Gyermekszáj, második felvonás

Van egy halom szép kézműves szappanom, ott sorakoznak a fürdőben, egy nagy bambusz tálban.

Zalán bejön, nézi őket:

- Anya! Ez milyen szappan?
- Ez kókuszvajas.
- És ez?
- Ez körömvirágos.
- És ez? Mert ez nagyon büdös ILLATÚ, olyan az illata, mint a bodobácsnak!
(Köszi kisfiam, elvetted a kedvemet az extra szűz olívás szappantól egy jó időre!)

Gyermekszáj

- Anya, megyünk a játszótérre?
- Nem, Ica mamiékhoz megyünk!
- Hát haza jöttek végre? (a méhekkel voltak vándorolni) Jó sokáig voltak az erdőben! És ott is aludtak?
- Igen.
- Hol? Az autóban?
- Nem, vittek fabódét, és abban. Kicsi fa házikóban.
- Hú, Anya! MÉG JÓ, HOGY NEM HALTAK MEG!
- (ez most hogy jutott az eszébe?!) Még jó! De miért haltak volna meg? :O
- Hát tudod! Vaddisznó! FARKAS! Róka! Medve! Meg a többi húsevő!
Én nagyon szeretek Ica mamiéknál lenni, jó, hogy haza jöttek végre!

:D

Ez sem ment egyszerűen!

Hónapok óta készülök kifesteni a konyhát, ablakcsere volt, és erősen lerongyolódott tőle az amúgy tökéletes összkép a konyhámról.

Festék VAN, teddy hengert vettem, csak időm nem volt, mert vagy a kicsi pasikkal voltam elfoglalva (enyém-hétvégéken), vagy Pesten császkáltam (apás hétvége).

Most nagyon megacéloztam magam, MUSZÁJ megcsinálni, mert utálom már nézni.
A fiúk cukik voltak, megértették, én meg nekifogtam.

Konyha kipakol, cucc elővesz, festék...
FESTÉK?
Basszus, nem, nem EZ  a szín van...
Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!

Találtam egy befőttesüvegnyit, elrakva javítószínnek, tehát igen, jól emlékszem, VAN, csak épp nem konyhányi mennyiség.

De ügyes voltam, csak a 2 sérült falat gurítottam át, az utolsó cseppig kitunkoltam a piklit, és kész a konyhám!
Már meg is száradt, és TÖKÉLETES!

Hétvégi őrület!!

Már kétszer lett elnapolva, de most végre összejött a kreatívkodós hétvége.

Sokak szerint nem vagyok egészen komplett, hogy csak úgy fogom a bőröndöm, és elutazom valakihez, akivel még soha nem találkoztam, és ott is alszom. :D

De le volt informálva, hogy nem szervkereskedő, és foglalkozását tekintve nem is Madam, szóval nagy kárt nem tehetett volna bennem.
És bár nem vagyok jó emberismerő, de túl kedves volt ahhoz írásban, hogy emberevő legyen.
Szóval mentem Eszterhez és kapaszkodjatok meg: egyetlen kis telefonos segítség után eltaláltam hozzá!!!

Megismerkedés, lepakolás, zöld turmix, aztán gyerünk, tali Ágóval.
Térdig jártuk megint a lábunk, az összes kreatívos, gyöngyös, kellékes boltot bejártuk, amit egy bejárható körön belül találtunk.

Vettünk egy CSOMÓ szuperebbnél szuperebb dolgot, és hazacuccoltunk.

Húúú, ezekből tuti dolog készül, majd megmutatom, ha kész lesz!

Áhhhh, nincs bagoly őrület! Valamire majd jó lesz... :D

...és mert bagolyból soha nem elég... :P

Kezdődött a gyöngyfűzés oktatás, eredetileg ezért volt a randi megbeszélve Eszterrel.
Az kb. az első negyed órában kiderült, hogy ez egy nehéz szakma.
És bármilyen egyszerűnek nézett ki elsőre a befoglalt golyót megcsinálni, háááát....

Ez Eszter műve, azaz az ÉN ajándékom! ;)

Nekünk nem sikerült.
VISZONT!
Rommá nevettük magunkat, és marha jól szórakoztunk!

