2015. december 31., csütörtök

Gyere 2016!

Már csak pár óra, és itt van... :)

Nagyon vártam, szabadulnék a "múlttól", és annyi sok reménnyel és lehetőséggel van tele a 2016, hogy majd szétfeszít!

Ez egy fura év volt.
Tele volt fájdalommal, bajsággal, szomorúsággal, és mégis, összességében egy boldog, jó év volt ez!

Sok mindent kaptam, ami fájt, és rossz volt, az is csak épít és erősít.
Kaptam egy nagy ajándékot, egy új BARÁTot, aki épp olyan, mint én, és hihetetlen, mert ugye 2 dudás egy csárdában - de mégis működik a dolog.
Jó, hogy vagy nekem Judit! ;)

Voltak emberek az életemben, akik hoztak mindenfélét, lehetőségek, amiket megragadtam, és lehetőségek, amikből építkezni tudok.

Sikeresnek mondhatom az évet, szerettétek a munkáimat, kerestetek, jöttetek, kicsit átalakultam, kicsit mindent átalakítottam.

Nem biztos, hogy tudatos, inkább ösztönös alakítgatás volt az elmúlt hónapokban, és készülök.
2016-ra nagy terveim vannak. :)
Azt mondják, ha valamit nagyon akarsz, akkor lehetősége sincs másképp lenni.
Hát én akarom!
Elképzeltem magam benne, otthon vagyok benne, és jól érzem magam benne.

Majd az Univerzum alakítja, úgy, ahogy szerinte nekem a legjobb, de elfogadom: arra visz, amerre nekem a legjobb.

Várom, nagyon, és hiszek benne, készülök, mosolygok és boldog vagyok!

Mindenkinek minden szépet és jót, hagyja maga mögött mindenki ami elmúlt, és kívánom, hogy tiszta szívvel, nyitottan álljon az új és a változás elé.

Ez egy tökéletes év lesz, ha te is elhiszed, akkor neked is így alakul.

Nekem így lesz, mert így akarOMMMMMMMMMMMMMM! :)

Boldog, örömökkel, boldogsággal, egészséggel teli új évet mindőtöknek! :)

2015. december 30., szerda

Sztoriban vagyok...

Mikor először hallottam, hogy X.Y. hozzám költözött, először csak nagyot néztem, és azt gondoltam vicc. Még egy halványat el is vigyorodtam rajta...

Képtelen ötlet, és a legnagyobb idiótaság, ami csak szembe jöhet.

Egy ilyen sztori a legkönnyebben ellenőrizhető: este - éjjel - reggel itt áll-e a kocsija?
NEM!
Ha együtt lakunk, akkor ez egy felvállalt dolog. Tehát együtt mászkálunk a városban.
Együtt mászkálunk a városban?
NEM!
...és a többi, és a többi...

Aztán újra hallottam.
És újra hallottam.
És zavar.
Nagyon.

Ezt az illetékesnek kellene helyre tennie, nem az én dolgom, de azt hiszem már annyira elszabadult a történet, hogy nem lehet kordában tartani.

...és ÉN vagyok az, aki szív miatta...

Vacak, mert megyek az utcán, és jönnek szembe az emberek.
Ha furán néznek, egyből az jut az eszembe, hogy ő is hallotta?
Megállítsam, és elmondjam neki, hogy nem igaz?
Hogy valami agyament barom egyszer jó poénnak tartotta, hogy amikor X.Y. elköltözött otthonról, pont az én nevemet nyögte be, hogy hozzám???

Nem tudom, hogy lehet ezt jól kezelni.
Kell-e vele bármit is tenni.
Előbb utóbb látják majd az új párjával, vagy épp azt látják, hogy egyedül él, és elsimul a dolog.
De zavar, hogy az én nevemet össze mossák ezzel a szomorú sztorival.

És legeslegjobban az bánt, hogy olyan emberek beszélik körbe a városba, akiket ismerek.
Akik engem is ismernek.
Oda jöhetnének, felhívhatnának, rám írhatnának.
Ha hozzám költözött volna, akkor miért tagadnám le?
De nem, nem szólnak, nem hívnak, nem írnak.

Csak csendben, alattomban áskálódnak...

Hát igen, amíg máson csámcsognak addig nem a saját nyomorukkal kell, hogy foglalkozzanak, és így pár percre elfeledhetik azt, amiben ők vergődnek...


