2011. május 30., hétfő

Macerálkodósdi...

Ma volt Zalán félévenként esedékes nefrológiai kontrollja.

Hajnal 6-kor indultunk, az apja vitt bennünket és 7-re már be is értünk a gyermekkórházba.
Az osztályon beraktak egy branült Zalánnak és imádták a fejét a csajok, ott dícsérte meg csodálta mindenki, hogy milyen ügyes, még egy mukkja sem volt, szépen hagyta, hogy belerakják, vért vegyenek tőle, és becsomagolják a "babáját".

1/2 8-ra kellett a nagykórházba érni, az izotóplaborba.
Kismillió nyugdíjas és esküszöm nem vagyok gonosz, és nem szoktam őket piszkálni, hisz miért tenném, de az a gusztustalan tülekedés, könyöklés, előzgetés, cselezgetés, amit leműveltek!
MERT Ő NYUGDÍJAS!
Basszus, én meg az 5 évesemet hoztam és 2-re mondjuk mennem kellett volna dolgozni, de nem, beáll elém, letapossa a lábam, lekönyökli a vesém és megy, mint a töketlen kutya....

Áááááááááááááááááááááááááááááááá!


Végül sikerült beadni a beutalót, mehettünk is és megkapta Zaza az izotópos oldatot. Ki is vette neki a branült a nővér, azután mehettünk világgá: 4 órán keresztül keringelnie kellett benne annak a cuccnak.
10:10-re voltunk visszahívva.

Kimentünk a várkertbe, etettünk kacsát, sétáltunk, játszótereztünk, madarakat hajkurászott a kölök, aztán mivel az idő csak nem telt, meg mindenkinek pisilni kellett elmentünk a tescoba.
Tudom, tudom! Szép magyar szokás...

De végre volt idő, vettem egy halom pólót, pulcsit potom áron a fiúknak, az őszi felruházkodást most 50-70% kedvezménnyel megoldottam.
Ja, meg a sztár: száras úszót is kaptak.
NAGGGGGYON PASIS! :D

Aztán vissza a kórházba, megcsinálták a vizsgálatot.
Nagyon ügyes volt itt is a kicsi tökim.
4*5 perc "fotózás" ami alatt mozdulatlanul kell egy bazi nagy "röntgengép" alatt feküdni.
Klausztrofóbiája tuti nincs a kicsimnek!
Mondtuk, hogy 1-től nefrológiai kontroll lenne, jó lenne ha nem kipostáznák a leletet, hanem mostdemándeazonnal!

Meg is lett olyan 20 perc után, úgyhogy mehettünk vissza a gyermekkórházba.

Ott sterilezés a WC-ben guggolva,a szokásos vizeletvételi procedúra, aztán űlni, várni, várni, várni....

Nem tudom, mi a szösz volt ma velem, az utazás, meg a hőség, a várakozás és az idegbaj, vagyis az izgalom, de elkezdett egyre jobban hasogatni a fejem, mire bekerültünk az orvoshoz, addigra totál szét voltam csúszva.

Az izotópos vizsgálat totál negatív, a vesefunkció tök szuper, jó a vérképe, minden rendben.

Mire hazajöttünk, erősen kellett koncentrálni, hogy ne hányjam össze a kocsit.
Az ex ismeri az utat sajna, heti sokszor megjárja Vésztőt, úgyhogy a gyomai úthoz hasonló szar úton kb. 100-as tempóval hasított, kapkodta a kormányt, mint egy videójátékban, ahogy a kátyúkat kerülgette reflexből.

Mikor felvonszoltam magam a lakásba, a WC-ig sikerült szerencsésen eljutnom, aztán fél órán át kértem az esőt, a csésze előtt térdelve. 
De szar a hosszú hajúaknak!!!

Aztán beleborultam az ágyba, redőny le, és meghaltam.
Az ex elhozta Csongit a suliból, édesek voltak a kölkök, mert mondták, hogy "...szegény anya beteg és hány! jók leszünk, nem vitázunk és nem zajongunk!..." - és tényleg tök csendben eljátszadoztak.

Haldokoltam vagy 1,5 órán át, és lassan kezdett elmúlni ez a szarság.

Most úgy nagyjából életképes vagyok.....

