2015. július 31., péntek

Lebegés

Azt viszonylag kevesen tudják rólam, vagy emlékeznek rá, hogy elég formabontó gyerek voltam.
Pl. 7.-8. osztályos koromban volt egy időszak, amikor a gördeszka volt a MINDEN, és ma már én is csodálkozom rajta, hogy max. dúrvább sebeket, vagy zúzódásokat sikerült csak begyűjtenem, de soha nem törtem el semmimet.

Olyannyira szerelem volt, hogy suliba is gördeszkával jártam egy időben, és a "vagány fiúkkal" suli után nagyban gyűrtük a bank előtti egyirányú utca aszfaltját, vagy épp a suli aszfaltpályáját.

A fejem teljesen tele volt vele, és még utána is évekig volt meghatározó, folyton visszatérő álmom, hogy gördeszkázom, de nem kerekeken gurulok, hanem a levegőben lebegek...

Erre ma mi jön velem szemben az indexen?

Csak cirka 25 évet késtek a vágyaimhoz képest, no de ez egy jó önigazolás:

MERJ NAGYOT ÁLMODNI, mert amit nagyon akarsz, az végül valóra válik. ;)

2015. július 30., csütörtök