2013. február 28., csütörtök

Napi kac-kac


Azért egy komplett kis tanulmányt lehetne írni az arcokról, mikor a maradék kis mártogatós sajtkrémemmel és a maradék kis zellerszárammal leültem ma az ebédlőbe a kollégáim közzé ebédelni…



2013. február 27., szerda

Zeller, répa, mártogatós, kell több a boldogsághoz?! :D

Bementem ma a kékbe vásárolni.
(...családi örök móka:
- Hova megyünk vásárolni? A pennybe vagy a lidl-be?
- A pennybe.
- Az melyik?
- A PIROS!)

A zöldségeknél téblábolva megláttam egy csomó aránylag friss zellerszárat.
Eszembe jutott egy kellemes pesti kiruccanás, és hogy Eszter nagy megrőkönyödésemre egy nagy pikli zellerszárat tett elém valami mártogatóssal, és biztatott, hogy essek neki.

ÉN? ZELLERT????

De szófogadó és jól nevelt kislány vagyok, úgyhogy megkóstoltam. (UTÁLOM a zellert!)

Tudjátok mit? Fincsa volt!

Igaz, azóta sem ettem, de ma ahogy megláttam, egyből az a nap jutott az eszembe.

Aztán meg kellett venni répát is a nyulaknak a fiúknak, meg Andikának, mert végre van friss répa, és azt annyira jó rágcsálni!

Erről meg egy másik dolog ugrott be, amikor a TTSPGY csinált nekem isteni kéksajtos mártogatóst és friss répa szeletkékkel kanalazgattuk ki. (Ja, igen, a kéksajtot sem szeretem, de basszus, AZ annyira finom volt!)

Úgyhogy vettem kéksajtot, meg tömlős sajtot, plusz volt otthon porított gombás izémizém az "egészséges boltból" értsd: Karolától, úgyhogy mikor hazaértem elkezdtem kütyülni, és csináltam egy olyan isteni mártogatóst, hogy uhhhhhhhhhhhhhh!
Zellerszárral, répacsíkokkal (a fiúk meg kaptak hamburgert, mert már napok óta ezért nyafognak, és ők viszont az istennek nem ennének zellert!)

Ja, a kékben ne vegyetek hamburgerhusit, mert gyakorlatilag csak egy ezrest lehúz az ember a wc-n.

Mikor felraktam sülni, olyan vizes-véres cuccot engedett ki magából, hogy előbb csak tátott szájjal bámultam, aztán fogtam az egészet és olajostól együtt kihajítottam.

Mázli, hogy volt 2 pogácsa még a fagyóban, úgyhogy megkapták azt a srácok.


...mert JÓ nekem!

No, azt tudjátok rólam, hogy én egy NAGYON rendetlen kislány vagyok.

Igen, tornázni kell, ezer éve megmondták az orvosok, és akartam is én mindig, esküszöm, csak hát...

Mindig volt kifogás, miért nem.
Többnyire elsumákoltam a dolgot: amikor kevésbé fájt, akkor azért, ha meg már nagyon, akkor azért.

Na, most hogy beleszagoltam a jógába, és 2 edzés után sikeresen visszakattant a a sok-sok éve megnyomorító kis csigolyám, már elhiszem, hogy ez TÉNYLEG használ, és jó lesz nekem.

Viszont még mindig ott van bennem a sok éves rutin, hogy elsumákolom.

Na, erre tökéletes az, hogy sikerült megfűznöm Olgát, hogy tartson nekem gerinctornát.

Mostmár megvan a rutin:
Ha szerda, akkor gerinctorna.
Jön, vagy megyek, nincs kegyelem, feladat van!

Ma egész nap halálomon voltam, hangom alig, a nulla és az erőteljesen mutáló, kútmély zsírosbödön "hang" között ingadozott.
Pedig már gyógytea és méz mérgezésem van lassan, de valamiért nem akar belőlem elmúlni ez a vacakság. (Már megint nem mondtam ki valamit, amit ki kellene?! Vagy MI ez már megint?!)

Szerencsére megkönyörült rajtam a főnököm, mondta 2-kor, hogy menjek inkább haza, úgyis van csúsztatásom, és kúrálgassam magam, mert rossz rám nézni.

Szóval ma mindenhez volt kedvem, csak épp tornázni nem.
Viszont épp ez a jó az egészben, hogy FELADAT van! Menni kell, és kész.

Hát ma volt feladat!
2 hét extra-light gyakorlatsor után kaptam egy olyat, hogy ááááááááá! :D

Semmi/alig-mozgások, még mindíg.
Lényegében csak fekszem és csak megfeszít-elenged.

Be-bevillannak edzések régről, mikor még lelkesen ugráltam Cindy Crawford, Pesuth Rita vagy Norbi 1-1 kazettájára.
Na AZOK mozgások voltak! - vagyis akkor még ezt gondoltam.

De nem!
Rá kell jönnöm, hogy egy cuki kis megfeszít-elenged mozgássortól is olyan nagyon meg halni, hogy jajjjj!
Egy külső szemlélő azt mondani, pihizek ott a földön, de basszus: megmozdulnak bennem olyan helyen olyan dolgok, hogy csak pislogok!