Úgyhogy nem, NEM költözött hozzám egy férfi sem,  a kapcsolati státuszom egyértelműen "egyedülálló".

Amennyire rühellem az embereket, azt hiszem ez már így is marad, de ez engem egy csöppet sem zavar, vagy bánt.

Köszönöm én jól vagyok, és békében vagyok magammal, meg az állapotommal.
Sőt, csak hogy még inkább csípje a szemét annak a pár embernek:

BOLDOG VAGYOK, és elégedett a jelenlegi életemmel! 


2015. december 27., vasárnap

Emlékek

Apa huga most adta a testvéreinek ezt a képet, ami csak neki volt meg eddig.
A 6 tesó, apai ágon a családom... :)


Az apukám az a jóképű vékony kis krapek, ott a jobb szélen! :D

2015. december 25., péntek

Nincsen vége, amíg nincs vége...

Karácsonyi ajándéknak kaptam nem egészen 2 percet egy filmből, és mivel a karácsony úgyis a sírásról szól, hát megnéztem végül az egészet (lehet szégyen és nagyon is minősít, de én még soha nem láttam...).

Ha akartok egy karácsonyit, sírósat, sok-sok öleléssel, és valószínűtlen happy enddel, akkor tessék, szeretettel tovább adva a staféta:





Őrült karácsony

A karácsonnyal nem vagyok túl nagy barátságban, bár mióta nem nézek TV-t, azóta talán kevésbé visel meg.
Most az első napja annyira csordásandisra sikeredett, hogy lassan jobbak vagyunk, mint egy Kőhalmi stand-up...

A dec.24 - szenteste évek óta úgy működik, hogy feljönnek Anyáék, megcsináljuk a vacsit, közben fa díszítés, vacsora, majd ajándék bontogatás, mert valahogy vacsora végére a srácoknak folyton odapottyannak az ajándékai a fa alá.

Ja, és mint egy rendes család, együtt vacsorázunk apa (elvált férj), anya, gyerekek, nagyszülők.
Ez alapvetően egy vicces szitu, bár a gyerekek szempontjából mindenképpen ideális.

Idén egy szuperséges TV-t hozott a jézuska, és szóltam az exemnek, ha jön, az autóba egy ütvefúrót is tegyen be (vasbeton fal).

Meg volt a vacsi, tök jó volt, kerekre ettük magunkat.

Azután jött  a jézuska. Volt nagy örömködés.
Kérdeztem az exem, hogy VÉLETLENÜL nincs egy ütvefúró a kocsiban?
De, VÉLETLENÜL van...
Felhozta és elkezdtek zajolni.
Őrületes hangja volt....

Fura volt, mert mire ide került a sor, Zalán elvonult.
Megkerestem, és kérdezem, mi a baj?
Tök szomorú volt, majdnem sír, hogy mindig minden jó dolog a Csongi szobájába kerül...
Aztán amíg szerelték papa meg Pityu a tv-t, mama kigondolta: mi lenne, ha a Zaza ágyát is áthoznánk?

Zaza egyből felvillanyozódott és elkezdtünk pakolni.
A Csongor szobájából a nagy szekrényt kipakoltuk a folyosóra, minden tele volt könyvekkel és játékokkal, aztán az íróasztalt az én szobámba.

A Zaza szobájából az ágy nem jött ki. Elkezdődött a legózás:
le-föl, jobbra-balra legózta papa meg Pityu, de nem fért ki
Össze-vissza verték a falat, de nem, már levették az ajtót, onnan is mindent kipakoltunk a folyosóra, míg valahogy 3 mm réssel, de kifért...

Átvitték.
Bepakolták a helyére.


Azután elkezdtük a lomot behordani a Zaza régi szobájába...
Az most így egy tanulós-lomos szoba lett, a másik meg dugig van ággyal.
De így boldog végre Zaza is.

De azt a küszködést....

Tegnap reggel 8-kor keltem.
Elmentem a kenyeresbe, vásároltam, haza pakoltam.
Elmentem a spárba, vásároltam, haza pakoltam,
Elmentem a lidl-be, vásároltam, haza pakoltam.
Feltámoltam mindent a lakásba, és neki kezdtem takarítani.

