2012. október 30., kedd

Zizegés

Ma őrület volt, bennem leginkább, és mivel a helyemen voltam, plusz szereztem hozzáférést ahhoz a meghajtóhoz, ahol a kedvenc zenéim voltak, most nem kellett a fülembe dugni LukácsLacit, hanem élesben telekiabálhatta az irodát.

És az egyik számnál rájöttem, hogy az egyik legboldogságosabb, legmelengetőbb dolog, amit mondhatnék, vagy hallhatnék az, hogy:

"...Gyere, ébredj mellettem!..."

Az őrület megszűnt, átvette a helyét valami még rosszabb... :(

Most nem is, de amúgy igen...

Valami ilyen...

2012. október 29., hétfő

Az ötlet elmebeteg, de működik!

Meséltem Ágónak, hogy zsákmányoltam 3 zacsi pillecukrot, erre azt mondta, arra tud egy tök jót!
Kakaóba kell szaggatni, és nyami...

Valami miatt megnőtt az egy főre jutó tej, és nesquik kakaópor fogyasztás, valamilyen oknál fogva... :D

2012. október 28., vasárnap

Csak én, meg a kis dolgaim...


Tudom, úgy általában megosztom itt veletek a dolgaimat, de ez most olyan, hogy nem szívesen dobom ki az ablakba. Picit személyesebb annál, hogy bárki, válogatás nélkül olvassa.

Ha valakit érdekel, írjon rám priviben, és ha olyan vagy, aki... akkor megkapod, szintén priviben.
Ha meg van hozzáférésed, akkor kukk be ODA!


Kutyák vs. cicusok

Kutyás vagyok.
Nagyon!
Hetek óta él bennem az újabb hulláma a "KUTYÁT AKAROK!"-nak.
De 4. emelet, szóval nem, nem kutya barát.
Pedig egy boxer, jajjjj, BOXERT AKAROK!
Vagy egy bigl, vagy egy jack russel terrier, vagy egy...
Kutyát szeretnék, de előbb tudom, nyernem kell a lottón, vagy találni egy őrültet, aki a lakásomat egy szép kertes házra elcseréli 1:1-ben.
(Ha kertes ház, akkor pedig jöhet egy vizsla, egy boxer, meg egy puli is!)

Aztán jó egy hete érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy cicus?
Nem vagyok oda a cicákért, eddig határozottan ezt mondtam.
Mert tele lesz a lakás szőrrel, meg kényes, és akarnok, és egyéniség, nem azt és nem akkor, amikor én... Szóval nem.
De most bele szerettem egy gondolatba, hogy cica?!
Egy tömött szőrű, nem vörös-fehér, kis cukiság?

Jajjj nekem!

2012. október 22., hétfő

Pest

5 nap, hugizás, ikrezés, Samuzás.
Beteg a csapat, a sógorom meg munka ügyben elutazott, szóval jókor jött ez a hosszú hétvége.
Majd csak szerdán estére megyek haza, de már eddig is történt annyi minden, hogy húúúú.... :)
Majd mesélek, most van 2-3 óra, amit alvással lehet tölteni, aztán folytatódik a 24 órás nonstop műszak.
Már el is felejtettem, milyen nem egyszerű pici babákkal, pedig még most voltak az enyéim is ekkorkák.
Most.
5-6 éve :)

Okt. 23.

Holnap este buliba vagyok hivatalos, de "van egy megjegyzés a meghívómhoz csatolva":

"...Ha tüntetnek, nem megyünk..."
Francba, okt.23-án divat tüntetni...

Lécci, holnap ne gyújtsátok már fel a fél várost, mert mehetnékem van!
Köszönöm! :)

2012. október 16., kedd

"...mint a lőtt kutya!"

12 éve, mióta ott lakom a lakáskámban, azóta egy ember magas, széles bokorsáv van a ház körül, de legfőképp közvetlenül a bicaj rámpa mellett, ami a lépcsőházba vezet.

Vasárnap kivágták, tőben a sövényt, és tegnap mikor mentem le a rámpán tök fura, szédülős érzés volt.
Mint ma kiderült, egy optikai kerítés, vagy vezérsík volt.

Ma délelőtt mikor elintéztem az iskolát, óvodát, meg a többi dolgom, hazafele menet toltam fel a rámpán a bicajt, és mikor olyan 1 m magasan járhattam a talajszinthez képest, valahogy megborultam, és bicajostól a virágoskertbe zuhantam.

Alól én, rám csavarodva a bicaj, a táskám tartalma meg szétszóródva a virágoskertbe.
Milyen jó, hogy ezer éve nem volt eső!
Nagy nehezen kitekergettem magam a bicaj részei közül, összeszedtem a táskám tartalmát, leporoltam a göröngyöket magamról, bicaj fel, és tűz ismét a rámpán, fel.

