhat valamit, bármit az asztalomról, ami megtetszik neki.

Csak állt, és nézte, és nem is tudta, mi legyen.
Végül a nagybátyja jött oda, és segített neki, hogy EZ  a karkötő nagyon jól állna rajtad!

Ráigazítottam a picike csuklójára, megsimogatta, rám nézett és "csak" annyit mondott:

Nagyon köszönöm.

Aztán oda ment az anyukájához, mutatta, simogatták, az anyja megölelte és csak ültek ott, mosolyogva.

Egy 400.- ftos kis karkötő volt.
Nekem.

Neki meg...?!

A hangjában bujkáló "valami", és a szeme, amit elmondott vele, az meg egy jó időre helyre tette a fejem.

Legyen SZEBB és KÖNNYEBB  a világ!



AZ ELSŐ

Mikor Gandalf hozzánk került, azóta van bennem egy fura "rossz érzés", hogy mi van, ha beteg lesz?!

Mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen, úgyhogy vártam, és reméltem, minél később...

Végül majdnem fél év volt, de eljött a nap.

Mikor délutános vagyok és 10 után jövök haza Gandi mindig az ajtóban ülve vár, amíg a kulcsot keresem ott nyávog az ajtó mögött, és majd lever a lábamról, úgy dörgölődik.

Hétfőn este ahogy jöttem haza, Gandi nem volt az ajtóban.
Bejöttem a szobába, és ott feküdt a fotel(já)ban.
Rám nézett, aztán ismét leejtette a fejét.
Próbáltam kajával kicsalogatni, és el is indult: bicegve.

Kedden reggel m ár alig birt ráállni a lábára, nyávogtott, ha le akart jönni a fotelból, vagy épp fel akart menni: nem tudott még ilyen 30 cm-re sem felugrani.

Ahogy simogattam, ahogy a lábához értem egyből fújt, és harapott.
A tappancsa meg teljesen forró volt.

D.u. van rendelés az állatorvosnál: elvittem.

Azt mondta a doki bácsi, hogy megüthette magát, a lapocka izületnél reagált a leghevesebben amikor végig tapogatta.
Mondta, hogy begyulladhatott neki, és azért is lázas  NAGYON.
Kapott 2 injekciót, aztán hozhattam is haza.

Este még nem volt túl vagány, de szerda reggelre már jött ment, csütörtökre meg már megint a szokott rosszpók Gandalf volt, úgyhogy túléltük.

Fura, hogy egy kis nyomi macska ugyanolyan aggódással tud telecsapni hirtelen, mint a srácaim...
Tudom, nem vagyok normális.
Bocsika!
Ágyrajáró, félálomban, betegen

EZÉRT ne tegyél kaját a székre, az asztal helyett...
(...már nem betegen)


2014. október 9., csütörtök

Gonoszok, irígyek, rosszindulatúak - olyan ez, mint egy brazil szappanopera :(

Az emberi butaság, és rosszindulat határtalan.

Csak egy icipici józan ész kellene minden tökfejbe, és akkor nem kellene senkinek sem "magyarázkodnia".

Nagyon nem szeretném azoknak az embereknek a lelkivilágát közelebbről megismerni, akikben felmerülnek ilyen rosszindulatú gondolatok...

Sajnálom, hogy a segítő szándékot is sikerül úgy kiforgatnia egyeseknek, hogy ebből épp annak van lelkiismereti problémája, akin segíteni kellene, és annak, aki a segítségükre siet.

Zsuzsi, remélem, nem vette el még ez SEM  a kedved, mert szuper dolog volt, amit véghez vittél!

Egy kis olvasnivaló ITT!




Menni, menni....

http://angyalforras.hu/Aktualis-energiak/Oktober-09--csutortok

2014. október 7., kedd

Mikor kezdek lekonyulni...

...jön a barátnőm, és tele hinti az üzifalamat ilyennel:



Jóóóóvannna! :D

Tudom, hogy egy kincs vagyok, és köszike, hogy néha emlékeztettek rá... :P

...és még mindig happy!

...szóval ez úgy van, hogy vannak olyan kedves ismerőseim, barátaim, akik kedvelnek, és lassan sikerül teljesen bebizonyítania az Univerzumnak, hogy az alaptételek megállják a helyüket:

Tégy jót, és veled is jót tesznek majd!

Most pl. megspóroltak nekem egy utat, egy nagy sorban állást, egy csomó ideget.

Öröm van, no meg foglalt helyem a vásárban, szóval reszkess Iráz, vasárnap ott vagyok! ;)

Köszönöm a közbenjárást, intézkedést, ilyesmit... :)

2014. október 5., vasárnap

Happpy....