No meg azért is kell Olga személyében a külső kontroll, hogy rám igazítson, rám szóljon, és mikor szívem szerint már hagynám a csodába az egészet, mert már remeg és feszül és ég és ááááááááááááá, akkor édes kis mosollyal az arcán kedvesen rám szól, hogy "...na még hármat!"

Kellemes ízelítőt kaptam belőle, hogy lesznek majd bennem valahol mélyebben is izmok, amik most leginkább csak "dísznek" vannak.

És az a legeslegfurább, hogy amilyen nagyon nem akaródzott ma elmenni, annyira bele lendültem, és hazafele tekerve a bicajon azon agyaltam, hogy bevásárolok, és ha haza értem, neki kellene esni még egy körnek. (Már megint ezek a "hülye" közhelyek, amik annyira a leglényegesebb dolgokat mondják ki a maguk bugyuta módján: "Evés közben jön meg az étvágy!")

Még csak bő 1 hónap telt el, mióta elkezdtük.
Előbb csak a jóga, majd a gerinctorna.
És már most kategóriákkal jobb a saját testemben lenni, viszont még mindig meg vagyok róla győződve, hogy egy icike-picike kis szeletet láttam csak a dologból.
Ha már most ennyire érzem a változást, milyen lesz ha majd úgy igazából belemerülünk?
Ha már funkcionálisan működnek az izmok, úgy, ahogy kell? Ha vissza lesznek nyújtva az ízületek, ha megszűnnek a letapadások, és a helyére kerülnek a porcikáim?!

Bele sem merek gondolni!
Boldog, szép ÚJ világ!
Gyere, várlak!
Csak ne fájj nagyon! :P (...tudom, fogsz, a francba!)

Amúgy nem tudom láttátok-e, már mutattam, hogy végre lesznek délelőtt is edzések.
Eddig az volt a rossz, hogy pl. jógára csak 2 hetente jutottam el, mert amikor délutános vagyok, akkor nem lehet ellógni 2 órára tornázgatni pedig de jó lenne!
Mostantól viszont lehet menni délelőtt is!

Márciustól indulnak majd a dolgok:
Kedden d.e. 9-10-ig gerinctorna
Pénteken d.e. 9-10-ig pedig a jóga.

Tudom, sokan olvastok, és biztos van köztetek olyan, akinek vannak problémái.
Ismerhettek, tudhatjátok, hogy az utóbbi pár évben nagyon vacak volt nekem a saját testemben.
És nagyon hosszú idő óta először úgy érzem, hogy JÓ nekem!
Szinte alig csináltunk még valamit, de már most kevésbé fájok, szabadabban mozgok, jobb a hangulatom, szerethetőbb vagyok saját magam szemében, úgyhogy KELL ez nekem, tovább, még több!

Szóval gyertek ti is, nyögjünk, erősödjünk, gyógyuljunk együtt! :)


2013. február 25., hétfő

Mit nem tesz egy kis napsütés az ember lányával?!

Reggel morc idő, nyálka, nedvesség:
Morcos vagyok, fáradt vagyok, beteg vagyok, nyúzott vagyok, szomorú vagyok...

Aztán telik a nap, és kibújik a napocska!

Mosoly szélesedik, lélek kisimul, és miután szikrázó, meleg napsütésben hazamegyek, az élet egy hatalmasat fordul!

Köszönöm kedves Univerzum, észhez tértem!

Kihúzom magam, és:

Boldog vagyok, egészséges vagyok, jókedvű vagyok, kedves vagyok, imádnivaló vagyok!

Tessék észrevenni ezt másoknak is, irgum-burgum! ;)

Napi mosolyfakasztó

Katt ide! :o)


Nézz fel! :o)

Nem tehetek róla, egyszerűen meg vagyok zavarodva a teliholdért!
Kicsi gyerekkorom óta, szóval ez valami zsigeri vonzódás.
Egyszer elkapott és kész. Nem ereszt.

Ma Suli után letekertünk Mamiékhoz, megnézni, hogy van. (Nem annyira fényesen... :S )

Elég sokáig maradtunk, fél 7 körül indultunk haza, addigra teljes sötétség, azaz szikrázó telihold.

Valami szenzációsan szép!
Nem tudom most milyen lehet, ebből a nyavalyás lakásból nem látszik, de ha teheted nézz ki, mert tényleg csodaszép!

Kicsit veszélyesen közlekedtünk haza, még jó, hogy a fele úton egy aránylag kihalt útszakaszon kell menni, és végig a város legszélső utcáján, balra fent meg ott vigyorog a Hold.
És bámultam...

Eszembe jutott, amit délután olvastam egy barátomnál:

"Június 25: Telihold napja. 
Holdtöltekor érjük el a felvevőképességünk csúcsát, de szervezetünk gyakran reagál idegességgel erre az időszakra a fokozott Holderő leáradás miatt. 
Lelkünk ekkor nagyon nyitottan válaszol mindenre. 
Felszínre jöhetnek elnyomott érzések, gondolatok, melyek megszabadulásra várnak. 
Ez a nap így a kiürülés napja is. 
Ezért érdemes minden olyant elengedni magunkból, ami feszültséget, zavart, gátat okoz. 
Egyszerűen ismerjük fel mi az a dolog/dolgok, ami zavar minket. 
Szívünk jelzőrendszere segít nekünk ebben. 
Majd kérjük meg Holdanyát vegye el tőlünk és változtassa át, majd gondolatban „postázzuk” el neki mindezt. 
Ne feledjünk köszönetet mondani neki."