Ügyintézősdi

Mivel 60 napot mondott a bíró a bontóperen, ami idő alatt el kell intéznem a nevem átíratását, lassan kifutok az időből.
Az előbb kicsit túloztam, most jöttem rá, mert csütörtökön normálisan, 2-re mentem dolgozni és a délelőttöt kihasználva sikerült túlpörögnöm magam.

Kezdődött azzal, hogy reggel indulás ovi-suli, veszem ki a bicajokat, az enyém már miért is lepődnék meg? totál lapos.
Okés, bicaj vissza, kocsist megszégyenítő cirkalmas szóvirágok áradata után séta futás, hogy Csongor beérjen csengetés előtt.

Miután leadtam őket, irány a Polg.Mesteri hivatal, ott is az anyakönyv vezető.
Csodák csodája első vagyok, bár késett a hölgy egy csöppet, de simán belefért a reggelbe.
Kérdi mi ügyben, mondom mi ügyben.
Kérdi: 5000 Ft-os illetékbélyeg?
Mondom: má' mér' lenne, kp. van, de nem szoktam se válni, se nevet átíratni, az alapműveltségnek pedig nem része az eljárási illetékek összegének csípőből ismerése.
A kp. nem jó, menjek el a postára, vegyek illetékbélyeget, és majd úgy...
DE! Ne ma, mert ma már nem ér rá velem foglalkozni, majd jövő hétre ad egy időpontot.
Eleve sikítófrász, hogy basszus, egy sima ügyet miért kell így megbonyolítani?!
Ha az eljárási illetékek illeték kötelesek, akkor miért nem lehet házon belül, a pénztárnál, vagy magánál az eljáró ügyintézőnél illetékbélyeghez jutni?!

Ma olvastam Betond szöszögését, ő is ügyintézett volna itthon, de nem ment neki, csodálkozott, és én is, mert bár itthon vagyok, TUDHATNÁM, hogy nem úgy megy itt semmi, mint ahogy normál parasztival gondolnánk, azért tök dühítő tud lenni, hogy egy 5-10 perces eljárás miatt 2 munkanapot kell beszervezni...

Elköszöntem, kijöttem, a ház még mindíg üres, és továbbra sem tudom felfogni, hogy ha 10 perc alatt megjárom a postát, akkor miért nem intézhettem el még aznap a dolgomat?!

Mindegy, paprikásan haza, közben a bicajon is tovább puffogtam.
Már nem volt pofám harmadjára is apukám nyakára vinni, úgyhogy gondoltam egyet, fogtam, eltoltam az üzletbe ahol vettem, mosolyogtam szépen, és szívszaggatóan előadtam, hogy jajj nekem mennem kellene dolgozni, de ez, meg ez van...

Kedvesek voltak, kértek 20 percet én addig átsétáltam a szembe üzletbe bevásárolni, majd 600 ft-ért cserébe kaptam egy tökéletes bicajt.
(KOP-KOP-KOP!)

Aztán!
Bicóra fel, irány Kiss Kati barátném, megajándékoztam magam egy kényeztető finomságos kezeléssel, és sikerült 2 óra alatt kb. 5 évet fiatalítania rajtam, a kicsi lelkem meg lubickolt....
Olyan szép lettem, hogy amikor kiszálltam a kezelőágyból és megláttam magam a falnyi tükörben úgy elcsodálkoztam, hogy ott hagytam nyakláncot, fülbevalót, mindent, nem is hiányzott a kis szikrázó csilli-villi cuccocska az arcomhoz.

(böjt: hazaértem, lepakoltam, tel. csörög, aztán felöltöztem, visszatekertem a kozmetikába a kis szépeimért...)

Úgyhogy úgy összességében tök jó minden, csak egy zavaró tényező van, amit lassan meg kellene oldanom:
2 hónap alatt sikerült felbánatennem magamra 3 kilócskát ami jajjjj, és dolgozni kellene az ügyön, mert már bánatos rohadtul nem vagyok, a testem viszont még arra emlékeztet, amikor az voltam.

Szóval tavaszra fel, fogyni, alakformálni.

Ja, és örömbódottáááá!
Tavaszi lélek-játék nyertese asszem én vagyok, a nyeremény a kiadóban hobbit formában átvehető.