Az Anyukám nagykorú lett, a nővére meg 6 nap különbséggel szintén ünnepel.
A hétvégén együtt voltunk, csak a Hugimék hiányoztak, és majdnem teljes volt a család.

Olyan kis szépek! :)

Anya & Keresztanyu

Anya torta

Kati torta

Anya és Apa... :) <3


Jegyezd meg!

Hetek óta vissza-visszatér a fejembe egy dal, folyton elhessegettem, de mindig visszakúszott észrevétlenül.
Aztán az este megfogalmazódott a mantra:

Nem feladatom mindenkit megmenteni. Sem önmagától, sem a világtól.
Nem feladatom mindenkit megmenteni. Sem önmagától, sem a világtól.
Nem feladatom mindenkit megmenteni. Sem önmagától, sem a világtól...






2014. október 4., szombat

Vérbeli mezőgazdász

Zalán:

- Anya, miért vettél 2 hete ibolyatrágyát, ha nem is csinálsz vele semmit?
- MIT????
- Ibolyatrágyát. Tudod, mikor bent voltunk a virágboltba!
- Az orchideaföld! :D
- ... akkor azt...

Jótett helyébe lóf*sz...

Már túlságosan megszoktátok, hogy zen van, és világbéke, úgyhogy épp itt az ideje, hogy dühöngjek egyet! ;)

Történt, hogy az Anyukám felcsigázott: Mi lenne, ha az irázi búcsúban most a másik végen lennék, azaz úgyis van sok kész ékszerem, dobozom, elvisznek egyet vásározni ott is.

Nem kellett sokáig győzködni, és elkezdtem keresgélni, hogy van-e valami elérhetőség a szervezőkhöz.
Nem találtam.

Kérdeztem ismerősöket is, olyanokat, akiknek info gyár az agyuk amúgy, de nem jött segítség.
Végül kipostoltam a facebookra micsoda egy szuper találmány ez a vacak! hogy ha valaki tud érdemi infót, akkor plííííz....

Rám írt egy "cuki csaj", hogy ha megtudok valamit, szóljak már neki, mert gyerekholmikkal meg disney koppincs izékkel szokott ő is piacolni, és szívesen eljönne ő is.

Mondtam, hogy oksa, miért ne segítenék? *

Közben egy munkatársamtól jött a füles, kit keressek.
Rá írtam, kaptam egy tel.számot, és már sínen is volt az ügy.

Mikor letutiztam mindent, szóltam a csajnak is, hogy ez meg ez a menete a dolgoknak, így érdemes**, sallalalallala.

Örült nagyon, majd mondja, hogy akkor kedden menjünk el! Elvisz autóval, foglalunk, fizetünk, és alszunk vasárnap sokáig.
Most meg én örültem, hogy fele benzint tökre megér nekem is, hogy 2 órával többet aludhassak, úgyhogy mondtam: oké!

Ma kapok egy üzenetet, hogy rossz híre van, bocsika, de az anyukája PONT AKKORRA*** kért neki időpontot a fodrászhoz, amikor mentünk volna, kedd délután.

- Sebaj, akkor szerda, csüt., péntek?

- "Beszéltem ma piacon az emberekkel és azt mondták hogy bőven elég ha vasárnap megyünk. Hely biztos lesz és vannak olyan árusok akik csak 10óra körül mennek. Szóval mi kb 6-kor megyünk igy biztos lesz még jó hely"

Szupi vagy cicukám, bár az inkorrektség az egyik olyan dolog, ami bazira kiveri a biztit nálam, és rühellem, ha hülyének néznek. :)

Azért jó piacolást neked, remélem a vásárlóiddal korrektebb vagy, mint azokkal, akik segítenek neked...

Pusziiiiiiiiiiiiii!

*...mert HÜLELIBAHÜLELIBAHÜLELIBAAndikaaaa! Folyton mindenkinek csak segíteni akar....

** Keddtől lehet foglalni helyet a polg.mesteri hivatalba, és akkor tuti szupi helyed van, amúgy meg mehetsz vasárnap hajnal 4-kor, és verekedhetsz a románok vásárosokkal a sorrakerülésért.

*** Pont akkorra, aham!

2014. október 3., péntek

Retro életérzés...

Általában az MR2 - Petőfi megy nálam, ha kint ülök a konyhában és alkotok...