A legszebb a dologban az volt, hogy tőlem kb. 5 m-re 4 közmunkás a tömb előtti árkot temette be éppen, és tátott szájjal, lapátra támaszkodva nézte végig a produkciómat.
Igaz, nem segített egyik sem, de jó pont: nem is röhögtek (hangosan).

Szóval derékilag kb. jó vagyok, viszont a mai akció után nincs bőr a bal térdemen, sípcsontomon, meg a bokámon, és kificamodott a jobb bokám.

Kérek egy másik csillagállást, mert már UNOM!!!

2012. október 13., szombat

Van segítségem

Bár pillanatnyilag roki vagyok, sebaj, hisz van 2 fiam!

Segítenek, sok mindenben, Zaza hősiesen fújkálja a derekam az energetizált vizet (mert a második, délutáni denevérpados lógásomkor kaptam energetizált vizet, meg sót is, jelentsen ez bármit is), maguktól elvannak, nem nyafiznak rajtam, sőt miután megcsináltam a fürdővizüket, maguktól fürödtek, majd kitakarítottak.
Igen, takarítottak.
Fürdőszivacs és majdnem 2 dl tusfürdő segítségével habfényesre sikálták a kádam.
Jó, jó, eltelt bő fél óra, sőt én is megfürödtem már, bokáig érő habban, és még nem oszlott el teljesen ezek után sem a hab, de a lényeg a szándék... :)

Fellógatva. Vagy LE?

Reggel a fiúk sok környi könyörgés után rábeszéltek, hogy menjünk el a játékboltba.
Zalán kinézett magának valamit, és mivel van gyűjtött pénze, nem győztem már az ellenkezést: hát vegye meg!

Mielőtt indultunk, gondoltam, berakom a mosást.
Na, EZT nem kellett volna.
Hallottam-éreztem, hogy végigropogott jó pár csigolyám a lumbális részen, majd úgy maradtam.

Végül sikerül kiegyenesedni, és a vízszintes mozgás nem okozott túl nagy problémát, úgyhogy a nyávogást kettévágandó, elsétáltunk a játékboltba.

Hazafele jövet akkor vánszorogtam pont el a masszőr ajtaja előtt, amikor épp kilépett.
Kérdezte, mi a baj?
Mondom: becsípettem magam.

Behívott azonnal, és bekötött a denevérpadjába.
Lógatott egy darabig, hol jobban, hol kevésbé, és sikerült is a végén felállnom, de még mindig nem vagyok a toppon.

Mondta, hogy d.u. 5 körül menjek le hozzá még egy kis lógásra, aztán hátha egyszer csak visszakattannak bennem a  dolgok.
Az jó lenne, mert most nagyon nennnnyó! :(

2012. október 11., csütörtök

Ha a mai napomat kellene jellemezni...

...talán hatékonyabb és hasznosabb lettem volna, ha kitesznek egy nagy mező közepére, miközben körülöttem tornádó tombol, és azt a feladatot kaptam volna, hogy egy kosár pillangót szedjek össze, majd egyensúlyozzam őket a tenyeremen.
Ezt talán esélyem lett volna megoldani...

2012. október 10., szerda

Ő kezdte!

A kutyák ugatnak kint, Zaza áll előttük, és hatalmas a hangzavar.
Papa mérgesen kiszól az udvarra:
- Ne veszekedj már a kutyákkal Zalán!
- De ők kezdték!

Stílusosan, ha nálunk vita, vagy verekedés van, a számonkérésnél mindíg kiderül, hogy a dolog úgy kezdődött, hogy "... Csongor / Zalán visszaütött!"

Úgy a vérükben van ez az azonnali hárítás, és fogjuk a másikra, fel sem tűnt neki, hogy most 2 kutya az "ellenfél". :D

Játszadoztam :o)

Rég volt időm csak úgy, a magam kedvéért festegetni, és rég fotóztam, úgyhogy ma pótolok!










Ők is elvihetőek, de ha van külön, személyre szabott kérésed, azt is várom szeretettel! :)

2012. október 9., kedd

Vacakságos... :(

Zalán egész héten a karate edzést várja, be van sózva.

Ma megyek érte az oviba, be van sózva, siessünk,  edzés...

Oda érünk, és a világ megfordul: Én nem akarok edzésre menni anya! Menjünk haza! Én nem öltözöm át! Nem akarom, nem akarok, nem akarom...

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!

Ezt eljátszottuk anno Csongorral is, hónapokig nagy lendület, aztán bemakacsolta magát és 1,5 évig az edzőterem közelébe sem lehetett csalni.