(...az eredetiért katt ide)
Javarészt állnak a fentiek a mai Andira.


2013. február 24., vasárnap

Zsarolás

Igen, erre vetemedtem.
De muszáj volt!

Hatalmas nagy lobonc haja volt már Csongornak, és ANNYIRA nem volt jó pasis!

A végeredmény:

Nem csak a haját, azokat az izomkötegeket is figyeljétek! ;)




A két szerelmem :o)


Még egy videó mára...

Ez is vigyorgós, de máshogy.
Ez ZSENIÁLIS! :o)
(A férfi kommentátor meg még dob is rajta egyet!)

És még egy, erre most hívták fel a figyelmemet! :D

Napi kac-kac

EZEN konkrétan sírva fakadtam... :D

Vasárnapi wellness

Szombatra megnyertem egy délután 2-től 10-ig műszakot, ami több szempontból is nagyon jól esett.

1.) SZOMBAT, egész du.-este?!
2.) Gyerekes hétvégém van
3.) Halálomon vagyok.

Sebaj, nincs kibúvó, a fiúkat elvitték Anyáék, ott aludtak, én begyógyszereztem magam, vittem egy halom zsepit, és elvoltam.

Kicsit idegborzoló volt az este, az Anyum ügyeletre rohanása megadta az alaphangulatot, de mivel a gondolat teremtő erejére hagyatkozva : MINDEN RENDBEN LESZ! így hajnal 2 fele már el is aludtam.

Ma reggel kellemes ébresztő Apukámtól, hogy bocsi, visszük haza a fiúkat, mert Anyával indulunk a kórházba.

"Kialudva, kisimult idegekkel" átvettem a srácokat, elmormogtam gyors néhány frissen tanult infót a nyugtató, feszültségoldó, vérnyomás csökkentő hatású légzéstechnikáról az Anyumnak, majd útjukra engedtem őket.

Közben kaptam egy hatalmas adag libanyakat, mert az lett volna a nagy vasárnapi családi ebéden, meg a gyors iránymutatást: csinálj vele amit akarsz.

Míg a telefonra vártam végig gondoltam, mi legyen a nyakakkal.
Ha Apa haza jön a kórházból, és egyedül lesz: kell neki ebéd/vacsora.
Nekünk kell ebéd.
Ha Mama is haza jöhet, neki is kell.

Libanyak pörkölt!

Felkészítettem, rotyog, nem tudom milyen lesz, mert hála a takonykórnak, SEMMI ízt nem érzek, csak azt érzem, hogy süt.

A telefon csak nem csörög, én "nyugodtan" szöszmötölök a konyhában, kavargatom a pörköltet, majd mikor megcsörren a telefon akkorát rántok a cuccon, hogy a forró szaft felcsapódik, bele az arcomba, és a szemembe.

Anya az, az ügyeletre csak bementek, mázli, de épp a belgyógyászunk volt bent, alaposan átvizsgálta, kapott gyógyszereket, meg utasítást, hogy pihenni, és hétfőn irány a háziorvos.

Szóval mostmár tényleg kezdek kisimulni, viszont ég a szemem a forró szafttól, és a homlokom is foltos.

Asszem hatásosabb lett volna feltenni inkább egy holt tengeri iszappakolást, a pörköltszaft és én nem vagyunk most annyira barátok.

(Ha nem vakultam meg egyből, van esély rá, hogy később mégis meg fogok...???)

2013. február 23., szombat

Meglepő kereső szavak

Napok óta Derek barátom blogjának egyik bejegyzésén gondolkodom, és a mai "Pálinkát ide!" életérzésről megint beugrott:

Létezik olyan elmebeteg, aki ENGEM a kóser szóval mos össze?!

A statisztikájában annál a cimkénél, hogy milyen keresőszavakkal jutnak el az Ő blogjában szerepel ez a kifejezés: “csordás kóser”.

Ha meg nem engem keresnek ott, akkor is lebeg a kérdésem a levegőben, de mivel tudjuk, hogy véletlenek nincsenek, hajlamos vagyok azt hinni, mégis csak engem kerestek.


Na de hogy jön össze az ÉN személyem meg a kóserség?!


Én nagyon nem vagyok kóser... 


Nyugtató

...és ijedtemben gyorsan a s*ggére vertem egy tábla joghurtos milkának a fiúk készletéből.

Asszem egy pálesz mégiscsak jobb megoldás a bajban, vagy legalábbis test/fenékbarátabb...

(A helyesírás ellenőrző folyamatosan ki van tőlem akadva, olyan szavakat kreálok, amit a rugalmatlan fafej nem tud feldolgozni! Skandalum!)

2013. február 22., péntek

Adós vagyok egy Zalán sztorival!

Csütörtökön voltunk a gyermekorvosunknál.
Összetelefonált a kórházban a kezelőorvosunkkal, és megvitatták a Zalán-dolgot, így megúsztunk egy gyulai utat, és bő fél órát vertünk csak el rá.