Mivel a 4 óra alvás nem tart túl sokáig életben, hamar lefeküdtem, a pizsiparti elmaradt, mert a beígért többi csaj nem jött el, úgyhogy kettesben voltunk Eszterrel.

Reggel ébredés, pakolás, öltözés, és A REGGELI.

Kapaszkodjatok: ÉN, aki rühelli a zellert, isteni sajtkrémet ettem zellerszárral kikanalazva!
Ja, meg az Eszti s.k. sütött magvas kenyerével...
Meg ettem még pár extra vegás cuccot, (Betond, kezdelek érteni...) és teli hassal, na meg bőrönddel elindultunk A KIÁLLÍTÁSRA!

Évekkel ezelőtt láttam a NatGeon / Discoveryn? egy filmet a preparált emberi testes kiállításról, és már akkor belém állt, hogy nekem ezt látnom KELL!

Most valamikor év elején láttam meg a hírdetést, hogy Pesten van a kiállítás pár hónapig, és azóta is evett a fene, és bennem volt a menőke.

Most össze jött!
Jött Ágó is, meg csatlakozott hozzánk erre a napra Bozót is.

Nem tudom leírni, egyszerűen csak iszonyatosan-nagyon-nagyon-szenzációsan jó volt!

Előtte azért volt egy nagy séta a Király utcában a Goubában...
Húúú, hogy ott miket láttunk!
Van egy csomó ötlet a fejemben, csak kellene sok-sok ráérős szabadidő, meg hely, meg azért társaság is jó lenne, hogy együtt, és basszus, olyan csoda dolgokat lehetne csinálni!
Teljesen belelkesültem.

Aztán a kiállítás után volt egy kis ejtőzés egy szuper kis kávézóban, azután vonatra raktak a lányok.

Esztertől kaptam egy csodaszép meglepit, egy igazi kis egyedi ajándékot: egy könyvjelzőt:

És hogy egyből ki is tudjam próbálni: egy könyvet is. Na jó, azt csak kölcsönbe.
Nagyon tetszik, egy misztikus mesevilág, az Eragon.
Úgy bele merültem az olvasásba, meg közben azért volt egy kis "derekezés", hogy észre sem vettem, úgy elrepült az a 3 óra utazás.

És bár nincs karácsony, mégis csak van karácsony, mert...
KAPTAM EGY CSOMÓ MINDENT! :D

Derek meglepi doboza, mert már megint csomagolt nekem!

...tele csokival, egy 8 gigás microSD-vel, meg persze a 2 UFO!

Ezt is Derek... Csodaszérum, hogy ismét fiatal legyek és SZÉP! :D

UFO-k!!! Kicsit nem figyelek és máris az erkélyemen rajolnak!

Ja és Ágótól a Goubán kaptam 3 kis csoda kézzel gyártott szappant, próbaképp.
Mert bár kattanok a kézműves szappanokra, a vacak manna-tapasztalat majdnem teljesen kiölte bennem ezt a dolgot.
Nem akarják hagyni, úgyhogy egyből hármat is ki kell próbálnom! :D

Köszi csajok még egyszer a szuper kis hétvégét!

Az van, hogy...

...van ilyenem:

Örömbóóóódottá!

IGEN!

Nagyon, nagyon, NAGYON élveztem!!!

Lehetek ilyen szerencsés?

No, csak itt egy rövid kis szösszenet vasárnapról. :)

Szombaton vettem egy nagyon cuki, nagyon dögös ruhát magamnak.
Igen ÉN, és igen, RUHÁT! :D
(mostanában mintha valami nem klappolna velem...)
Sőt, hogy fokozzam, nagyon dögösnek érzem magam benne! :D
(jó, oké, elmegyek orvoshoz, és kezeltetem magam, mert ez már tényleg túlzás!)

Mikor hazamentem ki is mostam, aztán kiraktam az erkélyre, mivel volt vagy 30 fok, gondoltam hamar megszárad.
De nem akartam megtörni az anyagot, így nem csipeszeltem...

