2013. május 31., péntek

Napi vigyor

Fél 2-kor állunk lent egy kolléganővel a ház előtt, és várjuk a buszt.

Egy jól megpakolt méhecske elkezd körözni Andi feje körül, és bele száll a hajába.
Fúrja magát be, megállíthatatlanul.

Andi sikong, hogy SZEDD KI!

Kiszedem, visszarepül.
Megint ki, újra visszarepül.
Kiszedem, köröz körülötte.

Andi sikít, és a kezembe nyom egy dugig pakolt kajás szatyrot, hogy VERD AGYON!

Én a méhész lánya, akkor már csukladoztam a röhögéstől, tessék-lássék lendítettem párat, mert hát ugye mégiscsak egy méhecskéről van szó!
No meg, ott állunk kettesben a 47-es szélén, és az elég hülyén néz ki, ha egy sírva nevető nő egy teli szatyorral püföl egy hisztérikusan  hadonászó-sikítót másik nőt, nem?!

Végül feladtam, hatástalan voltam, a méh meg kitartó, és az út szélére rogyva könnyesre sírtam magam a nevetéstől, míg a buszunk megjött.

...aztán magyarázkodhattam mindenkinek, aki ezt a cirka 5 percet végig nézte...


2013. május 29., szerda

Napi mosoly

Ez milyen tutiságos?! :



Fogalmazz pontosan!

Az elmúlt 2 nap tanulsága, több vonalon is: fogalmazz pontosabban Andika! :)

(avagy: vigyázz, mert a kívánságaid nagyon hamar teljesülhetnek!)

Aztán ezt kaptam egy ismerősömtől, ami igazából tökéletesen lefedi az összes vacakságot, amit rosszul kérhetek:


Köszönöm, hogy figyeltek rám! :D

Poroszló - osztálykirándulás

2 napja halogatom, hogy majd írok, de idióta munkarendben dolgozom ismét, és mindig csak perceim vannak...

A lényeg: szuper jó volt!

Az Univerzum jóságos volt hozzánk a lehetőségekhez mérten, mert bár néha nagyon hideg volt, és egyszer az eső is elkezdett csöpörögni, itt be is fejezte a szívatásunkat.

Egyszer vissza kell menni napsütéses szép időben is, hamarosan!
Ja, és kevesebb gyerekkel, mert a nádasban a madárlesen csak a legbátrabbakat láthattuk, a hangzavar elrémítette a madarak java részét.

A picassa albumért katt a fotóra! :)

(Sorry, az akváriumban félhomály volt és nem lehetett vakuzni, így azok picit furák lettek)




Valami, vagy valami?!

Nem tudom, észre vettétek-e, hogy valami nagyon nincs velem rendben.

Nekem is csak a napokban tűnt fel, hogy mi az, ami "hiányzik".

Nincsenek csordásandis sztorik!!!

Béke van, nyugalom.
Most úgy kb. minden jó.

Nem is tudom, ez valami nagynak az előjele, a vihar előtti csend, vagy a másik véglet?
Dolgoztam rajta, van segítségem, SZUPER segítségem, és az iránymutatásával végül kezd helyre állni a rend?!

Kedves Univerzum, szeretlek! :D

2013. május 26., vasárnap

Zalán és a kis Napraforgók búcsúja az óvodától

Tegnap volt az óvodai ballagás Zalán csoportjában.
Már egy ideje mondogatott itthon pár verset Zalán, de ezen a műsoron sikerült meglepnie.

Nagyon hosszú, és nagyon szép műsort állítottak össze az óvónők, bő 1 óra volt, és lényegében végig verselték a gyerkőcök.
Fura volt nézni Zalánt, végig mozgott a szája, és bárki mondta is a saját versét, ő is mondta, vele együtt, csendben. :)

Fura lettem, régen mindig szinte lelkiismeret furdalásom volt, mert nem voltam egy sírós, elérzékenyülős fajta, de már az Anyák napi műsor is megviselt csöppet, és most ez is...

Szép volt, nagyon, és annyira nagyon ügyesek voltak!

Még járunk oviba, amíg tart az iskola, addig végig, de lassan itt a vége.

Fura lesz, Zaza annyira GYEREK még, és pár hónap múlva mégis az ovi helyett az iskolába kísérem reggelente őt is.

Hiányozni fog Andika néni, Edit néni, és Erzsike néni.
Jó helye volt itt nagyon a kis lükémnek. :)

Az egész albumért katt a képre (elég rossz helyen ültem, és a fény sem volt az igazi, előre elnézést a minőségért)




"Gyenge pont"


A rendkívüli - áthelyezett tegnapi gerinctorna után: a mellkasom, karom.

Jelentem keményen izomlázam van ismét! :P


Esőűző

Kedves Univerzum!

Holnap osztálykirándulás, és olyan rég várja már ez a sok-sok gyerkőc (és szülő) ezt az egy napot, hogy MUSZÁJ tökéletesnek lennie.

Nem kívánok 30 fokot.
De ha kérhetek ekkor LÉCCI!

Holnap legyen jó idő, esőmentes, vidám, 20 fok bőven elég, csak LEGYEN ESŐMENTES!

Legyen!

Köszönöm, hogy meghallgattál! :)

(Teg)napi vigyor

Hogy hugomat idézzem:

Tesóm! Ismét elvesztettünk egy barátot...

...és vigyor ezerrel, mert nem nekünk veszteség ez!!!