Még hétfőn felírta neki a doktornőnk a vaspótlást, mert a véreredményében ez az egy volt kritikus pont.

Lement a glicerines dehidratálás neki újra, szedi a vasat, szednie kell magne-B6-ot, és a feje határozottan kevesebbet fáj. SŐT!

A garat és orrváladék tenyésztés is megérkezett közben, egy combos kis staphylococcus tenyészett ki, más-más törzs mindkettőben, de ugyanarra az antibigyóra reagálnak, szóval azt is eszi már hétfő óta.

A kórházba megérkezett a TSH eredménye, szerencsére az totálisan rendben van.

Abban maradt a 2 doktornő, meg én, hogy továbbra is fokozottan figyelni kell, egyenlőre nincs edzés, vigyázunk, és panasz esetén azonnal sikkangassak...

Már 3. napja nem panaszkodott, ami azért elég jó már!

Büszkeségtől dagadó...

Megmutiim az orchideáimat!
NEKEM, virággyilkosnak, a kb. 1 hónapja elhullott virágok után máris új bimbókat növesztenek a kis drágáim!

A sárga szépségem

A fehér új hajtást is hozott gyorsan!

A fehér, bimbóban...


Rocksztár üzemmód

Nem, nem a szimpadon töri - behangolja.

Ne kérdezzétek mi az a fontos alkatrész, és mire való, ami ma, 3 hónap használat után gitár órán letört Csongor gitárjáról, de a cucc kukás...

Még jó, hogy már 1 hete meg van rendelve a "profi" gitárja, amit az oktató is jóváhagyott, és már csak 2-3 hét, és itt is lesz...
Addig meg nem tudom. :S

Szóval IGEN Ágó, határozottan csak arra való ez a gitár, amire a Te rocksztár kollégáid veszik. :D

Oscar gála - Andi módra

Hálával tartozom!

- Köszönöm a szüleimnek, akik eltekintve a gerinc és ízületi öröklött problémáimtól, egy aránylag jól szuperáló genetikai örökséggel bocsájtottak az utamra.

- Köszönöm a Hugomnak, aki lelkesen futkározott velem mezítláb a traktorvágta földúton az utcánkban, és örömmel dagonyázott velem az árkok békanyálas, békalencsés vizében, miközben kígyót, békát, gilisztát, tücsköt, bogarat, és mindenféle fertőt szívesen fogdosott velem, ezzel megerősödött immunrendszerrel kezdhettem a fiatal felnőtt éveimet.

- Köszönöm a főnökömnek ( jajjj, Mező Misi, ne énekelj!!!), aki harmadik nekifutásra ma adott egy nap szabit.

- Köszönöm az Univerzumnak, hogy jótékonyan (mint hamvaiból a griff főnix madár) segítette a feltámadásomat.

- Köszönöm Papának, hogy reggel elszállítmányozta Csongort az iskolába, és ahogy elmentek, visszazuhanhattam az ágyba, betegeskedni.

- Köszönöm Zalánnak, hogy ma neki is jól esett az, hogy délig csak pihentünk, bebújt mellém az ágyba, befészkelt a hónom aljába, és pizsis mesemaratont tartottunk egészen fél 1-ig.

- Köszönöm a mátrai füvesembernek, Gyuri bácsinak, hogy halad a korral, és a FB-on lelkesen olvasgathatom az írásait, és hosszú hónapok alatt egész gyógynövény hadsereggel szereltem fel a háztartásomat, így kellő bőségű gyógytea alapanyag állt a rendelkezésemre.

- Ismételt köszönet a szüleimnek a gyógyító mézért, és a Csordás-méheknek a munkájukért.

Szóval hálas és köszönet, azoknak is, akik kimaradtak, mert 1 órára sikerült kipofoznom magam a zombi üzemmódból, és határozottan emberi külsővel és lelkesedéssel megjelenhettem a kötelezettségemet teljesíteni (sulis farsang, majd gitár órára el, gitár óráról el - és itt köszönet a taxizásért az Anyukámnak).

13 - 19 óráig tökéletesen ember üzemmódban működtem, ami már elmúlt, de tea bekészítve, ágy puha, meleg ( két kis terrorista gondoskodott az előfűtésről), lázcsillapító mellettem, úgyhogy GYERE ÉJSZAKA, nem érdekelsz!

... mellesleg a kedvemet az határozottan elveszi a holnapi napig való túléléstől, hogy megnyertem magamnak egy szombat délutáni műszakot, mert hát ugye jobb ott lenni, mint itthon fűteni, vagy nem?!
Asszem a május 2-t dolgozzuk most le.

NEM RÖHÖG!!!

Holnap így lemaradok az eurovizós válogatóról, de szerintem ezt az ÉG akarta így...

Bacigazda

"Kellemes" éjszaka után jelentem: ÉLEK!

Remélem tudtál aludni Ágó, mert elég sokszor megemlítettelek magamban, és glóriát építettem a fejecskéd köré: IMÁDOM a nagy 7 dl-es bögrémet, de azonkívül, hogy csodaszép, még életmentő is.