Utólagosan moderálnám önmagam, felhívták a figyelmemet egy elütésre.
Szóval a hobbitom aliasa nem TTTPGy, hanem  TTSPGy.
Ez azért lényeges különbség! Tényleg bocsi, néha olyan kis figyelmetlen vagyok! :D

Vannak elmaradásaim...

...ami egyrészt időhiány, másrész megfogalmazhatatlanság...

Mindenesetre úgy összességében jó most nekem vagyis nem túl jó most nekem.
Olyan határozatlan vagyok ma doktor úr, vagy nem?!

Megint becsapdáztam magam és csapdába ejtettem mást is, úgyhogy verhetném a fejem a falba, de minek is?!
Úgy látszik én valami ilyesmire vagyok bekódolva.
Chiphiba, ja kérem, már ezt ezerszer megállapítottuk, vagy nem?!

Zsúfolt hétvége volt, volt vonatozás, aztán villamos, meg hév, és TTSPGy, meg örömbódottá.
Aztán még több hév és villamos, meg szerelembe esés egy alig 3 éves nőnemű kis tündérkével, aki bár naná, hogy az apja hibájából folyamatosan ZANDIKA, és SZANDIKA sikkantásokkal hívott azért imádom a kis húsát (az apját viszont kinyírom, ha örökre Szandi maradok neki!)
Volt sok séta, meg állatkert, elfáradás, kipurcanás, aztán buli, nagy evés-ivás, meg örömbódottáááá (vagy ezt már említettem?!).
Aztán persze Duna part, asszem ez kihagyhatatlan része ott az életnek, csalafintázás, homok meg szél, és megint csak utazás....

Most meg ez a nagy új "furcsaság", meg még furcsább érzések és nem tudom, meg a francba!
Jól kiszúrtam már megint magammal! :)

A hétvégém meg.....

Úúúúúúúúúúúúúúúúú! Sűrű volt, jó volt....
Volt pénteken munka után találkozás, hazaséta, aztán pici szusssz.
Aztán nyakunkba kaptuk a várost és posta-ügyintézés, boltozás.

TTS kész menüvel a fejében érkezett, úgyhogy csak össze kellett szedni a hozzávalókat.
Asszem hercegkisasszonyka voltam egész hétvégén, mert csak annyi dolgom volt, hogy megmutassam mi hol van a konyhámban/kamrában, és onnastól csak figyelnem kellett mit varázsol.
Csinált egy halom finomságot, kerekre ettük magunkat egész hétvégén.
Profi privát szakácsom van, nagyon úgy néz ki!

Volt kis bicajtúrázás is, Berettyó, Körös, ha már itt nincs kéznél a Duna és sanszos, hogy következő alkalommal mennem kell pecázni vele, mert talált jópár olyan helyet, amitől heves szívdobogás fogta el...
Szóval a szuku beélesítésre vár, én meg olyan 12 nappal ezutánra.

Minden örömbóódottttáááá!

2011. május 24., kedd

Rejtvény

Csongor legújabb hobbija...

Helyzet...

Felhívott ma a masszőröm, kérdezte hogy vagyok.
Nem imádni való?!

Mondtam, hogy Flector tapasszal egész élhető a helyzet, erre mondta, hogy okés, akkor valószínűleg nincs begyulladva, úgyhogy ha gondolom, mehetek az ágyba...

Nem szakadtam meg a röhögéstől míg mászkáltak alattam azok az izék az ágyban, de most, hogy túl vagyok rajta egyre jobban érzem, hogy fitt leszek! :D

2011. május 23., hétfő

Helyzet van!

... és nem túl jó...
Tegnap volt egy rossz mozdulatom, amitől a derekem kipurcant egy picikét.
Olyan tojógalamb-effektus, így adom most elő...

Mikor reggel bementem dolgozni onnastól kezdődött a tripla jajj, mert az irodában ezer fok volt, mennie kellett a klímának, a klíma viszont pont a hátam mögött van a födémre függesztve, úgyhogy a derekamat kapja telibe.
Élvezet volt mind a 7 óra ma bent!

Hívtam a csodakezű maszírnénimet, hogy mit szólna egy yade köves ágyban fekdécseléshez, de nem ajánlotta, azt mondta lehet csak még rosszabb lesz, főleg ha sikerült be is gyulladnia ma a klímától az izomnak, szóval várok.
Keddig.
Akkor fog megmaszni...

