2015. április 26., vasárnap

Köhöm, köhöm...

Előbb csak értetlenkedtem.
Aztán dühös voltam.
Majd SZÖRNYEN mérges.
Végül megvontam a vállam...

Mindenki mond, amit akar, csinál, amit akar.

Jesszus... TÉNYLEG ennyire uncsi a saját életetek, hogy muszáj rólam fantáziálnotok? :D

Legyen, tenni nem tudok ellene...

Hát szép napot mindenkinek, én köszönöm jól vagyok, és kakkantok a sok idiótára! ;)



2015. április 7., kedd

Készülődés

Idén a Majálissal megkezdődik a kézműves vásáros szezon is (remélem idén is sok-sok vásárban lesz lehetőségem megmutatni "magam").

Már április 30-án, az első napon kint leszünk mi is, d.u. 14 órától.

Kész a hivatalos plakát:



Van sok-sok szuperséges új szalvétám, úgyhogy készülök, jöjjetek bátran nézelődni!

Most is lesz tombola, a részleteket majd később, most egyenlőre mutatóba a kedvenceim:




Aranyköpések az SBO-n

...mert hát ugye találjuk meg mindenben a pozitívumot is!

Kackac1.
Röntgen után:
- Anya, miért rakták rám ezt a nehéz kötényt, úgy megszorította a csípőmet!
- Az azért kell, hogy védje a heréidet.
- Miért?
- Mert a sugárzás árthat neki. Akár olyan rosszul is elsülhet a dolog, hogy nem lehet majd kisbabád, ezért rakták oda.
- Húúúú, akkor nem baj, hogy megszorított! Még csak az kellene, hogy ne rosszalkodhassak majd a lányokkal!
- Ööööööööööö.... (sírva nevetés...)

Kackac2.
Az egyik kedves férfiember ápoló míg vártunk a sorunkra folyton stírölt bennünket, tök furán oda-oda nézett ránk.
Mikor bekísért bennünket a vizsgálóba, megszólalt:
- Ne haragudj, ez most lehet furcsa kérdés lesz. A másik srácodnak természetes göndör a haja???
- Ööööööö, hát igen.... Gyári a göndörsége.
- Annyira jó haja van, én ilyet srácoknál még soha nem láttam!
- Hát, Zalánnak ha hagynánk megnőni hosszúra, neki is ugyan ilyen göndör lenne...
- Nagyon jók a srácaid!

A 3 ragasztást megél fogú Őfőgöndörsége


Ünnepfóbia....

...mert aki zseni, az kreál magának egy kórságot is, akár...

Évek óta a hátam közepére sem kívánom a "nagy ünnepeket", mert folyton történik olyankor valami rossz velem.
Már a "kis ünnepek" is a hidegrázás kategória, gyakorlatilag nincs olyan piros betűs ünnep a naptárban, ami nálam simán telne.

Már azon gondolkoztam, valószínűleg én vonzom be.
Ilyen nincs, hogy mindig, minden jeles napon KELL valami szarságnak történnie, de az élet újra és újra eljátssza a maga kis csavarjait, és hozza magával a kis ajikat, nekem.

Most húsvét.
A hideg rázott tőle...
Próbáltam kizárni, nem gondolni rá.
Minden rendben lesz, ment a mantra, ha elfogott a rossz érzés.

Aztán szépen eltelt a nap, a srácok cukik voltak, és olyan nagyon szépek. :)

Elhúzódott a napunk, sokáig filmeztünk, aztán megegyeztünk, hogy gyors vacsora, aztán nem kádban fürdés, mert az nekik 1 óra, hanem tusolnak, és akkor még tudunk nézni 2 részt a sorozatunkból.

Zalán ment elsőnek fürödni.
Egyszer koppanás, csend, majd sírás.

Rohanok Csongor után a fürdőbe, Zaza ül a kádban, fájdalmasan rám néz, folyik a könnye, és fogja a nyakát.
Ahogy a kezét leszedtem, csupa vörös a torka, a gégéje vonaláig, meg a kulcscsontja.

Nagy sokára tudta csak elmondani, hogy elcsúszott, és a nyakát bele verte a kád oldalába.
Csak sírt, hogy "...fáj, nagyon fáj a torkom!", nehezen kapott levegőt és keservesen sírt, ha nyelt.