Mikor haza jöttem, felraktam a teát, letusoltam, és ágyba vittem a HATALMAS  bögrémet.
Ha csak 2-3 dl-essel másztam volna ágyba, simán kiszáradok az éjjel.

2 hidegrázás, lefővés közben most volt miből iszogatnom.

Sokszor vannak villanások, hogy "...nem jó egyedül élni...", de az éjjel triplán igaz volt, hogy mennyire tudnám értékelni, ha valaki kimászik nekem a konyhába egy lázcsillapítóért, vagy másik adag teáért...

De túléltem az éjszakát! :o)



2013. február 21., csütörtök

Napi pozitív

Az a jó abban, hogy annyira szarul vagyok, hogy meghalni sincs erőm, hogy kb. biztos lehetek benne: nem halok bele.

Assszem Zalánról lenyaltam a cuki kis staphylococcus bacijait, ami kitenyészett a gégészeti mintáiból, mert míg tegnap csak a torkom kezdett fájni, ma ahogy az este telt, egyre inkább fokozódott a helyzet.

Fáj a torkom, a homlokom, az arccsontom, és úgy folyik az orrom, hogy az utolsó 2 órában már 3 csomag papírzsepit fújtam tele.
Cuki kolléganőim vannak, mindenki ugrott, és hozta nekem, mert én alapból csak 1 csomaggal járkálok, a frász se gondolta, hogy özönvíz.... folyás lesz.

Ma is bepróbálkoztam a főnöknél, idén harmadik alkalommal, hogy kellene egy nap szabi, de sajna nélkülözhetetlen munkaerő vagyok.
Az olyan, hogy betegség miatti táppénz, gondolom ez is felejtős, úgyhogy ma a sok-sok-sokadik tüsszentésem után sűrű bocsánatkéréssel éltem a kollégák felé, nem szándékosan szórom a bacit...

Haza jöttem este fél 11-kor, főztem egy gyógynövény katyvasz teát, jól telemézeztem, citromoztam, 1000 mg c-vitamin, és ágy...

Kéretik szorítani, (...és kérlek kedves Univerzum), hogy holnap fel tudjak kelni az ágyból, mert feladataim lennének!
Köszönöm!

Napi beszólás

- Menni kellene a boltba, de nincs kedvem elindulni.
- Menjünk Anya! (Zalán)
- Nincs kedvem... :(
- Menjünk! Majd  RABLÚTKODOK!
- Mit csinálsz?
- Rablútkodok!
- ?????????
- Tudod, elrabolok mindent. (...és közben hadonászik a fapisztolyával...)
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Asszem komolyan el kell beszélgetni vele a pályaválasztással kapcsolatban.
Minősített eset a fegyveres rablás! :P

2013. február 19., kedd

Ismét jóga

Nem tudom, írtam-e, hogy a pénteki jógán egy hatalmasat kattant a gerincem.

Nem volt kellemetlen, csak inkább ijesztő a hang, hogy jajjj, mi történt bennem?!
De mivel nem fájt, nem is igen foglalkoztam vele.

Már 2. éve, hogy Kati néni masszíroz.
Első alkalommal, mikor nála voltam, akkor rácsodálkozott a farokcsont feletti részre, hogy "...AZ MI, miért van ott/mikor került oda?!"

Mondtam neki, hogy kb. ezer éve, soha nem foglalkoztatott a dolog, mert mintha mindig is ott lett volna.

Tegnap megint voltam nála masszírozáson.

Megint rám csodálkozott, mikor felfeküdtem az ágyra, hogy "...HOVÁ LETT  a púpod???"

Akkor ugrott be, hogy jógán annál a kitekeredett póznál volt az a fura kattanás bennem.

VISSZAUGROTT?!

Mikor haza mentem gyors megvizslattam magam a tükörben, és ami ezer éve alkatrészem volt, egy nagy dudor a lágyéki csigolyáknál, az most nincs ott! Eltűnt! :D

Plusz ami fura, örülök, hogy már nem fáj úgy amikor masszíroz, mint eleinte, és már majdnem hogy élvezem is a dolgot.

És még egy fura változás bennem:
Ha kint vagyok a csomagolóba, a 4. óra után kezdek meghalni.
Jön a fura égő, szúró, hasogató érzés a vállaim között egy ponton a gerincemnél, és hiába a fejkörzés, a nyújtózás, ott marad és alig várom, hogy leteljen a műszak, és lefeküdhessek.

Alig 1 hete kezdődött a célzott helyrerakásom.
Első körben csak minimál infókkal lettem elárasztva, hogy hogy állj, hogy ülj, hogy mozogj...

Tegnap mikor műszak elején leültem, figyeltem rá, hogy HOGYAN.
Úgy, ahogy mutatta...

És semmi.
Se 6-kor, se 7-kor, se 10-kor.
Nem jött a nyilallás, égés, szúrás.

1 hét! És lényegében MÉG SEMMIT nem csináltam!
2 jóga óra, meg egy minimál gerinctorna.

Basszus, kezdek benne tökéletesen biztos lenni, hogy a nyomi roki gerincem helyre hozható, vagy legalábbis a bajaim, fájdalmaim java része megszüntethető!

Szóval most jó Andika bőrében lenni!