Ma nagyon jó estém volt, kezdték egy Tankcsapdáról szóló műsor, sok-sok Tankcsapda számmal.
(Link ITT)

Aztán pedig elkezdődött egy új műsorfolyam,  "Petőfi TOP 50 magyar album" címmel.
A szerkesztőség össze dugta a fejét, és mindenki leírta, mi volt az a meghatározó hazai album, ami nélkül nem élet a zenei élete. Végül kihoztak egy listát, ami SZERINTÜK  a legleg...
Hetente 1 album (ha jól tudom) az, amit bemutatnak.
Most kezdték, a mai vendég a Dolly Roll volt.
Sokat meséltek a számokról, kulisszatitkokat, mindenfélét, és közben lejátszották a kiválasztott albumot.

Tiszta időkapszula volt, tök fura, minden egyes dalt úgy énekeltem, mintha tegnap hallottam volna utoljára, pedig valószínűleg az elmúlt tizensok évben nem hallottam őket.
Mégis úgy bele égett mind az agyamba megboldogult gyermekkoromban, hogy kitörölhetetlenek.

Nagyon fura érzés volt, mert akaratlanul vigyorogtam, énekeltem, TÁNCOLTAM (!!!ÉN táncoltam!!!) szóval tiszta boldogságos jó érzés volt...

ÉN kérek elnézést!

+18-as... :P




Programajánló




Liftbe többé SOHA?!

Ma reggel vissza mentem a szemészetre Zalánnal, kontrollra, mert így ki akartam kerülni, hogy csak egy 2 perces kontroll miatt még egy napot hiányozzon a suliból.

Bementünk, alapból ezren voltak, de sebaj.
Lementem a gyerekorvoshoz a táppénzes papíromért, aztán nem akartam megint körbe kerülni az egész SZTK-t, gondoltam megyünk lifttel.

Mikor majdnem vége volt a FEL szakasznak, volt egy fura huppanás.
Aztán semmi...

Zalán rám néz: MOST mi van?
- Beszorultunk.
- NYISD KI!
- Próbálom....

Se le gomb, se fel gomb, sem ajtó nyitás, sem ajtó zárás - semmire nem reagált.
Picit bedugtam a kezem a 2 ajtó "szárny" közé, és látszott, hogy van vagy 10 cm híja a megérkezésnek.
Nyomtam egy csengőt - semmi.

Zalán elkezdett pánikolni, hiába nevettem a dolgon, hogy beszorultunk.
- NYISSUK KI! Csengessünk!

...de senki nem reagált.

Végül vagy 10 perc után sok ajtó nyitási próbálkozás, és gomb nyomkodás után elindult az az átok, ment még 10 centit fölfele, és kinyílt.

Kint özön birka ember és vigyorognak, hogy mi csengettünk?!
Nem b@mmeg, a fületek csengett...

Az már csak hab a tortán, hogy nem nézték meg a fiam, mert nem volt időpontunk...
- Ma csak előjegyzett betegeket fogadunk!

Tanulság?!

Inkább 3 plusz kör, mint a lift.
...és szerintem én az életbe többször be nem fogom tudni szállítani Zalánt egy átkozott liftbe sem...

2014. október 2., csütörtök

Ragacs

Annyi minden van, de ANNYI MINDEN!
Valamiért most mégsem jön ki.
Belém ragadt a szó - lehet elromlottam?!

Itt egy friss, Zazás-Andis addig, míg újra megtalálom a hangomat... :)



Vásározós

Újabb találkozóra hívlak benneteket.

Lesz a közeljövőben 2 alkalom is, amikor megnézhetitek élőben is amiket készítek:

Most szombaton, okt.4-én lesz egy városi ünnepség, a Veszterkert előtt / a Kinizsi utcán a vasúti átjáró előtt.
Most lesz a Kisvasúti Emlékhely ünnepélyes átadása, és meghívást kaptam én is, mint helyi kézműves egy kis kipakolásra.
A hivatalos plakáton itt vannak a részletek a műsorról:



11-kor kezdődik az ünnepség, én olyan fél 11-kor már ott leszek.

Következő szombaton, október 11-én egy nagy vásári őrülettel, a II. Betakarítási Forgataggal várunk minden kedves érdeklődőt.
Hivatalos plakát még nincs, lesznek fellépők, műsorok, ha kapok róla anyagot, megmutatom azt is, de aki tavaly volt, hasonlóra készüljön.
Aki nem volt, az pedig most ne szalassza el! :D

Továbbra is él, hogy ha megkeresel, email, telefon, facebook, utcán elgáncsolva,... akkor tudunk időpontot egyeztetni, és szívesen megmutatom a szépeim otthon, nálam.
Feltétel: 4 emelet megmászásának bevállalása...

Halász-vadász-madarász

Most épp halász:



...néha meg szimplán majmot csinál belőle a srácom...


Amúgy meg hétről hétre elképedek, mikor régi fotóba akadok róla, hogy MEKKORA lett?!