3-ig, folyamatosan, megállás nélkül pakoltam, lomoltam, takarítottam, de most ezzel a pakolással olyan káoszt és ramatyot csináltunk....

A legviccesebb: este 7-kor Pityu ütvefúróval nekiesik a falnak, majd 1 órán át porszívózunk, hol itt-hol ott, toszogattuk a kövön a szekrényeket...

Mindezt szenteste...
Szeretnek a szomszédok, azt hiszem, bár most joggal ... :D

Mindenki hulla fáradtan fogta menekülőre, én meg a káosz közepén azt mondtam, 0% energiaszint mellett jogos, ha én MOST ágyba hullok, és reggelig moccanás nélkül alszom.....

Óóó, amúgy:

BOLDOG KARÁCSONYT mindenkinek :)

2015. december 14., hétfő

Udvarlásból világbajnok!

Este lefekvés, ágyba bújás előbb Zalán mellett, aztán Csongorral is.
Kis szöszögés, csacsogás, ölelgetés, puszik...

Zalán:
- Anya, te olyan vagy, mint egy 26 éves!
- TÉNYLEG???
- Igen!
- Tetszem neked?
- Te nagyon szép vagy Anya! Nekem szép leszel mindig is, akkor is, ha már öreg leszel!

Szétpusziltam... :)


Ha ékszert keresnél...

...ajándékba, karácsonyra, vagy buliba, szilveszterre, ... akkor keress bátran!

A táblámat a Szöszmösz Kuckóban felfrissítettem, a Mákvirágba is került ki egy csomó új szépség, főleg gyöngyöcskék, karkötők, no és engem is meg lehet itthon látogatni, és tudunk ötletelni...

Karácsonyi vásár csak 1 lesz idén Szeghalmon: december 20-án, vasárnap, délelőtt 10órától a szökőkút körüli téren (Zsanett nem jön!)

Festett fadobozok, kisbútorok még korlátozott számban bele férnek az időmbe, szóval ha épp most ugrott be az isteni szikra, hogy pl. a keresztanyudnak, vagy a kedvenc kollégádnak szeretnél egy szép dobozkát, papírzsepi tartót, irattartót,... akkor tudod hol érsz el! :)

2015. november 10., kedd

Ideje tisztázni valamit...

Elég rég picsogtam már, mert egész jól megtanultam nem foglalkozni a rosszindulatú, irigy, gonosz,... emberekkel.
Sokat dolgoztam magamon, és szó nélkül hagyok egy csomó dolgot, amin még mondjuk 2 éve napi szinten százszor kiborultam volna.
Nem akarom mániákusan bebizonyítani az igazamat, és megvédeni magamat - mindenki azt hisz, amit akar.

De most lehet tudat alatt rossz passzban vagyok, azt hiszem ez lehet az oka, hogy ma mégis csak érzékenyen érintett egy kis "apró fricska", amit üldözési mánia ide, vagy oda - azt hiszem joggal vettem magamra: nekem szánták.

Még mikor hugiék Debrecenben laktak, egyszer őt bíztam meg, hogy hozzon nekem onnan egy repesztő lakk nevű varázslatos nem evilági cuccot: egy Otthon magazinban láttam egy csudi klassz dolot, ott volt a leírás is, hogy készül, és az anyagszükségletnél ez az egy UFO hozta dolog volt, amit végül a Hugim arany árában, de megszerzett nekem Debrecenből.

Egy nagyon szép kulcstartót készítettem belőle Anyáéknak, nem is tudom, talán egy karácsonyra.
Gondoltam rá, hogy felverem őket most így éjjel, első felindulásban, hogy had fotózzam gyors le, mert azóta is a falukon lóg - lassan több, mint 10 éve.

Aztán történt, hogy egy barátomnak szerettem volna valami igazán egyedit készíteni.
ÉN készíteni.
Sok kis apró kincsecskéje van és mindig mondta, hogy nem tudja őket hová rakni - ebből jött az ötlet, hogy készítek neki egy kincses dobozt.

Eszembe jutott az a repesztéses technika, és a repesztőlakk még tökéletes állapotban volt, úgyhogy már csak egy fa dobozt kellett szereznem, meg festéket.

Egy pesti kiruccanás alkalmával Ágó barátnőmmel a kötelező köröket lefutva szereztünk dobozt, szalvétát, festéket.
Haza jöttem, és neki estem.