Este online éltem, mesélem itt a világ másik felén élő barátoknak, hogy basszus, itt akkora vihar lesz, hogy az már botrányos!
Aztán lefeküdtem.
Éjjel ébredek, hogy mindjárt lekapja a szél a 4. emeletet, én meg repülök vele, mikor beugrik: A RUHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁM!!!

Redőny feltép, szélviharba ki, a ruha meg sehol...

Andika dühöng, hogy miért is vagyok ilyen nyomi, feledékeny, béna, végre egy valami, ami nagyon bejön, és most huss!

Vasárnap reggel morcos ébredés, szakadó eső, és hideg.
Még egyszer kimásztam az erkélyre, de a rucim nem szállt vissza.
Kimentem a konyhába, tébláboltam, bámultam az esőt, aztán látom, hogy a ház előtt a frissen vágott fűben van egy nagy kupac fekete valami.

Cipő-kabát, futás le!

És igen, az én cuki kis rucim volt összeázva, sárosan, egy kupac rongyként ott, de egy újabb mosás tökéletessé tette! :D

Úgy érzem...

...egyre inkább szélsőségesebb leszek.

Van, hogy hetekig, "be nem áll a szám", állandó közlés kényszerem van, azután meg hetekig csend.
Van mondanivalóm, csak valahogy nem tudom leírni.
Nem tudom, hogy hogyan írhatnám...
Nincs rá idő, mert elmegy ezernyi másra, ami fontosabb.
Nem vagyok benne biztos, jó lenne-e, ha leírnám.
Vannak, amikről meg biztosan tudom, hogy nem szabad leírni...

Most is voltak jó sztorik, izgik, mókásak, idegesítőek, cukik, szomorúak, csak...
Belendülök majd, jó?! :)

Anyák Napja Csongor osztályában

Hihetetlen, milyen okos, FELNŐTT nagy fiam van!
Nagyon szép műsort tanult be az osztály, énekeltek, szavaltak, táncoltak, és mindenki, kivétel nélkül annyira nagyon ügyes volt!
Azt osztályfőnök nagyon jól összeállította az egészet, szép zenékkel, és szép versekkel, szóval nagyon, NAGYON szép volt.
Köszönjük Eszter!

Most pedig fotók, bocsi, van ezer, de nem válogattam, hanem megkapjátok mindet, mert olyan édesek ezek a kis lököttek

Egy 8 éves barátság: Bencével

Zsófika! :)

A nagy barátság!!! Kristóóóóóóóóóf! :D

:D

Galeri 

Bohócok! :D

Mamika! :)

Olyan szépek! :)

Koncentráció

A lehajtott fej a műsor része :)

És TÁNCOL!

Homályba veszve, de nem lehet minden tökéletes... :D

Zsákmány

A teljesség igénye nélkül... :D

Nagy siker volt a bagoly, találtam új fajta papírt, amin vannak új szépségek!

Pest 4/2

Kaotikus nap, rohanós, randizós, pörgős, ajándékokkal teli, vásárlós, utazós,... szuper!

Reggel kis kavarodás és pici késés után végre előkerült Betond!
Egy közeli bevásárlóközpontot adtunk meg célként, hogy ide mindketten eltalálunk.
Sok-sok éve "ismerjük egymást", legalábbis nagyon régen olvasom a blogját, belefecsegek, és ő is olvas engem, plusz privátba is beszélgetünk, ha olyan dolog van, ami nem a blog kommentoldalára kívánkozik.

Nem tudom a ruha instrukció segített, vagy fényképről a való életben is felismerhető vagyok, de egyszer csak ott jött velem szemben széles mosollyal az arcán...

Leűltünk, beszélgettünk.
Jó volt.
Ja, és kaptam ajándékot is!
Ez a csoki valami istentelenül fincsi, hugival megdézsmáltuk, de a rágót azt nem bántottam, holnap átadom a fiúknak! ;)

Még pénteken kaptam Ágótól is meglepit, itt van Ő, az aktuális szerelem medálommal :)

Mikor elbúcsúztunk, Betond ment gyerekezni, én meg Ágóval randiztam aztán rohanás volt a Kreatív Hobbyba, meg a Hobby Művészbe, mivel vészesen záróra tájékán voltunk már.