Ígéretet kaptam egy (azaz ugye sok?) maszírra a hétvégén, résen leszek és behajtom, de addig is voltam patikában, és most Flector tapasszal megerősítve várok a csodára (meg a hétvégére).

2011. május 20., péntek

Nekem ez tízből tízszer megy!

Vannak alaptételek, amik tilosak!
Pl. kedden ágyneműt cserélni, pasinak azt mondani, hogy szeretlek, pasinak ki is mutatni, hogy SZERETLEK!, programot előre úgy szervezni, hogy 2000%, hogy szabad vagyok, és bikinit felvenni, hogy ma majd napozok, mert akkor tuti nem fog sütni egy szikra nap sem.


Ma ezer fok volt. Jó, lehet, hogy csak 989, de kúva meleg.
Voltam délelőtt gyógyszertár, gyermekorvos, bolt túrán, beledöglöttem a fekete póló-farmer kombóba, a nyelvem lógott és a gutaütés kerülgetett a hőségtől.

Délután kicsi pasikkal terv: anyáékhoz!
Jó levegő (nem 4. emeletre bezárva), wc van, nem úgy mintha játszótérre szaladnánk le 1 órácskára, úgyhogy hajrá!
Pici nadrág, trikó, na és bikini (ki emlékszik? mi tilos?), gondolván, hogy hófehérkéből most csinálok gyors egy kis capuccino bébit, ha már csoki bébire esélyem sincs, úgy bőrminőségből kifolyólagosan sem....
Bicaj, tekerj, éljen, anyáék nagy zöld füves kertje!

Megérkezünk, ezer ágra süt a nap.
Kis beszélgetés anyáékkal, ezer ágra süt a nap.
Pici gatyó, trikó huss, keresném a kifekvős ágyikót, mikor gyanús lesz, hogy változtak a fényviszonyok.
Igen, egy csúnya nagy felhő...

Majd elmeeeeegy!

Kipakolok, elő a könyv, elhelyezkedek és várok.
A felhő meg csak egyre növekszik, sötétedik.
Végül már az ég is dörgött...

Ágyikó összepakol, pici gatyó, trikó vissza, szitokár, meg miminden.
Beszélgetünk anyával, aztán puszi-puszi, hogy akkor haza, ha már capuccino nem lettem csinálok egy kis káposztás cvekedlit, kedélyjavítónak épp megteszi.
Fordítom a bicajt, tolom ki a kapun, erre napocska előbukkan.
Anya úgy röhögött, nem biztos, hogy nem volt becsurr-csurr.
Hazajöttem, a nap azóta is ezer ágra süt.

Jobb vagyok, mint egy nyomorult meteorológus béka!
Nekem csak egy nyomi bikinit kell felvennem, és garantáltan annyi a napsütésnek.
Kérdem én: hogy leszek így NEM hófehérke?! :(

A fiú, aki farkast kiáltott...

...azaz Zalán, aki megszökött a hörcsöööög!-öt kiáltott...

Zalán hazudik, mint a vízfolyás.
Állandóan, mindenről sztorikat talál ki és ami  a legvadabb, tök hihetőeket.

Most ugye itthon boldogítjuk egymást, végre elvan magában is egy kicsit és a Csongor szobájában szöszöl.

Egyszer csak visít, hogy Megszökööööööööööööt! és rohan, be a szobájába, az ajtót becsapja, a villanyt felnyomja és sikongat, meg dumál, vigyorog és elvan.

Én meg a szobámból figyelek, hogy mivan? megőrült? mi a szöszt nyomizik? de jól elvan! ...és társai...
Aztán úgy 5 perc lankadatlan kiabálás és mizsere kezd gyanús lenni, megyek az akváriumhoz, keresem a dögöket, de csak egy van bent.
Basszus, most tényleg nem csak hadovált!

Sikítok én is, hogy hol a frászban van ez a kis dög? meg egyáltalán: mi a frászért vette ki???

Kiderült, hogy tényleg a szobájában az ágy alatt van és már a 25. infarktusát hordja ki (négy)lábon csóró kis dög, még fut, de már piheg...

Elő egy pólót, ágy alá bemászni, ráborítani és megmenteni... (...többek között engem is a gutaütéstől...)

