2014. november 24., hétfő

Ajándék

...és az egyik legszuperebb!

Kicsit kacifántos a sztori, legyen elég, hogy nekem szívügyem a helyi kézműves termék.
Szerettem volna segíteni egy olyan dologban, hogy ne gyári készet vásároljunk, hanem terveztessünk, és a helyi, Szita manufaktúra készítse el a srácainknak a kézilabda mezt.

Végül nem így alakult, de ebben a sztoriban éppen ez a lényeg.

Kaptam egy ajándékot, a pár ajánló szóért cserébe.
Tervezett nekem egy "cég logót". :)

Pár változtatás majd lesz rajta, de fejből EZ jutott rólam, és a termékeimről eszébe Krisztiánnak:



Nem sűrűn* kapok ajándékot gyakorlatilag "vadidegentől"**, és főleg nem ilyet.
Az egész napomat átvigyorogtam, meg még másnap és ma is, ha eszembe jut, vagy megnézegetem, olyan boldogságos érzés...

Kezdem egyre sűrűbben érezni azt, amit mostanában olyan sokat hallottam...
Érdemes jót tenni, jó lenni, adni...
Végül minden jót (és ROSSZAT IS!!!) vissza kapunk.
Lehet nem attól, akinek okoztuk, de az Univerzum kárpótol, kiegyenlít és rendet rak.

Köszönöm Rika! :)

Itt van pár dolog abból, amivel Ő foglalkozik:




* ...azaz SOHA

** Jó, Krisztián nem az, na de akkor is!

Városi rendezvények - Ajánló




2014. november 22., szombat

2014. november 20., csütörtök

Elmegyek orvosnak!

Történt, hogy vasárnap este egyik pillanatról a másikra belém ette magát a láz.
Minden előjel nélkül simán csak leterített.

Haldoklós, iszony éjszaka után egy szintén átlázaskodott hétfő jött, majd kedd reggelre megérkezett a tüszős mandulagyuszi is.

Mivel csak saját magammal csesztem volna ki, ha nem megyek be dolgozni, mert ha polip génekkel megvert szuperemberek lennénk, akkor sem lenne most úgy kész a munka bent, hogy az megnyugtató tudattal tölthetne el egy percre is, így muszáj volt bent lennem, és kínlódtam, nem kicsit.

Kedd este jött a sugallat:
Kínai csípős-savanyú leves!

Nem tudom, hIrtelen miért kívántam meg, de mivel véletlenek nincsenek, fafül gomba meg be van otthonra tárazva, így nem volt kérdés, megcsinálom-e.

Extra sok savanyú káposztával, extra sok káposzta lével besavanyítva, extra sok chili paprikával, nagyon forrón egy hatalmas adagot meg is ettem, azonnal.

Szerdán úgy ébredtem, hogy jéééé, nincs láz, a torkom még érzékeny, ha nyelek, de nem halok bele!

Estére még vagányabb voltam, ma meg, csütörtökön gyógyultnak nyilvánítom magam!

Nem kell orvos, nem kell antibigyó, kínai csípős-savanyú leves kell csak! ;)

...és ahogy én csinálom, mert többen kérdeztétek.

Általában wokban készítem el, az ad egy kis fémes mellékízt az egésznek, de EZT  a konkrét gyógylevest simán lábasban főztem.

Vékony csíkra szelek répát, hagymát, a beáztatott fafül gombát, rádobom egy kis olajra, had sisteregjenek össze.
Hozzá rakok egy marék savanyú káposztát, (B verzió - ha nincs otthon savanyú káposzta, opcionálisan választható a vékonyra felcsíkozott savanyú uborka is), felöntöm vízzel, a káposzta (B verzió: uborka) levével, a gomba áztatólevével, teszek bele chilit (B verzió: Erős Pistát), 1-2 erőleves kockát, szója szószt és magára hagyom egy kis ideig.

Ha összerottyant nem kell sokat főzni, úgy jó ha kicsit roppan benne minden.

Én most füstölt főtt tarját is vettem, és azt is csíkoztam bele.