Rájönni arra, hogy egy ezer éves gyerekkori barát, akivel együtt bújócskáztunk, együtt nőttünk fel, egy osztályba jártunk,... és ráadásul ő jelöl meg ismerősnek, egy nap töröl az ismerősök közül (ja, igen, engem, a hugom, az anyukám), és nem köszön az utcán.... :P


Mert mi furák vagyunk.
Nekünk vannak olyan ismerőseink, barátaink, akik egy vérnácinak elfogadhatatlan. :D

Basszus, minket annyira rosszul neveltek a szüleink!

Én egy EMBERT szeretek, bőrszíntől, vallástól, nemi hovatartozástól függetlenül.


Nem a nemzetiségét, nem a vallását, nem a bőrszínét, hanem ŐT, az EMBERT!

Tudom, a mai világban ez elfogadhatatlan, nem trendi, és fúúúúúj!

De tudjátok mit?!
Remélem az én gyerekeim is EZT a "szar nevelést" érzik majd magukénak, és épp ilyen elfajzott 2 EMBER lesz belőlük is, mint belőlem, és a hugomból. :)


Remélem egyszer feleszmél ez a sok buta, irigy, tudatlan, rosszindulatú, félelmeitől megbénult ember és rájön, hogy EGYÜTT:
- sárga, fekete, fehér,...
- zsidó, keresztény, ateista, buddhista, ...
- leszbikus, meleg, biszexuális,...
...EGYÜTT kell együtt dolgozni, együtt gondolkozni, együtt építeni, jobbítani a KÖZÖS világot, mert csak így lesz egyszer jó ez a világ.

Együtt.
Minek a harag, a gyűlölködés, a veszekedés, az ellenségeskedés, a harc?

2013. május 23., csütörtök

Sokkolda

Igen, tudom, Csongor okos.
Igen, tudom, Csongor különleges.
Hogy minden érdekli.
Hogy mindent megjegyez.
Hogy minden....

Tudom, mert az én fiam, bár sokszor hurrogom le magam, hogy "...ne túlozz bébike, a Te gyereked, ne legyél elfogult!"

Aztán úgy alakul, hogy elkerül a pszichológushoz, egy vizsgálatra, hogy nincs-e valami részképesség zavara, mert míg mindenből nagyon jó, olvasni utál, és csúnyán is olvas.
És aki ennyire jó minden másból, annak oka lehet, miért rossz ennyire olvasásból.
Lehet diszlexia?!

Aztán ma behív a pszichológus, hogy szeretne velem beszélni.

Egy kedves, középkorú hölgy, és a kezét tördeli, topog jobbra-balra, nem is tudja hogy kezdjen hozzá.

Végül rám zúdítja, hogy ő a pályafutása alatt még SOHA nem találkozott ilyen, de hasonló gyerekkel sem.
Hogy az IQ teszt nem tudja mérni az IQ-ját, mert annyira magas.
1 értéket tudott kiértékelni vele, az mérhető, de a plafon az is.

Hogy nem diszlexia, csak ("CSAK") rossz technikával tanult meg olvasni, és ez okozza a nehézségeit.

Hogy nem akarja speciális fejlesztési igényűnek nyilvánítani, mert egy spec-es fejlesztés rajta nem segítene.

Kellene egy magántanár, aki elkezdené vele újra az olvasás tanulást.

De mindenekelőtt kellene egy szakember, aki önismeretet tanítana neki, hogy megtanulja kezelni és használni a képességeit.

Igen, jó érzés, hogy ilyen a fiam.
És igen, BORZALMAS érzés, hogy ilyen a fiam, mert riasztó, és súlyos teher, még nagyobb felelősség és most valaki mondja meg mi a frászhoz kezdjek, hogy jó legyen neki?!


2013. május 20., hétfő

Szeretem az osztályfőnökünket! :)

Pünkösd hétfő, reggel 10:17 .
Telefon csörög.
Csongor osztályfőnöke.
A szívem megáll: Nem pünkösd van? Elszúrtam? Mégis csak menni kellett volna iskolába, dolgozni?!

Félve hallózok bele, de hamar jön a megnyugvás: nem szúrtam el, nem ez a "baj".

Andika nénink nem volt pénteken, mert versenyre vitt egy csapat gyereket, és bár kikészített egy papírt, amit Csongornak haza kellett volna hoznia, de nem kapta meg. Péntek délután már rá is jött, hogy nem kaptam meg.
Csak nem hagyta nyugodni a dolog, inkább felhívott, hogy holnap reggel találkoznunk kellene.

Valami nem stimmel Csongorral.
Matekkal ébred, matekkal fekszik, egész nap számol, és a kedvenc elfoglaltsága: matek óra, vagy unalmában sodokuzik.

Viszont UTÁL olvasni.
És szörnyen is olvas...

Azt mondja az osztályfőnökünk, hogy Ő akkor lenne a nyugodt, ha megnéznénk, nincs-e valami részképesség zavar a dolog mögött.
Holnap lesz egy szűrés, viszont kellene neki egy engedély a szülőktől, hogy megnézhessék a srácomat.

Naná, hogy szűrjék le!
Vagy derüljön ki, hogy csak dac, vagy lustaság, vagy az, hogy igen, nem véletlenül nem megy ez nekünk. És ha "baj" van, hátha van rá valami speckós fejlesztési mód, ami segíthet.

Mosolygós, jó érzés volt, hogy az osztályfőnökünknek ez ennyire fontos, viszont azon is elgondolkoztam, hogy milyen gáz már az, hogy erre engedélyt kell kérnie?!
Nem az lenne a szülő-gyerek-pedagógus érdeke, hogy ha mód van rá, akkor igen, teszteljük le?!

Öröm van, talán válasz lesz hamarosan, és hátha jobban boldogulunk majd ezek után!

Kattingattam