2011. május 19., csütörtök

Valami van a térdemmel...

Még valamikor januárban, vagy februárban egyszer miközben Réka üvöltött velem,  Ne hagyd abba! Bírod még! Meg tudod csinálni! Gyerünk! megfájdult a jobb térdem, pont egy olyan gyakorlatsort csináltam, amit térdelőállásban kellett...
Azután azt mindíg ki is hagytam, mert éreztem, hogy nem esik jól.

De valami nem frankó, mert azóta is bele-beleszúr néha.
Ma meg volt nem kicsi berezelés, mert reggel oviba-suliba menet egymás után többször is olyan érzésem volt, hogy most mindjárt fogja magát és vagy oldalra bicsaklik ki, vagy előre fog hajlani, mint a struccoknak.
Nem jó érzés, már félve lépek, nehogy kimozduljon.
Mi a szösz lehet vele?! :(

Beteg

Délben rám csörögtek az oviból, hogy menjek, mert Zalánnak nagyon megy a hasa...
Gyors doki, valami vírusos szart sikerült benyalnia.
Úgyhogy éljen, táppénz. Délutános héten. Tiszta ráfizetés! :(

Most itthon láblógatás, jó kedve van és semmi baj, csak rohanni kell, ha rohanni kell.

Közben el lett intézve a dokinőnél a félévente aktuális nefrológiai kontroll is.
Majd 30-án hétfőn REGGEL 7:30-ra kell mennünk az izotóplaborba, már vagy 1,5-2 éve nem volt izotóposa, itt az ideje egy újnak.
Előtte viszont még be kell rongyolni a gyermekkorházba, hogy beűltessenek neki egy branült, meg vesefunkciókra kell vért venni tőle.
Szóval olyan hajnali 5 után el kell majd itthonról indulnunk...
Éljeeeeeen!

2011. május 17., kedd

Eszetlenség

Ma nyakamba kaptam a várost és ügyintézősdiztem (nagyrészt csak volna).

A lakcímkártya, szem.ig. már sínen, most jött volna a többi:
- APEH: adókártya - nincs ma ügyfélfogadás
- posta - OEP, levél, kérelemmel, fénymásolatokkal elküldve
- telefon - átírva
- E-ON - nincs ügyfélfogadás
- GDF-SUEZ : gázmérő átírva.


Viszont! Hiába írták át a nevem és a gázmérőt az új nevemre, a rendszerben automatikusan nem íródik át mindenhol, úgyhogy írjak egy levelet a MÁK-nak, csatolva az anyakönyvi kivonat másolatot, hogy ott is átírjanak, mert ugye van gázár támogatásom.
De mivel már nem az a nevem, így nem adják meg folytatólagosan a következő hónaptól, mert bár minden maradt a régi, a V betű helyett már Cs-nél kell, hogy keressenek.
Nemám mérőóra számot néznek!
Bakker, ekkora eszetlen nyomiságot?!
Oksa, újabb kör, levélírás, fénymásolás, posta...

És még hátra van pár közmű... :(

2011. május 16., hétfő

Fejfájás???

Ha valakinek hírtelen megmagyarázhatatlan okból elkezd fájni nonstop a feje, és migrénnel kezd küzdeni, miközben soha nem volt ilyen baja, annak csak annyit, hogy NYUGI!
Nem a korod hozza magával, nem meghalni készülsz, csak épp elhasználtad, túlfeszítetted, kizsákmányoltad a tested, lelked, önmagad.

Mióta Kati néni a kezei közé kaparintott (konkrétan 2, azaz KETTŐ) alkalom után a napi szinten megőrjítő migrénem huss!
Az első maszír után negyed annyit fájtam csak kb. a második alkalom után gyakorlatilag megszűnt a fejfájásom.

Ma szélre, esőre, hidegfrontra ébredtem, ami alapjáraton két vállra fektetett volna még 2 hónapja, most meg semmi.
Furcsa érzés, na nem mintha hiányozna, de basszus: SEMMI!
Ma ismét jó volt nekem és nem felejtettem el vetkezés közben azonnal kisikkangatni magamból az örömömet, hogy a dolgok ezen része tökéletesen megoldódott.

Ma már szinte alig fájt a macera, és hamar is végeztünk a rendberakás résszel, úgyhogy a végére jutott egy igazi kis kényeztetős, ellazulós jajjdejólérzemmostmagam! maszír is!