Csongor még gyors megfürdött, addigra össze raktam fejben, hogy ok, akkor ezt meg kell mutatni orvosnak, mert ha bent megzúzódott, elalszik, és álmában kezd ödémásodni, dagadni, akkor simán megfullad álmában...

Öltözni, persze Csongor is jön, és séta este negyed 9 magasságában az ügyeletre.

Az orvos nagyon meg sem nézte, egyből mondta, hogy ez azonnal Gyula SBO, mert ezt meg kell nézni "belülről", ő ehhez kevés, mert RTG, vagy UH kell hozzá, no meg egy fül-orr-gégész.

Hívtam az exem, nem akartam Anyáékat sokkolni már megint, jött is értünk, irány Gyula.

Persze megint jól működött a "csak nehogy az a doki legyen, aki tavaly előtt nyáron egymás után 3* is felvett bennünket az SBO-n, mert helyben fog agyonlőni!" - naná, hogy ő volt ügyeletben.

RTG-t kértek, faszaságos, csak hogy meglegyen a havi sugár dózis 9 felvételt készítettek a minimről, még tátott szájjal is lőttek róla egy felvételt.

Aztán megnézte az ügyeletes orvos, de mivel a felvételeken semmi nem látszott, és ahogy bele kukkolt, és megtapogatta, nem talált elváltozást, Zaza is azt mondta, hogy már majdnem jó nyelni/levegőt venni, így haza engedtek.

Éjfélkor már ágyban is voltam.

Hát ezek után nem is tudom milyen hozzáállással várjam az év elkövetkezendő ünnepeit.

Megmutim a pasikat, ezt a baleset előtt 5 perccel lőttem róluk:



2015. április 4., szombat

Shameless - Szégyentelenek

Belevágtam egy "másfajta" sorozatba, az 1. évadot 2 nap alatt legyűrtem.
Háááát, nem is tudom...

Ha nincs már más a tarsolyodba, ess neki.
De korhatárosnak kell hogy jelezzem... :D

Laza, vad, őrült, eszement csapat.

Nem is tudom, mi tetszett benne, lehet nem vagyok teljesen komplett én sem, hogy igen...:P



2015. április 3., péntek

The Following - Gyilkos hajsza


Nagggyon-nagyon szuper kis sorozat, túl vagyok az első 2 évadon, és izgatottan várom, hogy a 3. évad is elérhető legyen...

No és ugye Kevin...



2015. április 1., szerda

Vákuumban

Minden csendes és nyugodt.
A reggeli nap gyönyörűen süt, a levegő pedig tele van a tavaszi virágok illatával, madárcsicsergéssel.
Béke van.
A lány élvezi ahogy az Univerzum lekacsint rá, és a haját összeborzolja a feltámadó tavaszi széllel.
Sétál, a kezét lóbálja, jó a kedve, szinte már boldog.

Aztán oldalra néz, nem is tudja miért, és fel sem fogja mit lát.
Közeledik valami.

Furcsa, mert nem is látja, csak a bőre alatt érzi, hogy EZ most fontos, és alapjaiban rázza meg a világot.

A levegő megáll, a hangok elnémulnak.
Nincs se idő, sem tér, sem mélység, sem illatok, semmi nincs csak egy nagy színes örvény, aminek a közepében ott rekedt a lány.

Beszippantotta a semmi vákuuma, lebeg, karjait széttárja, néz körbe, és keresi azt, ami a valóságát hirtelen egy végtelen űrré változtatta.

Süket csend, szívszorulás, forgás.

Aztán rájön: az élete egy játszótéren folyik. Ő egy bábu csak a mindenség kezében.
Fura alakok ülnek körben, mosolyognak rá, kinevetik, sírnak érte, de közben a játékukat nem felejtik:
Lökdösik, próbálgatják, irányítják. Tesztelik.
Furábbnál furább, eszementebbnél eszementebb helyzetekbe taszítják, és nézik, mit hoz ki belőle.

Szeretik.
Utálják.

Nem, nem fontosak az érzések, talán nincsenek is...

Csak a kísérlet a fontos, hogy EZ az egyed mire hogy reagál.

És ez az egyed most megbukott.

Térdre esett, és hangtalanul kiabál: ELÉG MÁR!
Nem akarom.
Nem tudom.
Nincsenek könnyei sem már.

Nem érti.

Csak pörög a színes univerzum semmijében, hiába is kapaszkodna, csak a semmit markolja.

Zuhan.
Megnémult.
Megsüketült.
Csak vár...