2017. április 15., szombat

Menni? Maradni?

Sokat gondolkodtam az elmúlt bő 1 évben, megtartsam-e a blogot, hisz úgysem írok.

Aztán mindig megáll a kezem a törlés gomb felett, mert sajnálnám...
A múltam is én vagyok, hozzám tartozik.

Sokan írtátok, mondtátok, hogy hiányzom, INNEN (is), de valahogy nem megy...

Grafomán vagyok, ez nem változott, de korlátok közzé lett szorítva.
"Kirakatban vagyok", elvileg, körültekintően kell megnyilvánulnom, amibe talán ez sem fér bele.

De változtam is. Sokat.
Amit anno itt "dühöngtem ki magamból", az ma már nem dühít.
Tanultam egy csomó dolgot, tudok háromig számolni, a nagy levegő tényleg segít.

...és egy csomó dolog van, amire nincs ráhatásom, úgyhogy elengedem, nem eszem magam rajta, mert minek?!
Úgyhogy a terápiás célzattal való írás a múlté.

"csordásandis" sztorik vannak, de mivel máshogy nézem az életet, már ezek is elhussannak a fejemből, mire leülök este a géphez.
Maradnak bennem a dolgok, vagy a szűk környezetemben...

Alapvetően jól vagyok.
A helyemen, többé-kevésbé.

A srácok rendben, vannak bajságok, de már ezt is laza könnyedséggel átvészelem.
Nem harcolok. Így működőképes a rendszer.

Hiány van, az nem oldódik, de ezt is elengedtem.
Majd "egy nap leül velem szemben, mint ügyfél, és mikor rám mosolyog, tudom, hogy Ő az"...
Nem hajszolom.
Látom a mosolyát, megvan a kép, az érzés, és készíti nekünk az Univerzum...

Tervek?
 Megélni a mindennapokat, és észre venni minden apró kis csodát - ezt szeretném egyre inkább magasabb szinten művelni.

Tanulom az elengedést, a túllépést, és megy, mosolyogva, könnyedén.
Mire megöregszem, kész leszek. Ép, egész és kerek teljes.
De van még idő, addig a mának élek.


2017. január 10., kedd

Nem blogolok

Nincs időm.
Nincs ihlet.

De most az őrület széle, terápia kell, ki kell üvölteni magamból, mert szakadék széle.

Időhurokban vagyok, mint Bill Murray az Idétlen időkig c. filmben.

Minden nap úgy ébredek, ismerem a tegnap hibáit, tudom hol toltam el, ma elébe megyek, kikerülöm, megelőzöm, de nem.
Újra és újra bele futok valamibe, ami úgyanúgy félreviszi...

...a srácok.
Szélmalom harc.
Feladom, vagy nem tudom.
Nincs semmi ötletem, sem eszközöm, sem agyam, sem kedvem, sem erőm már.

Hétfőtől péntekig, MINDEN ÁLDOTT NAP!:

6:40
- Jó reggelt! Ébresztő fiúk!
- Jó reggelt, okés... (és semmi nem történik)

6:45
- Ébredjetek, öltözzetek
- Jóóóóó! (és semmi nem történik)

6:47
-ÖLTÖZNI!
- Jóóóóó! (dühösek, de semmi nem történik)
- Esztek?
- Nem. Elrakjuk a szendvicset inkább.

6:50
- Öltözzetek már, mindjárt indulni kell.
- Jól van máááár! (nyávognak, puffognak, hogy ők fáradtak, meg most miért is kell ez....)

7:00
- Felöltöztetek már?
- Most kezdem....

7:05
- KIKÉSZÍTETTEM A RUHÁTOKAT, VEGYÉTEK MÁR FEL, MERT INDULNI KELL!!!!!
- Jó!

7:07
-Mindjárt indulunk, készülődjetek.

7:10
- Cipő, kabát, indulunk.

7:12
- Könyörgöm, vedd már a cipőt!

7:13
- El fogok késni, cipő, kabát! Vettél pulcsit?
- Nem.
- Mínusz 10 van kint, kiraktam a pulcsit is, miért nem vetted fel?
- Jó, felveszem. (kabát le, visszafele haladunk)

7:14
- Ne macskázz már! Vedd a sapkát, kesztyűt!

7:15
- SAPKA, KESZTYŰ! Induljunk már!

7:16
- ISKOLATÁSKA???? Vedd már fel! Induljunk, elkések!

... felüdülés beérni  a munkahelyemre....

Az esték még szuperebbek. MINDEN NAP, kivétel nélkül, egy előre megírt forgatókönyv szerint:

Benyitok az ajtón, a fiúk már otthon. Keresztül esek egy hátizsákon.
- Zalán!
- Jóóóó, tudom, megyek már. (felveszi a hátizsákot, és elrakja)
- Papucs! (mert mezítláb jön ki, a jéghideg padlón)
- Jóóóó, tudom!

Beljebb lépek:
- Zalán!
- Jóóó, tudom! (fogja a kabátját, amit legyűrt a cipősszekrényre és felakasztja)
- PAPUCS!!
- Oké, tudom!

Bemegyek a szobájukba, kupi halom.

- Megbeszéltük, nem eszünk bent! Tányért, poharat, szemetet kivinni!
- Jól van mááár....

- A koszos ruháknak hol a helyük?
- A szennyeskosárban (és elindulnak 1-2 ruhadarabbal.)
- Még itt is van egy póló, ott egy zokni, egy nadrág, egy akármi, MINDENT ki a szennyesbe!
- Jóóóóó, tudjuk!
- Mosatlant a mosogatóba!
- Jóóóóóóvanmááár!

- Tanulnivaló van?
- Nincs.
- Mutasd a táskád...
- Jaaa, most jut eszembe, van egy feladat ... (és nagy duzzogva neki lát)

- Kész a vacsora! Gyertek enni!
- Jó!  (és semmi nem történik)
- Gyertek már, kész a vacsora!
- Jóóóóó!
 - Légyszi, PAPUCSBAN! (visszafordulnak, keresnek papucsot)

- Fürdés, menj Csongor légyszíves.
- Jó.
Pancsol, beszólok, hogy lassan másszon ki a kádból, de ugye megfürödtél alaposan?
- Igen.
Kijön.
- Ez gyors volt. Tusfürdővel fürödtél?
- DE NEM MONDTAD!
- Miért kell minden nap elmondanom???? Menj vissza, tusfürdővel fürödj meg!

Zalán, fürdés.
10 perc után szólok, ki a vízből.
- Jó, csak még...
Újabb 5perc.
- Gyere már ki, de előtte fürödj meg, TUSFÜRDŐVEL!
Újabb 5 perc.
- Zalán szállj már ki!

Kijön, csupa víz.
- Törölközz meg légyszi. És vegyél papucsot. A hajadat is töröld meg!

20:50
- Nemsoká alvás.Mostatok fogat?
- Nem.
- Akkor fogmosás.

21:00
- Fekvés fiúk!
- Jó csak még pisilni kell, éhes vagyok szomjas vagyok, eszembe jutott, hogy van egy házi,....

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

Minden ötlet ér, és minden lehurrogás, fejmosás, béna vagyok, tehetségtelen, gyenge, idióta, mondjatok bármit, csak legyen megoldás, BÁRMI, ami élhetővé teszi a napjaimat végre!