Gyertek velem jógázni, már hamarosan lesz délelőtt is óra, úgyhogy akik 2 műszakban dolgoznak, azok is el tudnak menni minden héten egyszer.

Jó ezt a magam bőrén megtapasztalni, ha más mondaná lehet csak mosolyognék rajta, de basszus: működik!


Csak tudatom Veled...

...kedves Univerzum, hogy hosszas téblábolás után vettem egy másik sapkát, és ha ezt is el akarnád dugni előlem, nem bánod, csak hozd vissza a régit!

Köszönöm!

2013. február 18., hétfő

Jóga, és minden más

Végre, végre, véééégre! :D

Vigyor van, és ugrabugra ezerrel, mert vééééégre nem csak 2 hetente, hanem minden héten tudok menni és javítani egy kicsit a gerincemen!

Kicsit nem figyeltek oda, és megint 20 éves leszek! ;)
:P


Köszi, köszi! :D

2013. február 17., vasárnap

A szavak, kifejezések újraértelmezése

Gurman = figyelmetlen, béna, szórakozott.

Hársfa tea citrommal, mézzel + egy kis tejszínhab   contra   Nescafe 3in1 üresen.

Mindig elfelejtem...

...és a hajnali időpontra, no meg a zörgős okostelefonra való tekintettel nem merek élesben kérést intézni az illetékeshez, de szeretném jelezni a netes gurumnak, hogy egy nagyon fontos ap. le lett törölve a telefonomról, a szerviz miatt....

Help! ;)

2013. február 16., szombat

Figyelem!

Szeghalom, Bocskai utca - a gravitáció jelentősen megnőtt az érintett területen, kéretik ennek figyelembevételével mozogni, és tenni-venni a környéken!

Én szóltam!

Django elszabadul

Nincs mit tenni: Imádom Quentin Tarantinot!

Moziztam. JÓ  volt!  :D

"...a D-t nem ejtik!"

2013. február 15., péntek

A nap mondata


Tegnap reggel összeveszett Csongor és Zalán, induláskor.
Közéjük álltam, hogy NEM verekszünk!
Csongor megfenyegette Zazát, hogy „…úgyis megverlek, ha nem látja Anya!”, de azután az apja vitte a suliba, én nem láttam, mi volt később.

Erre tegnap este, mikor össze szedtük az edzés után Csongort, Zaza a maga 6,5 évével ránéz, és megkérdezi:

- Megnyugodtál már? Minden rendben? Nem vagy már olyan izgatott, mint reggel voltál?!

Ismét sírtam a nevetéstől…


A nap mondata (...még januárból...)


Tegnap a kórházban eszembe jutott az egyik legkellemesebb kórházi élményem, ami csak most ugrott be újra:

Egyik este, mikor az intenzív osztály vezetője, Abdul doktor elindult haza, még utoljára benézett hozzánk.
Mikor ment el így köszönt el:

- Szép estét hölgyeim! Vigyázzanak a gyerekekre! :)


A stressz oldó nevetés


…avagy mikor már kínjában nevet az ember: (…de ezt csak a Békéscsabát ismerők fogják érteni…)

Tegnap állunk az ambulancia előtt, a sokadik váróteremben töltött óra után.

Kiszól a nővér, ki következik:
- L. Fédra.

Ex rám néz, súgva kérni:
- MIT mondott? Mi a neve?
- Fédra...
Erre egyből rávágta, hogy MOZI.

Elgurult a gyógyszerünk, sírtunk a röhögéstől….


2013. február 14., csütörtök

Az ALAPOS és KEDVES orvosok világnapja volt ma!


Probléma:
Zalánnak mióta haza jöttünk a kis balesete után, azóta is folyamatosan fáj a feje.
Nincs olyan nap, hogy ne panaszkodna.

Szóltam a gyerekorvosunknak.
Megoldás: fájdalomcsillapító.

Életemben először nem elégedtem meg a válaszával.

Szombaton már sírdogált is, hogy "...Anya menjünk el a kórházba és mutassuk meg a fejemet!"
Na, EZ volt az a pont, amikor hívtam a kórházat.

Beszéltem a kezelőorvosunkkal, aki egyben a nefrológusunk is lesz ezután.
Elmondtam, mik a panaszok.
Kérte, hogy másnap hívjam vissza, megbeszéli a neurológussal.

Másnap abban maradtunk, hogy csütörtökön menjünk be az ambulanciára, akkor ő van bent.

Elindultunk fél 12-kor, és sikerült fél 2-kor bekerülni az ambulanciára.

A doktornő átolvasta megint a dolgainkat, aztán megvizsgálta nagyon alaposan Zalánt.
Mindenféle neurológiai tesztet is csinált, vett garatváladék mintát, vett vért.

ITT jegyezném meg, hogy nekem van a legügyesebb, legtürelmesebb, legegyüttműködőbb kisfiam a világon!
A dokinő odáig volt, meg vissza, hogy egy moccanás és nyaff nélkül tűrte, míg levette azt a halom ampulla vért tőle!

Kikérdezte Zazát meg minket is, hogy mikor fáj, hol fáj
Azt mondja tuti nem az agya, hanem valami más. ha bent lenne a baj, akkor szédülés, hányinger, hányás lenne.