Vettem egy csomó papírt, szalvétákat, nyaklánchoz láncokat, organzát, bőrt, szóval matatás volt ezerrel.
Sajna nem csak a záróra szorított, a FONTOS FELADAT az még jobban, úgyhogy nem sokat sétáltunk, csak egy kis isteni smoothies csusszant le a California Cafee-ban, és rohantam haza.

Az ikrek tündérek, délután 15:30 körül kezdődik a nyafizás és olyan 20:30-ig tart, de egy kis babkocsizás, meg fenékcipelés az nagyban segíti a dolgokat! :D

Éjjel többször álmodtam, hogy sírnak a babák, aztán arra ébredtem, hogy nem álmodom: sírnak a babák.
Míg hugi az egyiket szoptatta, én a másik száját próbáltam betömni átmenetileg a cumival.
Nem egyszerű 2 csecsemővel, ezt tapasztalat nélkül is 100%-ra tudtam, de így, benne is élve, látva, háááát...
Lesz még pár nehéz napja a hugomnak, de főleg nehéz éjszakája!

Pest 4/1

Meg volt beszélve anyával, hogy kivisz reggel a vonathoz.

Indulás előtt 5 perccel beugrott valami halvány izé a fejembe, hogy csak megnézem a menetrendet.
Kisebb infarktus: 3 éve kezdtem el Pestre járni, és menetrend változás ide, vagy oda, de max 2 percet  változtattak az induláson.
Most viszont merevül kivettek egy járatot, szóval az, amivel indulni terveztem, az nem ment.

Ok, akkor nézzük a volánt, busz megy?
Megy, de nagyon necces az érkezés és vonatindulás.
Van 7 perc de mi van ha késünk?!
Várhatok 2 órát...

Erre anya mondja, sebaj, bevisz ő Gyomára...

Időben bent voltunk, megnéztem az indulást, kiűltünk a peronra.
Erre megszólal a hangosbemondó, hogy jön az IC-m, csak épp másik vágányra.
Felnézek, hát a digitáblán is ki van már javítva.
Rohanás, aluljáróba le, majd másik peronra fel, de sebaj, megvan a vonatom.

Volt elől két 1.osztályú kocsi, aztán öt 2. osztályú.
Felszálltam az elsőre, és szerintetek végig kellett mennem az egész vonaton, hogy találjak végre egy helyet???
A legutolsó kocsi legutolsó űlése volt csak szabad, háttal a menetiránynak, és közvetlenül  a sínekre láttam rá...
Ballagások voltak ma, azért volt telve emberrel az egész vonat.

Pesten viszont már ment minden végre normálisan!

Volt randi Ágóval, csomagátadás, kaptam én is SZÉPET, meg fincsi capuccinot, aztán időben haza értem hugihoz, még Csabi érkezése előtt.
Mikor megjött gyors összeszedte a cuccot és Samut, aztán indultak is.

Szóval itt vagyunk kettesben, csajok, üres a lakás, itt a kocsi, buli van! :D
Nem,  ne izguljatok, jó kislányok vagyunk, babázunk, és bár hugi meglepett Sommersbyvel, de csak módjával iszogattam! :)

Voltunk kint levegőzni a kicsikkel, és boltba is elmentünk a közelbe, Zorka lepisilt, meg volt sírás is ezerrel, de édes kis húsok!
Rengeteget nőttek, kipofásodtak, cuki kis törpök!

Holnapra vannak tervben dolgok, 3 randi lóg a levegőben, meg hugival BKV-zás, és boltok, nem is tudom mit hogyan és mikor.
De majd beosztom! :)

Az van, hogy...

...ez egy hosszú hétvége lesz.

Holnap vonat, megyek Pestre, és majd csak hétfőn késő este jövök haza.

Hugizok, ikrezek, és megpróbálom hugit megismertetni a pesti tömegközlekedéssel, megszerettetem vele a dolgot, nehogymár a férje nélkül a lakásban kuporogjon egész hátralévő életében! :)

Picit téblábolok is, mert van pár találkozó lebeszélve.
Hugi azt mondta "...elengedlek majd, ha valahová menni akarsz...!", este és éjjel van rám nagy szükség! :D
Asszem jó lehet a gyerekének lenni, nagyon engedékeny! :D

Van pár medál lógóban, elnézést mindenkitől, majd csak jövő héten kedden állok ismét "munkába".