Ezzel gyakorlatilag egy időben történt, hogy az oviban valami szülőin az egyik anyukával  beszélgetésbe keveredtem, aztán kiderült, hogy  ő is kézműveskedik, úgyhogy hasonszőrű vagyok...

És barátságot kötöttünk.
Volt, hogy ő jött fel hozzám, és én is sokszor voltam nála.
Beszélgettünk sok mindenről, ötleteltünk, tanácsokat adtunk oda-vissza, mit hogy lenne érdemes

Megmutattam neki az első dobozomat, és egyből lecsapott rá: készítsek neki is egyet!

Név nélkül, de időbélyegzővel:





Miután a doboz elkészült és kirepült Izraelbe, jogos tulajdonosához, azután megosztottam a facebookon is a képeket, hogyan készült lépésről-lépésre a dobozka.

Ez volt az a legelső dobozom, ami nem tökéletes, nem a legszebb darab, de szívemnek ez a legeslegkedvesebb azóta is, mert egy nagyon jó barátnak készült, az akkori legjobb tudásommal, és a legeslegtöbb szeretettel, amit csak alkotómunkába bele lehet tenni.

Aztán a képet látva megkeresett egy ismerős, hogy látta, és húúú, és készítenék neki is egyet? Az legyen kiscicás, virágos,....

Ajándékba, családtagoknak, barátoknak is készült pár darab.
Tökéletesítettem a technikát, próbálgattam a festékeket a stílusokat, mellette millió más dologba bele vágtam.

És igen, ez a kézműves-társ volt az, aki miután azt mondtam, szeretnék ezzel "igaziból" foglalkozni, mondta, hogy a szomszédjától hallotta, hogy létezik egy olyan lehetőség, hogy bemegy a kézműves az akkor még APEH irodába, és kap egy 7-es adószámot, amivel hivatalosan árulhatja a kis kézműves termékeit.

Ennek nagyon megörültem, mentem is, kaptam adószámot, és hivatalosan elkezdhettem foglalkozni ezzel az egésszel.

Volt egy civil szervezet, Kovács Andi vezetésével, és megkeresett, hogy majálisra szerveznek helyi kézműveseket, látta a facebookon a dolgaimat, szeretné, ha én is közéjük tartoznék.

Nekem az alkotás megy, kiállni az emberek elé, és "eladni magam" - na ez nagyon messze állt tőlem.
Megköszöntem a megkeresést, bár azt nem mondtam, hogy a lehetőségtől egyúttal bokáig f...tam a lábamat...

Aztán jött még egy alkalom, ismét keresett Andi, és hívott.
Ismét megköszöntem, de nem mentem...

Végül 2 éve karácsonykor mikor újra szólt és hívott - össze szedtem az összes bátorságomat és elmentem életem első vásárára.

Tök fura volt az egész, mert Andi ugyanazt csinálta, amit én.
Ékszerek, festett fa dobozok.
Gyakorlatilag a "saját nyakára hívott, konkurenciának".
De mégsem.
Mert az ő stílusa, a színvilága teljesen más volt, mint az enyém.
Önzetlenül hívott maguk közzé, annak ellenére, hogy ugyanazt csináltuk.

Ezzel szinte egy időben történt hogy az "alkotós barátnőm" egyszer csak elmaradt.
Ha találkoztunk, hideg volt, elrohant, nem írt, ha én írtam, kelletlenül válaszolt.
Aztán hagytam a fenébe az egészet.

Majd most nemrég derült ki, hogy mi is a probléma:

Egyik közös ismerősünknek mondta, hogy tele van velem a faxa, mert én LEMÁSOLTAM AZ Ő MUNKÁJÁT, és ugyanazt csinálom, amit ő!
Kis pofátlanul bele köptem a levesébe...

Nem is értettem, hisz én már akkor csináltam ezt, mikor azt sem tudtam, hogy ő a világon van, plusz VELEM csináltatott ő, saját magának egy ilyen stílusú dobozt, mint az a beszélgetésünkből is látszik.

Ennek ellenére vérig van sértve és időről időre hírfolyamban, név nélkül, de beszólogat, oda-oda csíp.

MOST lett elegem belőle, és nem, nem akarom MINDENKI előtt megvédeni magamat, de azért jó, ha pár ember hallja, látja az én verziómat is.