Áttelefonált a nagy kórházba a fül-orr-gégére, hogy átküld minket, valaki várjon, és vizsgálja meg, mert azt mondja ő valami arc, vagy homloküreg gyulladásra gondol.

Átmentünk, de kellett 1 órát várni, mert valami számítógépes agytágítás volt az orvosoknak.
Aztán bementünk: Egy nagyon fiatal, nagyon cuki, nagyon kedves dokibácsi volt az ügyeletes orvos.
Ő is alaposan átolvasott mindent, kikérdezett bennünket is, Zazát is.

Megvizsgálta, előbb csak úgy bekukukcskált, aztán mikroszkóppal is.
Ő is csinált neurológiai teszteket, meg valami fura hangvillás tesztsort, amit eddig még soha, senki, pedig voltam már párszor fül-orr-gégén hol egyik, hol másik kis pasimmal.

Azt mondja semmi olyan probléma nincs, ami indokolná a fejfájást, bár  picit köhög, picit duzzadtak a nyirokcsomói, van kis garatfolyás, abból ő is vett kenetet, de ép mindene.
Nem gyulladt a torka, füle.
Az orrmandula picit duzzadtabb, de nem kóros.
Majd 1 hét múlva szeretné ha visszavinnénk, addigra meglesz a tenyésztés is.

A lelettel vissza kellett menni a gyermekkórházba az ambulanciára.
Addigra már Sipos főorvos volt az ügyeletes orvos.
Vele is megbeszéltük, újra.
Nem semmi amit művel, ez a doki mindíg meglep, pontosan emlékszik Zazára, hogy mikor voltunk, miért voltunk.
Mire mentünk, addigra ott volt a keze alatt a laborunk.
Igazából minden szuper, csak a vasa nagyon alacsony...
(Ja, mert a dokinő úgy vette le a vért, hogy kért TSH-t, meg vasat is, vizsgáltatni, mert kis vékony, hófehérke és izgága, meg a nyaki nyirokcsomók neki sem tetszettek, túl duzzadtak.)

Azt mondta Sipos, hogy menjünk vissza jövő csütörtökön, ha a gégészet miatt úgyis menni kellene.
Csütörtökön megint a mi dokinénink lesz az ambulancián.

Addigra megvannak a tenyésztések, megvan a gégészeti kontroll.

Addig is napi 3* 15 csepp cataflam, és kap újra dehidrálást, valami glicerines oldatot kellett készíttetni.
1-2. nap 6 óránként 30 ml
3. naptól 8 óránként 30 ml
4. nap 8 óránként 20
5. nap 12 óránként 20 ml.

Ha jövő csütörtökre sincs javulás, akkor kér egy neurológiai kontrollt.

Cuki nap volt, sikerült 3/4 5-kor kilépni a kórház kapuján.
Ja, és a 2. patikába már meg is csinálták ezt a dehidráló folyadékot neki

5:45-ig tart a karate edzés Csongornak, 5:43-kor fékeztünk a dojo előtt.

Aztán lementünk a mamiékhoz, mert szombaton névnapja lesz, és a fiúk ma d.u. voltak velem utoljára, apás hétvége jön.
Megköszöntöttük, picit előre...
Jól bevacsoráztunk, és 7 után estünk haza.

Most meg beállítottam az órám, mert 10:30-kor ébreszteni kell Zalánt, a dehidratáló izével. Meg hajnalban még egyszer...

A kórházban elkészíttetett egy adag ilyen cuccot Sipos, hogy megnézzük, megissza-e.
Azt mondja ilyen iszonyúan édes és egyben sós ízű is ez a vacak, de gond nélkül megitta, nem lett tőle rosszul, úgyhogy eljöttünk 5 perc ücsörgés után.

És most várunk....

ENNYI volt a mai napunk... :)


Álom


Azt álmodtam, lett egy kislányom.  (Hugi, Pannnnni!!!!)

Nem született: lett.

Felriadtam, és hajnal 3 óta itt vergődök.

Erre mibe botlom?! :D




...és most meg ne magyarázzuk, mit jelképez a tojás!!! :D

Amúgy meg a kis púpom tele van az összes valentin napi rózsaszín habos-babos-szivecskés-macikás nyomiság áradattal, de bele ette a fejembe magát az életérzés.
De hogy direkte szembe menjek az árral, mivel a szeretet "ünnepe" is, hatalmas ölelés annak a párnak, akik... :)

2013. február 13., szerda

Pisai életérzés

Ma volt egy gyors "állapotfelmérés rajtam", a szakember szemével.

Azt ezer éve tudom, hogy ha lehetséges lenne az átültetése, az én gerincemért akkor sem adna egy szervkereskedő sem egy túrótortára való picike pénzecskét sem.

Ismerem (nagyjából) mire vagyok képes, a gyengeségeimet, szóval nem szoktam túl nagy meglepetést okozni magamnak, de ez a mai nap kicsit betette azt a bizonyos vasveretes  kerti kaput.

Okok, tudom, hogy szar, és ehhhh.... Na de a mai szembesítés?!: az ott görbe, ott ferde, hogy ott púp van, ott lóg, ott el van csavarodva....