A laptopot azért viszem magammal, szóval vagyok, vagyok, csak nem itthon vagyok...

Rejtett kincsek

Találtam több dolgot, amik lekötöttek, elvarázsoltak, és amik kellenek a napjaimba.
Olvasok, filmezek, kitöltöm az üresjáratokat.

Nem teljes a leltár, de ami nagyon megfogott az utóbbi időben, az a Rejtély, a Dexter, és a Haven sorozatok.
Mindben utolértem a készítőket, és itt van bennem a feszültség, hogy VALAMIT MÉG, MOST!

Itt van letöltve a gépemen a Castle és az Odaát jó pár évadja, a kezdetektől, de kellene valami misztikus, érdekes, titokzatos, rejtélyes, hogy ne fogyjak ki belőlük.

Könyv is kellene, mert vannak gépmentes üresjárataim, szóval agyakat beizzítani, és lécci, kérem a javaslatokat! :)

Ma 1 éve, hogy...

...hivatalos voltam az esti "majálisos buliba", ahol a Bikini játszott.
Utálom a Bikinit.

Úgyhogy inkább kapott egy második esélyt valami, ami elsőre picit megakadt vagyis nyomtam egy satuféket, egy nekem nagyon nem tetsző dolog miatt.

Asszem jobb lett volna végig szenvednem a Bikini koncertet.
Sok mindentől megkíméltem volna magam, és sokkal jobban érezném magam a bőrömben, ha bármi MÁS lett volna az életemben az elmúlt 1 évben.

Tudom, azt kell megőrizni, ami jó volt benne.
És volt jó benne épp elég.
De valamiért mindíg a vége az, amire a legjobban emlékszem, és az csúnya, hozzánk, a kapcsolatunkhoz méltatlan volt.

Múlik, persze, és már nem halok bele, már nincs bennem gyűlölet sem, és már jobb, sokkal.
De attól még épp úgy fáj, mint akkor.

Akkor(addig) úgy voltam kódolva, hogy nem tudtam egyedül élni.
Nagyon is társas lény vagyok, mindíg "VALAKI" mellett kellett lennem, nem volt jó egyedül, mert nem tudtam egyedül lenni.

Csak akkor működtem jól, ha volt akit szerethetek, és ha szeretve voltam.

Most, hogy a sokadik pofont is megkaptam, valami megváltozott, elmúlt, eltört, és nem tudom, akarom-e megjavítani/megjavíttatni.
Működöm, így is, nem jól, de megfelelően.
Alapfunkciók rendben, sőt: mosolygok, teszem a dolgom, de...

Továbbra is bennem van, hogy nem jó egyedül.
Nem úgy lettem összerakva, hogy egyedül legyek.
De azt hiszem mostmár nem merek nem egyedül lenni.

Valamiért én a nagy tömegből mindíg azt kapom ki, aki végül vasalt bakancsban jár táncot a szívemen, és bepiszkol, meghazudtol mindent, ami együtt szép, és igaz volt.
Nem akarom, hogy újra fájjon, hogy bántsanak, hogy valaki megint megszaggassa a lelkem. 

Félek sok mindentől.

Van körülöttem szerelem és szeretetet mostanában, látok jó példákat, olyat, ami azt bizonyítja, létezik, VAN őszinte, önzetlen, és határtalan.
És nekik örülök, nagyon, és hiszem, hogy igaz minden szó és mozdulat benne.

Abban viszont nem hiszek, hogy ebben nekem részem lehet, mert azt hiszem nekem nem ezt írták meg.
És ebbe belegondolni azért eléggé vacak, mert ha a nagy magyar átlagot vesszük, már túl vagyok a felén, de azért még olyan nagyon sok van hátra, ami soha nem lehet már tökéletes, mert ennek a lehetőségét már elvették tőlem...

Úgyhogy ma estére nem létezik más opció, csakis a Magna Cum Laude koncert.