2011. május 11., szerda

Majd mesélek....

... most csak gyorsan egy képes beszámoló.  :D

Ovis kiránduláson voltunk Gyula mellett egy lovastanyán.
Imádtuk!!!!

Sok-sok lovasért és Zalánosért katt a képre!

2011.05.11. Lovas

2011. május 10., kedd

Ehhez is hozzá kell szokni előbb!

Ma délutántól hivatalosan is újra :Cs.A.
Mikor megkaptam az új anyakönyvemet lementem az okmányirodába időpontért, hogy a személyimet, lakcímkártyámat kicseréltessem, és azonnal kaptam csekkeket is. Újra.

Na, a postán kapásból elrontottam a nevem, amikor a csekket töltögettem, kezdtem kanyarintani a V-t, aztán gyors fék és javítottam.
Már csak Cs.A.
Meg kell újra szoknom.
A férjes nevemet is hónapok kellettek, hogy megszoktam, bemutatkozásnál, telefonba meg bő 1 év után is folyton elbakiztam.
Tuti, hogy most meg a Vnét fogom lassan lehagyni. :D

2011. május 9., hétfő

2011. május 8., vasárnap

Perverzió, perverzió!

Csak a szokásos...
Képek... :P


Szerelem, első látásra....

A fiaim is agyon szerették, úgy kb. 4 órán keresztül egy perc megállás nélkül... :D

Nekem is kedveskedett...

Még egy gyors szössz!

Péntek reggel azzal ébredt Zalán, hogy fáj a lába, vagyis inkább viszket.
A belső lábélen volt egymás mellett 3 csípés, mintha szúnyog lett volna, meg a lábfején is egy.
Kapott rá egy kis Fenistil gélt.
Szombat reggel azzal ébresztett, hogy:
- Anya! Nézd mi van a lábamon!
Hát, a középső csípés helyén jókora, olyan 1 cm átmérőjű gennyes cuccal teli hólyag volt, plusz be volt dagadva, fényes vörös volt a fél lábfeje.
Para egyből belém állt, gyógyszeres pütyürke elő, éljen, van egy bontatlan Cetirizinem!
Kapott egy sokk adagot, meg bekentem újra Fenistillel.

Nappal állandóan simogatta, mert viszketett neki, éjjel álmában meg tuti erősebben megvakarhatta, mert reggelre kifakadt neki, és egy csúnya nagy seb van a helyén.
Egész nap levelt neki, közben a 3 másik "csípés" is kezd felhólyagosodni, úgyhogy holnap reggel a gyermekorvosnál kezdek vele.

Nálunk mindíg zajlik az élet!

Ragacs

Hajnalban valamikor arra ébredtem, hogy Zalán ott áll mellettem, és kétségbe van esve:
- Anya! Valami baj történt!
- Mi történt?
- Valami rágó beleragadt a hajamba!

Nem kicsit lettem morci, kimásztam az ágyból, be a fürdőbe, aceton, pamacska elő és elkezdem oldogatni a hajából a cuccot.
Mire kinyílt annyira a szemem, hogy már láttam is, rájöttem, hogy csak CSAK??? egy gumicukor.
Eleve nem értettem, honnan szedett rágót, az meg főleg kérdőjel, hogy honnan gumicukrot?!

Aceton félre, vizet neki!
Nem adta meg magát, a kölök meg nyafizott, hogy fáááááj! meg húúúúúzod!
Úgyhogy tök kómásan, morcosan fogtam egy ollót és egyszerűen csak kivágtam a gubancot belőle, azután visszapakoltam a gyereket az ágyba, majd Andikát is és visszaájultam.

Ma fél napot egy folttal a hajában ugrabugrált, nem korlátozta a tény, hogy moderálni valót hagy maga után a frizkó, simán tudott tőle rosszalkodni.
Este fürdés előtt nekiestem, lenyírtam a haját 13 mm-re.
Persze a ragacsos résznél nem ment, az kimaradt. Fürdés, hajmosás után végre szabad volt az út, kapott még egy sor hajnyíró gépet és mostmár pipec kis feje van újra.

Holnap anyák napi műsor az oviban.
Még jó, hogy nem kopira kellett vágni! :D