Szép volt, hogy az "...állj lécci egyenesen!"-re kb. 3 ponton kellett ráigazítani, olyan szögbe, ami NEM természetes nekem, mert bár úgy a helyes és a jó: nekem már a rossz a jó, az a kényelmes, a "természetes".
Gyakorolni kell...
Uhh, a berögzült tartás, a mozdulatok, minden, minden át kell, hogy kódolódjon a fejembe!

De a legdurvább az mégis az volt, amikor a "...feküdj le egyenesen!"-re basszus, akkora kanyart igazítottak belém, hogy az már tényleg sírós felnyaffanás volt: hogy ENNYIRE ferde vagyok?????
Hogy lehet nem egyenesben lenni, miközben fekszem, és EGYENES vagyok???
Nem vagyok. :(

De LESZEK!

Kaptam jó pár tanácsot a hétköznapokra, csak átlagos, mindennapi dolgokhoz, hogy mit-hogyan.

Plusz volt a napi mókamiki: pár gyakorlat, light-light-light változat, de most akartok nevetni? vagy velem együtt sírni? :
A legfinomabb icipici mozdulatsorok után is éreztem, mikor végeztünk, hogy jajj!
Mi lesz velem, ha TÉNYLEG elkezdünk dolgozni, és TÉNYLEG igazi gyakorlatokat kell majd csinálnom?!

Kihagytam 2 évet, amikor nem volt semmiféle kezelésem, fizikoterápiám.
Eddig nem is éreztem, hogy ennyire vacak állapotban vagyok.
Bár a masszőrömet 2 hetente jól megdolgoztatom, és szokta mondani, hogy "...húúúú, Andika, ezt hogy csináltad ide magadra?!", de most máshogy szembesültem vele.

Van pár házi feladatom, miszerint helyesen állni, járni, hajolni, feküdni, azaz FEKÜDNI!
Meg pár mozdulatsor, csak úgy kezdő bemelegítő-ízelítőül a rám váró nehéz hónapok előtt.

És nemsoká indul a risza! Ja, nem, ez az a hülye reklám, a nem tudom milyen mesecsatornán. a munka.

És nemsoká nem fogok annyit fájni.
És nemsoká nem leszek görbe-ferde-púpos-csavart... (miért jutott erről eszembe egy 200 éves Homonyik dal???) : Szóval nemsoká KEVÉSBÉ leszek g-f-p-cs.

Elvileg az ember teste tele van valami izomnak nevezett futurisztikus cuccal, most megpróbáljuk a funkciójuknak megfelelően munkára bírni őket.

Szorítsatok!

2013. február 12., kedd

Szolgálati közlemény 2.

Zalánnal szeretettel várnak bennünket a gyulai gyermekkórházban, csütörtökön egy "...vajon miért fáj a minim feje folyamatosan?" kvízvetélkedőre.

Szolgálati közlemény 1.

Végre kéééész van a telefonom!

Volt pár alkatrész csere benne, pl. érintőpanel és akku, tehát gyakorlatilag van egy új telefonom!
Ezzel csak kihúzom még 1 évig valahogy! :D

És most jöttem rá, míg a kölcsön készülékkel operáltam, hogy basszus, mennyi különbség van telefon és telefon között?!

Nap indító


Este nem tudtam volna elaludni, hajnal 1-ig olvastam.
Egész éjjel nyomiságokat álmodtam, vergődtem, és reggel mosott sz**ként sikerült kimászni az ágyból.

Egy igazi gyűrött, morci reggel.

Bejövök dolgozni, az elsők egyike akivel találkozom: az idősödő, örök agglegény s.m.

Rám néz, rám vigyorog és köszön:

- Jó reggelt Andika! De szép a hajad ma! Kicsit össze-vissza áll, de azért szép!

Udvarolni tudni kell, tanuljatok srácok! ;)

Megvolt a hangulatfokozás, egész nap, ha csak megláttam, jót vigyorogtam rajta… :D





2013. február 11., hétfő

Vannak napok...

...amikor nem értek semmit...
Ez a mai egy ilyen.
Most nennnnyó nekem! :(

Mint a borsó...

Még valamikor az ősszel nyaffantott egyet Csongor, hogy a suliban az egyik barátja megkínálta lucernacsírával, "...és az olyan finom volt! Mi miért nem eszünk?"

No, elrongyoltam a helyi "egészséges boltba", de nem kaptam, csak minden mást, pl. tönkölybúzát.
Ez nem nyert nálunk.
A retek csípős volt, úgyhogy egy időre felhagytam a csíráztatással.

Csütörtökön tök véletlenül bele akadtam ugyanitt egy tasak lucernamagba.
Megörültem, megvettem.
Másnap az idegbeteg pénteken még erre is volt 5 percem, hogy beáztassam, majd sorsára hagyjam.

Ma reggelre "beérett a termés", de persze rohanás volt, bevágtam a hűtőbe, és csak este, mikor hazaértünk, akkor néztük meg, mi is lett belőle.

Csináltam hozzá salátát, hogy abba keverem, ne legyen annyira domináns, de nem jutott el a saliig.

-Anya, ez olyan, mint a borsó! - és lecsapott rá a két kis tökmag.

Asszem várni fogják a következő "termésbetakarítást". :D