2013. február 27., szerda

Zeller, répa, mártogatós, kell több a boldogsághoz?! :D

Bementem ma a kékbe vásárolni.
(...családi örök móka:
- Hova megyünk vásárolni? A pennybe vagy a lidl-be?
- A pennybe.
- Az melyik?
- A PIROS!)

A zöldségeknél téblábolva megláttam egy csomó aránylag friss zellerszárat.
Eszembe jutott egy kellemes pesti kiruccanás, és hogy Eszter nagy megrőkönyödésemre egy nagy pikli zellerszárat tett elém valami mártogatóssal, és biztatott, hogy essek neki.

ÉN? ZELLERT????

De szófogadó és jól nevelt kislány vagyok, úgyhogy megkóstoltam. (UTÁLOM a zellert!)

Tudjátok mit? Fincsa volt!

Igaz, azóta sem ettem, de ma ahogy megláttam, egyből az a nap jutott az eszembe.

Aztán meg kellett venni répát is a nyulaknak a fiúknak, meg Andikának, mert végre van friss répa, és azt annyira jó rágcsálni!

Erről meg egy másik dolog ugrott be, amikor a TTSPGY csinált nekem isteni kéksajtos mártogatóst és friss répa szeletkékkel kanalazgattuk ki. (Ja, igen, a kéksajtot sem szeretem, de basszus, AZ annyira finom volt!)

Úgyhogy vettem kéksajtot, meg tömlős sajtot, plusz volt otthon porított gombás izémizém az "egészséges boltból" értsd: Karolától, úgyhogy mikor hazaértem elkezdtem kütyülni, és csináltam egy olyan isteni mártogatóst, hogy uhhhhhhhhhhhhhh!
Zellerszárral, répacsíkokkal (a fiúk meg kaptak hamburgert, mert már napok óta ezért nyafognak, és ők viszont az istennek nem ennének zellert!)

Ja, a kékben ne vegyetek hamburgerhusit, mert gyakorlatilag csak egy ezrest lehúz az ember a wc-n.

Mikor felraktam sülni, olyan vizes-véres cuccot engedett ki magából, hogy előbb csak tátott szájjal bámultam, aztán fogtam az egészet és olajostól együtt kihajítottam.

Mázli, hogy volt 2 pogácsa még a fagyóban, úgyhogy megkapták azt a srácok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése