2014. május 31., szombat

Hal - halál

Valami történt nálam.

Reggel szólt Csongor, hogy baj van.
Az akváriumban 12 db elpusztult hal volt.
Java része a víz felszínén lebegett, és csak pár volt lent a kavicsokon elterülve.

Nem történt semmi különös.
Nem vettem új tápot.
Nem került semmi új az akváriumba.
A víz szép, átlátszó, tiszta, nem zavaros, nem büdös.
A vízszűrő 1 hete volt takarítva, akkor volt egy vízcsere is, kb. a víz 2/3 része le lett cserélve.
Ezt így is szoktam máskor is, kb. 3-4 havonta egyszer.

Van még vagy 15-16 hal az akváriumban, ők teljesen egészségesnek látszanak...

Kicsit riasztó érzés, mert egyből az ugrott be, amit egy ismerősöm mondott egyszer:

Jó, ha halat tartunk otthon.
A hal egyfajta "őrző".
Ha valami nagy baj vagy betegség lenne a családban, "átveszi" és inkább ők pusztulnak el.

TUDOM, "hülyeség"...

De annyi "hülyeséggel" szembesültem az elmúlt hónapokban, hogy most egy picit rossz érzésem van...

2014. május 30., péntek

Gandalf

...egyébként meg ÉN, KUTYÁS, teljesen elvarázsolódtam...

Cicmic, akár napi 24-ben, és nem tudok betelni vele.
Ez van. :)

A Varázsló macsekról tudnék egész nap mesélni, postolni, annyi sztorink van.
Kb. 2 nap alatt dőlt az összes kőbe vésett elvem, vele kapcsolatban, szóval veszélyes egy kis portéka!



Láblógatós... Aham!

A héten 12 órában dolgoztunk, ma először kell rendesen, 2-re mennem.

Ez egy láblógatós, semmit nem csinálós nap lesz! - ez volt a terv...

No, ehhez képest kétszer voltam a városban, és volt egy gyors köröm, megint pár perce...

Éljen a láblógatós - semmit nem csinálok! - nap!

Eszek.
Telefon csörög.
Délutános napközis tanítónéni.

Gyomor össze ugrik- mi a szösz történhetett?

- Szia Andi! Már mindenki elment, csak Csongor van itt. Mikor érsz ide érte?

....azért megvolt a 3 másodperces néma csönd, míg végig futtattam, ennek milyen információ tartalma kell, hogy legyen a számomra...?!

...aztán leesett, hogy eccccer aláírtam egy papírt, hogy május 30. pedagógus nap, nincs napközi...

áááááááááááááááááááááááá

Úgyhogy hívtam gyors az anyukámat, hogy kap ajiba 2 csemetét, és mázli, hogy ráért.
Mire össze szedtem őket, már ott is volt, nem nekem kellett bicajjal levinni őket, mert akkor tuti elkések a munkából....

Annyi minden történik!

Annyi minden jó.
Annyi minden rossz.
Naponta leülök egy pillanatra, hogy na ezt le kell írnom! - aztán felállok, hogy majd...

Fura időszak van, kicsit várom is a végét, mert kezd zavarni mindaz, ami körül vesz.
Majd...

Viszont!

Jó hírek sora:

- Július 5. : Körösladányi napok - találkozzunk, kézműves standom ott lesz, úgyhogy Ladányiak, most élőben is... ;)

- Augusztus 9. : Boszorkányfesztivál: ma regisztráltam, szintén ott leszek! :D

Mi van még?!

Jaaaaaaaaaaaa!
Az a bizonyos December 13. :D

Tegnap hívott a Hugim, hogy:
- ...NEGINEGINEGINEGI! Van valami programod december 
13-ra???

Felhívtam a figyelmét, hogy jelenleg májust írunk...

Mondj igent! Érj rá!
- Jó, ráérek....
- AKKOR MEGYÜNK ÁKOS KONCERTRE!

Ennyi... :D

Dec.13. Papp László Budapest Sportaréna, tombolda tér...

Mit is mondtam 2013. december 31-én?!

Elég sok minden bejött belőle, a java még hátra van, de türelmes vagyok, és kivárom.
A lényeg, hogy minden ÍGY sikerüljön a végén!

2014. május 18., vasárnap

Napi inspiráció


"Abban a pillanatban, amikor beéred kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz, még annál is kevesebbet kapsz, mint amennyivel beéred. "

(Maureen Bridgid Dowd)


2014. május 17., szombat

Gandalf, a tigrincs

...az úgy volt, hogy egy régi tanító nénimmel össze futottam a boltba, és elkezdtünk beszélgetni.
Olvastam nála, hogy cicusai születtek, és gazdit keres nekik.

A srácaim, vagyis leginkább Zalán, mióta csak beszélni tud, állandóan egy cicáért, vagy kutyusért könyörög.
Alapból egy állat őrült, mindegy, hogy pióca, bodobács, kígyó, elefánt, vagy rigó, imád mindent, ami él és mozog...

Mondta Pirike néni, hogy majd a jövő héten is születni fognak cicusok, ha gondolom menjünk el, és nézzük meg őket.

Elmentünk.
Szerelembe estünk.
Választottunk...

Gandalf, a tigrincs 2014.március 27-én született.
Anyja neve Bodza, apja ismeretlen... :D
Most 7 hetes, már szépen eszik önállóan, úgyhogy ma elhozhattuk.

Itt a "család" :)

Szunya Zalán ölében
2 saját, 1 örökbe fogadott, és 1 vendég



2014. május 15., csütörtök

Ha jól figyelsz, működik!

Közhelyek, már megint.
De működnek!

Tény jót! Adj, segíts, és ne bánts másokat, mert mindenki azt kapja vissza, amit adott.
Lehet még ma, lehet csak holnap, és az is lehet, hogy csak évek múlva, de semmi nincs elfelejtve, és a "sors" dolgozik...

Egy ideje egyre inkább érzem, hogy elkezdett visszacsöpögni a dolog.
És egyre inkább a jó dolgok találnak meg.

Az a fura, hogy szerintem egy csomó ember nem is tudja, hogy lehet apróságoknak örülni.

Teszel valami icipicit, és ezzel annyi örömet okoztál a másiknak, hogy viszonozza, olyannal, ami meg neked hatalmas dolog.
...ÉS CSAK FODROZÓDIK, FODROZÓDIK...

Most egy apró kis ajándék helyébe egy nekem hatalmas meglepi:


Köszönöm Anikó! :)

2014. május 14., szerda

Vallomás

Ma ismét az orromra koppintottak, és lehet igaz is, amivel "megvádoltak".

Mindig azt gondoltam magamról, hogy liberális szellemben gondolkodom, és úgy élek, hogy közben megpróbálok a saját magamnak kényelmes és egészséges szélsőségek között türelmes, és elfogadó lenni.

Ciklikusan kiveri nálam a biztit egy-egy dolog, amit sajna nem bírok szó nélkül hagyni.

Elég szélsőséges korlátok között mozog az érdeklődésem, és sok mindenről olvasok, hallok, nézek,...
És sokféle dologban megnyílvánulok, hol így, hol úgy.

Ez, hogy én itt néha írok, és szöszögök, többnyire nem szolgál semmiféle konkrét célt.
Az, amiért anno elkezdtem egy idő után túlnőtt önmagán, és már "többeknek szól", bár nem direktben.
Sokkal nagyobb réteg keres napi szinten itt meg, mint amiről valaha is álmodni mertem.

Ha valaki olvas, az legyen az ő felelőssége.
Nem akarom magam megmagyarázni, ez egy "privát" dolog, már amennyire egy nyilvános blog privát lehet amit senkinek nem kötelező, ha meg igen, akkor vértezze fel magát, mert én Csordás Andi vagyok, csordásandisan gondolkozom, élek, cselekszem, és pont!

No, de amin elgondolkoztam végül:

"...veled az egyik legnagyobb baj(om) az az, hogy a toleranciád nagyon egysíkú. Minden, ami szerinted elfogadott, az mehet, az összes többi ember véleményéről pedig rendszeresen negatív kritikát fogalmazol meg. Az ő lelkivilágukból nem akarsz ízelítőt, rosszul vannak összerakva stb.
Olyankor a fene nagy empátiád sehol sincs. És ez nagyon képmutató magatartás."

Hát, be kell látnom, tényleg képmutató vagyok, mert bazi sok mindent sikerült itt hirtelen össze szednem, amivel képtelen vagyok egy csöppnyi empátiát is mutatni:

Gyűlölöm:
- a rasszizmust
- a nácikat / neonácikat
- a gyermekbántalmazókat
- az állatkínzókat
- a társukat, családjukat lelki, vagy testi terrorban tartó "embereket"
- a rosszindulatú embereket
- az irigy embereket
- a pletykából sportot űző embereket
- a gyűlölködő embereket

Utálom, ha valaki:
- szemetel
- rongálja a természeti környezetünket
- késik
- hazudik

Hú, bizti van még, de most lefagyott az agyam.

Szóval nem, tényleg nem vagyok toleráns egy csomó emberrel szemben.
De az van, hogy ezekkel nem is akarok!

Egyre szűkebb az a kör, akikkel jól érzem magam.
Egyre kevesebb embernek keresem/akarom a társaságát.
Egyre határozottabban mondok nemet, és kerülök el olyanokat, akikről tudom, hogy csak leszívnának, a testem, a lelkem, az energiáimat.

Egyedül élek, és kevés barátom van.
De ennek ellenére nem vagyok magányos, és nem gondolom azt, hogy egy csomó álságos ismerőssel kellene magam körül venni, hogy úgy TŰNJÖN, hogy bazi sokan vannak körülöttem, és húúú, de nagy társasági ember, meg közkedvelt, meg mitttomén mi vagyok.