...még jó, hogy a pékek, szakácsok, hentesek,.... nem ölik halomba egymást, hisz pl. minden pék EGYMÁST MÁSOLVA mocsok mód ugyanúgy kenyeret készít....

2015. november 5., csütörtök

Napi szép helyett...

" Szürreális látvány voltál!

Tényleg olyan, mint a meséből Piroska.

A szikrázó felkelő napban  csillogó jégdarabok:
A deres hajnal maradéka...

Jesszusom, le kellett volna, hogy fotózzalak!

by Negi

Pihent agyúak

Eyen először felszaladt a szemöldököm, aztán vigyor volt ezerrel...

Horgolós ismerősök, ne ragajatok le a pulcsi-sál vonalnál, a lehetőségek tárháza végtelen... :D

Katt a képre a cikkért, és a többé képért:

http://divany.hu/stilfuresz/2015/10/31/belezett_bekakat_kot_az_eszt_muveszno/


2015. november 4., szerda

December 5. - Wörösmarty tér!

Az van,  hogy bár évekig havonta 2* Pesten töltöttem a hétvégéket, a karácsonyi vásárra valamiért soha nem jutottam ki.

Beszéltünk róla Judit barátnőmmel, és kiderült, ő meg függő - szóval itt az ideje, hogy meglátogassam végre a Wörösmarty teret.

Egy hétvége volt gyerektelen, és szabad mindkettőnknek, a december 5.
Mivel ez egy áthelyezett munkanap, kútba dőlni látszott a terv, de ma kaptam rá egy szabit a megtakarítottból, úgyhogy Helló Budapest, Helló karácsonyi vásár, megyünk! :D

Napi szép

Jó hosszú ideje motoszkál már bennem, hogy ha újra kezdeném, fotózni tanulnék.
Mikor ilyen képeket látok, akkor mindig fellángol újra, még erősebben...

Katt a képre a többi szépségért és a cikkért!

http://index.hu/nagykep/2015/11/03/canon_az_ev_termeszetfotosa_2015/


2015. október 26., hétfő

Vásározósdi helyett

Úgy alakult, hogy a szépeim elköltöztek itthonról.

Kedves bátrak, hegymászó alkatok, bevállalósak,... továbbra is szeretettel várlak benneteket nálam, egy kis ötletelésre, teljesen egyedi ékszer, ajándék, festett fadoboz/bútor  készítésre.

De annak, aki nem szeret ilyen magasra feljönni, vagy kényelmesebb egy üzletben nézelődni, akkor az alábbi helyeken találhatjátok meg a kézműves termékeimet:

- Mákvirág Virágüzlet: itt az ékszereim közül válogathattok kedvetekre.

- Szösz-Mösz Kuckó: szintén ékszereket találtok itt

Keressetek továbbra is nyugodtan bármilyen vadnak hitt elképzeléssel, én szeretem a kihívásokat! :)

...az úgy volt....

...hogy Hugiék haza jöttek szombaton és maradnak is szerdáig.
Őszi szünet, a sógi is kapott szabit, úgyhogy össznépi családi murizás lett a vége.

Vasárnap a szokásos családi ebéd végeztével egyszer csak megjelent Anya és Apa egy nagy tortával a kezükben, rajta Hugi évszámaival...
Sikongatás, mert ugye van még 1,5 hét a szülinapjáig, és nem gondolta senki, hogy most köszöntés lesz.

Mivel most volt együtt  a család, így kifundálták a szüleink, hogy gyors lesz egy szülinapi meglepi köszöntés.

Mikor kiörömködtük magunkat és Hugi kezdte volna felszelni a tortát, megjelentek ismét, egy másik tortával, rajta az én éveim számának fordítottjával (ilyen figyelmetlenséget!!! 42????) úgyhogy totális sikongatós - káoszos, nagy vigyorgás és még nagyobb meglepetés lett az ebéd vége.

Úgyhogy hivatalosan csak nov.1, és nov.3., praktikusan már most happpyyyyyyyyyyyyyyyy! :)



2015. október 21., szerda

Napi "kac-kac"...

...egészen ritkán, és csak kivételes esetben olvasok politikai témájú dolgokat, de ez NAAAAAAAAAAGYON tetszett! :P

http://index.hu/belfold/2015/10/21/nogradi_gyorgy_bocsanat/

Ó, és egy másik gyöngyszem:

http://index.hu/belfold/2015/10/13/mennyi_volt_egy_allami_hatarkerites-drotozo_oradija/

Szóval, van még valaki aki mégis csak úgy gondolná, hogy emögött az egész menekültes mizériamögött  nem színtiszta üzleti manipuláció van?! :)

Az egész igazából csak azért nem k*va vicces, mert sajnos emberek élete a játék tétje...

No és az sem mellékes, ha NEKEM szavam lenne, az én adómat, és az ország adózó kisebbik felének a milliárdjait  NEM  fideszes ...-ok zsebébe kellene dugdosni,  hanem mondjuk bazira örülnék ha a gyulai gyermekkórház műszerparkját korszerűsítenék.
Pl...


2015. október 19., hétfő

Az unoka a nagyszülők Isten ajándéka, jutalmul, hogy szülő voltál....

...most a Hugom csemetéivel Anya és Apa...
Egy totálisan boldogságos hétvége apró szösszenetei:

Kolompolok!

<3

Megint FIATALABB egy évvel! :)


Zalán-buksi


Csíííííííííííz! :D





Őszi ihlettel telve


Elő vettem a kellékes dobozomat, kiválogattam a kincsecskéimet, és neki álltam festeni, ragasztani...
Íme, mire jutottam:



Filmajánló


Napi szép:

A lány 9 parókával.

Szép, sírós, elgondolkodtató, arcul verős.

Nagyon tetszett! :)

2015. október 9., péntek

Bodza

....szóval az van, hogy "vettünk egy kutyát. :)

Szeptember elején egy ismerős megosztotta a facebookon,  hogy talált egy beagle kutyát, anya meg első látásra beleszerelmesedett.
Elment a hölgyhöz, aki megtalálta és vállalta, hogy megnézeti az állatorvossal, van-e benne chip, és ha nem lesz meg a gazdája, akkor szívesen befogadja.

Sajnos - SZERENCSÉRE meglett a gazdája, és mérhetetlen örömet okozott neki, hogy megkerült az elkóborolt.

Viszont Anya meg elszontyolodott kicsit, mert hát a szerelem az szerelem...

Mondtam, hogy állatmenhely?
Aztán neki esett a netnek, és 2 nap alatt talált egy alom eladó beagle kiskutya, itt a szomszédban, Vésztőn.

Csabán voltunk a srácokkal, kézilabda mérkőzések voltak, és már hazafele tartottunk, mikor hívott és mesélte, mit talált.

Mikor haza értünk, ültünk is át az ő kocsijába, és mentünk Vésztőre.

Mivel Zalán elég szeleburdi, megbízhatatlan, nem érez felelőséget semmi iránt, no és persze állatőrült, az lett kitalálva, hogy a kutyus Zalán kutyája lesz, ő a gazdi, felelőséggel tartozik iránta, gondoznia kell, ...

Mikor bementünk az udvarra azt 4 (5?) kutyus rohangált ott, és az egyik azonnal megcélozta Zalánt.
Nem lehetett levakarni róla, bárhová is ment a fiam, azonnal követte, ugrált rá, nyalta, harapdálta, úgyhogy egyértelmű volt a választás: a kutya választ, nem az ember. :)

A szerelem azóta is tart, folyton vesz valamit a kis lükének.
Természetesen nyakörv, póráz, de játékok, finomságok, mindig akad valami.

Azóta megkapott 2 adag védőoltást, hatalmasat nőtt, pedig csak szept.19 óta van nálunk, azaz Anyáéknál, ami ha jól számolom3 hete volt.
Úgyhogy most 14 hetes a drágám.

Csongor is imádja, pedig betegesen fél a kutyáktól.
Lehet épp Bodza lesz a megoldás, vagy a gyógyszer a fóbiájára.









2015. szeptember 19., szombat

Napi szép, még ha sírós is....

...de most nem bánom, és nem kerültem el, direktbe.
Szerencsére.
Egy olyan embernél láttam megosztva, aki nem habzó szájú jobb-vagy bal oldali, "csak" EMBER.

A képriport ITT!

2015. szeptember 17., csütörtök

...ha mindenki "csak" egy kis morzsát ad...