Mikor megjött a sensei, beszéltem vele, hogy most mit csináljak?
Végül abban maradtunk, hogy beűlök vele az edzésre.

Csongor átöltözött, végig küzdötte az órát, Zaza meg nagy dacosan űlt mellettem, és nem jött meg a kedve.
Én borzalmasan élveztem az egészet, annyira jó fej az edző, tele  van humorral, játékkal az óra, miközben fegyelmet tart és tekintélye van.

Nem tudom csütörtökre elmúlik-e a bolondériája, remélem igen, mert már vagy 1 éve hallgattam tőle, hogy ő karatézni akar.
Jó lenne neki, mindenféle tekintetben.

Ugye vissza jön majd a kedve?!

2012. október 8., hétfő

A véletlenekről...

Kaptam pár hete a hugimtól egy hegyikristály karkötőt.

Szeghalmon most nagy gyógyító kristály - őrület van, de bárki csodálta is meg, mindig mondtam, hogy NEM, nem gyógyító szándékkal hordom, a Hugomtól kaptam, ő fűzte nekem, szerintem csodaszép és ezért van rajtam...

Nnnna, szerintetek jelent az valamit, hogy 1-1,5 hét után egyszer csak leszakad a kezemről?
Majd újra fűzöm, és megint csak leszakad rólam?

Elvileg (ha nagyon hinnék benne) erre lenne jó:
"Hatással van a szemre, bőrre, ízületekre.
Ellenálló képesség növelő, testi, lelki és szellemi kimerültség esetén,
a végtagok fáradtságérzete esetén is ajánlott.
Egyensúlyzavarok, epilepszia, érzéketlen testrészek esetén,
szédüléskor, ájuláskor hasznát vesszük.
A hegyikristály harmonizálja a két agyfélteke működését, erősíti az agyalapi mirigyet.
Alkalmas a negatív energiák levezetésére, aura tisztítására erősítésére és védelmére, a kifejezőerő növelésére."

Szóval ha nem bírja az én kis szervezetemet, akkor mi is a gond velem?! :P

Kontrollos nap


Ma voltunk Zalánnal Gyulán, a szokásos nefro és pulmonológiai kontrollon.

A pulmonológián átminősítették asztmatikus allergiává a státuszát.
Az állandó allergiagyógyszere eddig fél szem volt, minden este, most 1 szem lesz.
Az allergia orrspray megy tovább, minden este.
Plusz kapott egy új fújósat (Flixotide), amit reggel-este kell a volumatic készülékkel beinhalálnia.
(Még jó, hogy Ica doktornő tavaly megvetette velünk! rendesen ki van SAJNOS használva...)

A nefrón nem volt ott a dokink, a gasztroenterológus szakorvos helyettesítette, aki gyakorló gyermekgyógyász is.
Szerinte az UH így jó, ahogy van, ha egyébként tünetmentes.

Viszont említettem neki, mikor kérdezte, nem szokta-e fájlalni a hasát,.... hogy a fejét azt egyre gyakrabban fájlalja.
Azt mondta, ha nem szűnik, akkor egy kifújásos tesztre vigyem el hozzá, mert a gyermekkori fejfájásos tünetek nagy része csak egy sima tejcukor allergia miatt van, ami diétával helyre hozható.
Most várakozás, mit reagál az új gyógyszerre, meg az emelt adag Cetirizinre, fájni fog-e a feje sűrűn és januárban újabb randink lesz a pulmonológussal...


Szülinapi meglepi buli

Anya kerek évszámot ünnepelt október 3-án, és Hugival megszerveztünk egy meglepi bulit neki.

Szegénynek annyit tereltünk, és hazudtunk a bő 1 hónap alatt, de főleg az utolsó napokban, hogy ha az Univerzum nem lett volna tisztában a szándékainkkal, simán ránk rogyasztotta volna az eget.

Nagyon jól sikerült, semmit nem sejtett az utolsó pillanatig.

Ott volt a nővére a párjával, Hugi a családjával, és én a srácaimmal.

Jó kis buli lett! ;)














2012. október 6., szombat

Jóindulat szakkör

Nem vagyok nagy fan, de ez a mostani X-Faktor széria valahogy tűzbe hozott.
Lehet túlságosan unatkozom?!

Szóval arra marha jó, hogy lehet nagyokat dühöngeni, meg jókat izgulni, néhány tök jó hangot hallani...

A válogatók után annyira lehangoló volt a választásuk, mert annyira látszott, hogy ez egy előre lejátszott valami.

Van egy post a demotiválón, ami tökéletesen kifejezi azt, amit néhány emberrel kapcsolatban érzek.