Amikor úgy gondolom, már jó a roppanása a répának, egy kis tálban elkeverek 2-3 púpos evőkanálnyi étkezési keményítőt hideg vízzel, majd bele csorgatom a levesbe.
Rottyan még egyet és lehet szedni!

Gyógyuljatok ezzel Ti is, vagy csak egyétek, élvezetből!

És kaptok egy jóóóóó zenét is, mert az elmúlt hetekben rehabilitáltam magamban a kis hülye LEGO-s gyereket: EZ  a zene, a szöveg, ez így zseniális, ahogy van.
Fluor ide, vagy oda, ezt a formációt nem tudom megunni, és kész!




2014. november 17., hétfő

Ünnepek

Hosszú évek óta van egyfajta szomorúság bennem, amikor közeledik a karácsony.
Keresem a régmúltat, azt az érzést, ami gyerekkoromban, vagy fiatal-felnőtt koromban hozzá kapcsolódott.
A várakozást, az izgalmat, azt a bizsergős, melegséges érzést, amit A KARÁCSONY jelentett.

De eltűnt...

Azt gondoltam, felnőttem, meg az, hogy csak egy félig teljes családban élek, ezek írták át az érzéseimet, de most ahogy a fb hírfolyamot néztem este, rájöttem, hogy mi a baj.

November 17. van.
Tele a hírfolyam karácsonyos képekkel, a boltokban már feldíszített karácsonyfák, és fogadjunk nem kell 1 hét, és a rádióban már mennek a rég/új karácsonyi dalok majd.

Elveszik a felkészülés, a várakozás örömét.

Én szeretem a lakásomat mindig az adott évszaknak, ünnepkörnek megfelelően "átöltöztetni".
Ha csak egy ajtó kopogtató, vagy egy kis lógós bizbaz, de valami mindig jelezze azt, amiben épp vagyunk.

...és bármennyire is szeretem a karácsonyi díszeimet, nem fogom tele rakni velük augusztusban a lakást, mert NINCS ITT AZ IDEJE!

A srácaim már 1 hónapja csoki mikulásokat nézegetnek, ha boltba megyünk.
Ez nem rákészülés.
Ez rossz.
SZERINTEM.
Nekem....

Az advent a ráhangolódás időszaka lenne.
Felkészülni, várni...
Mi meg rohanunk elé, és EL, mellette.

Néha elkaphatná valami óriás kéz a világot, és megállíthatná ezt az eszetlen pörgést.
Néha lecsendesedhetnénk egy kicsit, és akkor lehet újra teljesebb, szebb lenne az életünk.

...és ez az elé rohanás az egész életünkre annyira igaz!
Tegnap jött velem szembe ez a kép, ami annyira nagyon igaz:



2014. november 16., vasárnap

Amikor nyafff van...

Gyakorlatilag bármihez hozzá lehet szokni.
Élj benne elég hosszú időt, és az is, ami rossz, lassan átminősül és "normális állapotnak" könyvelődik el.
Ez nagyon nem normális, sejtem én...
Lehet valamiféle önvédelem ez a kis koponyánkban megbúvó ÉN részéről, nem tudom.
De ez van.
...vagyis gondolom nem csak én működöm így... (Ugye nem? Mondjátok, hogy nem vagyok UFO!) *

Viszont vannak napok, mikor minden igyekezetem ellenére nem tudom elhitetni még önmagammal sem, hogy jól van ez így.

Mikor hiányzik valami.
Ha hiányzik valaki.

...vagy mint most, hogy semmi nem jó, és mindenem fáj, kellene egy tea, vagy egy ölelés, vagy hogy rám terítsenek még egy takarót...

Néha borzalmasan rossz az, ami NINCS.

* ...de, AZ vagyok...

2014. november 4., kedd

Gondolatébresztő

Ezt ma mutatta nekem egy jóbarátom, és kicsit felkavarta a .... gondolatokat bennem...

Alig 2 perc, szerintem ennyit mindenki tud az életéből áldozni rá.

Érdemes!