 Itt az őszi nagy lomtalanítás ideje:

A csemetéink a nyáron hihetetlen nagyot nőttek, a játékaikból is időről-időre kinőnek.

Jövő héten szombaton a II. Pákász Futamon nem csak bicajozhatsz, futhatsz, görkorizhatsz,... hanem ha elhozod a megunt játékokat, könyveket, a K&H Gyógyvarázs segítségével rászoruló kórházakba juttatják el ezeket a másoknak még szuper és hasznos dolgokat.

De hozzátok magatokkal a kinőtt ruhácskákat is, ezeket a szervezők a gyulai gyermekkórházba juttatják el, ahol anno mi is sokat időztünk, és láttuk, mennyire szükség van az ilyen dolgokra ott.

Ha otthon csak teszed veszed, akkor ne tárold: Segítsünk közösen! :)

2015. szeptember 10., csütörtök

A kézilabda veszélyes üzem. Vagy nem.

Asssszem szombaton kezdett el nyafogni Csongor, hogy:
"...húúúú, anyaaaaa kend be valamivel a könyököm, meg a karomat, mert nagyon fáááááj!"
- Mit  csináltál?
- Elestem kézi edzésen, és a könyökömre estem!

F@szaságos...

Elő vettem a gyógyi krémet, és ahogy kenem, felszissszent: egy nagy görcs volt a felkarján, a belső oldalon.

Bekentem neki krémmel, befásliztam.

Vasárnap nem volt egész napgond, de este megint mondja, hogy fáj.
- Oksa, hétfőn van sebészet. Ebéd után gyere haza, írok igazolást a napközis nevelődnek és ha leszálltam a buszról, fellcsörgök, te lejössz, és megyünk a sebészetre!

Oké.
Így is volt.

2, azaz KETTŐ órát ültem a folyosón vele, közben 2 percenként rázendített:
- Anyaaaaaa, de lécci ne mondd, hogy kézin történt, és ne kérdezd meg, mehetek-e edzeni, mert én úgyis megyek!!!

...aztán végre bejutunk...

Kérdi a doki, mi történt?
Első körben lebaszott, hogy miért csak 3 nap múlva hoztam?
Háááát, szombaton este 9-kor kezdett panaszkodni, nem ítéltem olyan súlyosnak a dolgot, hogy emiatt autóba üljek, és bevigyem Gyulára a sürgősségire, és vasárnap is csak fürdés után kezdett el panaszkodni, egész nap nem fájlalta.

Aztán oda fordul a gyerekhez: mutasd, hol fáj?!
- Nem fáj.
MIVANBAMMMMMMMMMEG?
- JA, már nem fáj...
- ..hogyhogy?
- Hát, nem tudom, de nem fáj.

A doki úgy nézett rám, mintha legalábbis egy szelet tortát rendeltem volna tőle, csapágygolyókkal, kutyasz@rral díszítve.

Megfogdosta, megnyomogatta a könyökét, a karját, de semmi. Egy mukkot sem szólt a gyerek.
Mondtam, hogy elnézést, nagyon szégyellem, de tegnap még sikítozott, mikor hozzá értem!

A doki húzgálja a száját  (amúgy tök jogosan) , hogy most én ezzel mit csináljak?
Mondom, hogy sorrry tényleg, de izé.

...a gyerek meg áll ott nagy flegmán, közben legszívesebben sejhajon hajítottam volna.

Kérdezem tőle: ha nem fáj, miért nem mondtad?
- NEM KÉRDEZTED!!!
- ?????????????? De, haza jöttél, és nem mondtad, hogy nem fáj!
- MERT NEM KÉRDEZTED!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Mondtam neki, hogy szerinte ez poén, hogy 2 órát ülök a váróban a nagy semmiért?
...és csak rángatta a vállátt, meg topogott, hogy menjünk már, mert kezdődik az edzés!

Közöltem vele, hogy ezek után ha kézin történik vele bármi, nekem ne is sipogjon, én nem csinálok többé hülyét magamból miatta....


Kommentár nélkül...

Letelt az 1 nap.
Nem is akarok semmit sem mondani, csak néhány rajzot szeretnék megmutatni.
Gyerekek rajzolták.
Olyan idősek, mint az én gyerekeim.

SOHA, SOHASOHASOHA NEM SZABADNA ILYENEKET RAJZOLNIA EGY GYEREKNEK SEM!