És nem csak tőle mászok a plafonra,totál indokolatlannak éreztem a Zámbó  fiú továbbjutását is, mert szerintem őt csak a neve vitte tovább, a táborban abszolút szar volt, senki más nem zavarodott bele a saját dalába, csak ő, de mégis vitték?!

Ma is volt online jóindulat szakkörözés, és nagyon nem voltam egy véleményen sok döntéssel.
Sajnálom Lorettát, és hogy ez az elmebeteg idióta kis bohóc jobb nála?! :O

Tudom jó előre, hogy Krisztiánt is viszik, mint ahogy azt is tudtam, hogy ez a "...na de Miklóóóóóós!..." is menni fog.

De utálom az ilyen előre lezsírozott igazságtalan döntéseket. :S

Tudom, nem muszáj nézni, SŐT!
De edzésben kell tartanom magam, hogy nehogy egy percig is elfelejtsem, hogy mi az, ami körül fonja a mai életet...

2012. október 5., péntek

Napi elmélkedős



Barátok

A távolság nem választ el, viszont találékonnyá tesz. :)

Derek legutóbbi blogbejegyzésén felbuzdulva csináltam egy folytatást az ő fotójához:


Tök véletlenül teljesen egyforma még csak a telefonunk is... :D

Aztán este volt egy beszélgetés egy másik baráttal, és ünnepelni kellett volna, de a 200 akármennyi km  pillanatnyi távolság különbség ezt úgy nézett ki  keresztül húzza, de nem hiába találékony az ember lánya. ;)


Szóval a távolság nem akadály, ha lélekben ott vagy. :)

2012. október 3., szerda

Titkok...

Ez most tök véletlenül ugrott be...
Láttam egy fotót, fura volt rajta az alany keze. Automatikusan megszámoltam, hány ujja van. Aztán még egyszer, mert ránézésre többnek tűnt (NEM RÖHÖG!)

És eszembe jutott, hogy anno, mikor a srácaim megszülettek, amíg szopiztak, soha nem múlt el úgy egy szoptatás sem, hogy az éppen felül lévő kezén az ujjait ne számoltam volna meg. (mondom NEM RÖHÖG!)

Tök fura, nincsenek ilyen kényszeres dolgaim, vagyis nem tudok róla, de ez valahogy mindig bennem volt.
Miért számolgatom én vadidegenek ujjait?! :P

Nekem tetszik... :P

"Nehéz hallgatás után az első szó..." - De még milyen nehéz! :) Felüdülés a Tipikus sztereó után...

A lány álmodott


Napok óta minden éjjel, mindíg ugyanazt.

Nem ölőset, nem szörnyeset, nem menekült.
Se zaj, se fény.
Semmi pörgés vagy őrület.
Végre nem félt, nem sietett.

Egy alak.
Se arca, se neve, se hangja.

Az arca a sötétben elveszett, nem szólt, csak csendesen közeledett.

Megállt, arc nélkül rá nézett.
Minden megszűnt, nem maradt más, csak egy kar, ami szorosan magához ölelte, egy mellkas, ami neki feszült, csak halk szívdobogás.

A lány megérkezett.
Minden kisimult, a múlt eltűnt, már nem fájt, csak a MOST volt, órákig, békésen, csendben, mozdulatlanul, a hatalmas mellkashoz simulva, erős karok szorításában.

A lány felébredt.
A karok még ölelik, sötét van, csend, semmi nem mozdul.
Aztán lassan bekúszik a valóság, az ölelés emléke lassan elmúlik.
Csak fekszik, hallgatja a saját szívdobogását.

Üresség van, de furán lenyugodott, letisztult a SEMMI.


2012. október 2., kedd

A tágulatról...

...csak annyit, hogy mostmár semmit nem értek.

Zalánnal ma voltunk a szokásos fél éves rutin vese ultrahang kontrollon.

A tendencia a következő:
5 évig folyamatosan nő a tágulat, ahogy ő és a veséje is nő.
Aztán hirtelen drasztikusan lecsökken.
Majd fél év múlva újra jókora nagy.
Ma ismét egy drasztikus csökkenést mutattak ki, 17*8 mm után most csak ("CSAK") 8 mm.

Szóval kezdek sikítófrászt kapni ettől az egésztől!

Jövő héten nefrológia kontroll, kíváncsi vagyok, a főorvos úr mit szól a dologhoz...

2012. október 1., hétfő

Zavarjuk össze a fejeket!

Kellett valami hangulatfokozó, a lehetőségek korlátozottak, nem akartam csokiba fojtani a báááánatom, szóval tessék, itt van, ami hirtelen beugrott, amitől muszáj, hogy jó kedvünk legyen!
Az Eurovizios dalfesztiválon az egyik nagy kedvencem volt ő... :)