Kattt ide...


2015. szeptember 9., szerda

Huszonév után...

Mióta megkezdődött az iskola, valami elromlott, vagy kizökkent a szokott - rendes útjából.

Minden napom folyamatos rohanás, és mégsincs soha az az érzés bennem, mikor éjszaka leteszem végre a kis testem az ágyba, hogy no, f@sza csaj vagy, minden a helyén!

Ma is: meló után bolt, aztán hazapakoltam, aztán már mehetek a suliba.
....de előtte még tanszer kell Csongornak, mert most lassan adagolják a szaktanárok, ki mit követel, gyűlik a lista.
Rohanok a papírboltba, mert 7 percem volt 4-ig, amikoris Zalánt kiengedik, és vár, hogy megérkezzem érte.

Szokás szerint bicajjal, fék be, a lábam már rakom le, bár visz a lendület.
A coop papírbolt előtt gondoltam mindezt, hogy megpróbálok megállni, de a térköves rész mellett van egy lebetonozott csík, full csúszós, a cipőm talpa meg szintén....

Ahogy lendulatből lebatttam a lábam, hogy az lefékez végkép, már meg is csúsztam, és valahogy kirúgtam magam alól a bicaj kerekét.

Szál egyenes gerinccel úgy vágódtam hanyatt, mint a nagy fákat, ahogy kivágják a tövénél, a bicajt meg szépen magamra húztam, és betakaróztam vele, úgy feküdtem tök lazán a Tildyn, fényes nappal, az utca közepén.

5 cm és a vasműszaki kirakatüvegének csapódik a koponyám és akkor most nem lenne csordásandi.

Úgy meglepődtem első körben, hogy meg sem mertem moccanni, mert nem estem el már vagy 20 éve, kivéve mikor Csongor a gumicsizmi rólamát akarta lecibálni (ez is mekkora sztori volt!)

Aztán éreztem, hogy a tarkómat nagyon oda batttam a földhöz.
....meg a farokcsontom is kúrvára fáj...
Meg rajtam a bicaj, és nyom, de nem mertem megmoccanni, mert féltem, hogy becsíp a derekam.

Aztán eszembe jutott, hogy bazdmeg, a főutcán fekszem!
Na, vajon ki láthatott? ki röhög?
Nagy óvatosan letoltam magamról a bicajt, feltápászkodtam, leporoltam a port, levelet, szart, szutykot a hajamról, ruhámról, aztán besántikáltam a boltba.

Erre megkérdezik a csajok: nem láttad, mi volt ez a csörömpölés?

Hát de, tök véletlenül tudom. Én nyomtam egy olyan hátast, hogy a betoncsíkotokat összetörtem, koponyával...

Azon már nem is csodálkoztam, hogy úgy röhögtek, majd bepisáltak...


Húúúúha!

Most jöttem rá, hogy ezer éve nem írtam.

Na, nemsoká pótol-OMMMMMMMMMMM, de addig is egy kérés a nagyérdemű felé:

Egy mozgalmat szeretnék indítani:

Egy napig, TÉNYLEG CSAK EGYETLEN NYOMORULT NAPIG senki ne osszon meg semmit, amiben szerepel a MENEKÜLT szó!

Jó?
Mutassuk meg, menni fog, képesek vagytok rá!

Lécciléccilécci!

Minden hely, amit olvasni szoktam tele vele, semmi másról nem szól.
Hetek óta nem is olvasok face hírfolyamot, mert olyan szintem vagyok fullosan tele!

Nekem meg az idegrendszerem van már tele vele, és nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel...

Cserébe lesz 2 csordásandis sztorim, sírva nevetős! ;)

Ja, meg egy videó, mert annyira szörnyenborzalmasankibeb@aszottul úúúútálom ezt a számot, de ma kedvenc Judit barátném mutatott hozzá egy olyan videót, hogy lassan felül kell bírálnom az ellenszenvemet vele kapcsolatban. (...de ha Fásy akarná elénekelni, még mindig ölni tudnék miatta!!! A boszorkány fesztiválon cirka 6 alkalommal próbálkozott meg vele, és tudta überelni magát: mindig szarabb és szarabb volt...)

Vigyázat az eleje nagyon halk, csak olvasni kell 3 sort, de azutáááááááááááán! ;)