Hosszú évek folyama, és sok-sok keserű csalódás végeredménye az, hogy már többre becsülöm a minőséget a mennyiségnél.

Szeretem magam, megtanultam elfogadni az összes rosszat is, ami bennem van.
Ha megpróbáltam, de javítani mégsem tudok rajta, hát legalább elfogadom, és tolerálom önmagamnak, hogy nem vagyok tökéletes, és vannak hibáim.
Ez volt az egyik legnagyobb és legnehezebb feladatom mostanában a gyereknevelés folyamatos problémaköre mellett.
Elfogadni Andit, és szeretni Andit, miközben néha annyira nagyon nyomi, lökött, őrült, és néha nagyon nem szeretnivaló.

Szóval olvassatok, rátok van bízva.
Szeressetek, legyek közömbös, vagy utáljatok, rátok van bízva.

De EZ én vagyok, és nem akarok MÁS lenni, mert Nekem így jó!

2014. május 11., vasárnap

Polgárpukkasztó

(Vigyázat, gyenge idegzetűek, és a konzervatívak most ezt NE olvassák!)

Nagy kedvencem az Eurovíziós Dalfesztivál, és majdnem jókor kaptam el mindkét elődöntőt. :)

Ahogy hallgattam a dalokat, egyértelműen 2 kedvenc volt, és mit ad az ég, az egyik meg is nyerte?!

Aki ismer, tudja, nincs bajom a mássággal, sőt!
Azért Conchita még engem is sokkolt elsőre, mikor anno megláttam...
Őrült, nem kicsit, de mint tudjuk, betegesen vonzódom az őrültekhez, úgyhogy bocsájtsátok meg nekem!

Itt a győztes dal, nekem nagyon bejött! :)





Boszorkány üzemmód

...magam mögött hagytam az évek óta tartó "napozás átkot" is, és ha én egyszer azt mondom: MA NAPSÜTÉS LESZ, és napozni fogok, akkor ez így is lesz.

Helló napsütés, helló nyár!



2014. május 6., kedd

Programajánló

Vagytok itt sokan, kisgyermekes anyukák-apukák, és olyanok is, akik ismertek kisgyermekeseket...
Vigyétek a hírt, és menjetek!!!

Szombat délelőtt az egészséghét keretein belül lesz egy vendég a Senshi-nél, aki egy Ringató foglalkozást fog tartani a picúroknak, lehet vinni őket pár hónapos kortól akár 3 éves korig.

Ez egy csoda klassz kis program lesz!
A Ringató egy hivatalosan levédett dolog, ami a a Kodály módszeren alapul.
Népzene, népi hangszerek, mondókák, ének, ritmikus mozgás, együttlét, szóval JÓJÓJÓSÁG! :)

A szombat délelőttöt nem is kezdhetnétek jobban, mint egy kis együtt mókázással a picúrotokkal, a Ringatóban! :)



2014. május 5., hétfő

...egy utolsó gondolat...

...lefekvés előtt:
Szeretem a családom, és tudom, hogy ők is engem.

És jó érzés, hogy vannak mások is, egyre többen...
Köszönet a barátoknak, azért, mert figyelnek rám, hogy óvnak, féltenek, vigyáznak rám, még ha észrevétlenül, és messziről is...

Szeretés van! :)

MissNegi

Családi "titok": otthon csak Negi vagyok.

Ha pl. Samu veszi fel a Hugim telefonját, és azt mondom: Szia, Andi vagyok! - akkor csak néma csend, de ha ezt mondom: Negi vagyok!, már csacsog is a kölök.

Az ikrek is így ismernek, szóval levakarhatatlanul rajtam maradt.
Hosszú sztori, vicces, de most nincs kedvem elmesélni, meg nem is olyan fontos...

No, de a lényeg: kérés volt, hogy egy helyen legyenek a készleten lévő dolgaim, és a facebook albumok nem naprakészek, a blog szintén nem, mert nem fogok visszafele törölni benne, úgyhogy kellett egy hely.
Így jött létre a MissNegi.

El vagyok maradva veszettül, de gyerektelen hétvégém jön, tessék szorítani, hogy szép napos idő legyen, és az ékszereket is fotózom és töltöm majd fel sorban.
Addig is itt vannak a kincses ládák, egyéb faárú, válogassatok kedvetekre!

...ééééés nyugodtan "zaklassatok" egyedi kérésekkel, a legnagyobb kihívás, ha elém áll valaki, és azt mondja: "...én valami ilyesmit szeretnék...."

Ó, és egy fontos dolog, ami eddig lehet nem volt egyértelmű: abszolut számlaképes vagyok, tehát ha ilyen problémád van, ez sem akadály! ;)

Itt keresgéljetek:


Volt egyszer egy majális...

...mert ezzel adós vagyok.

Szóval meghívtak a kézműves vásárba a szervezők, és akartam, NAGYON, de féltem, rettegtem, zizegett minden porcikám mert hát izé...

Szóval én CSINÁLNI  a kis szépeimet, megtervezni, összevadászni a dolgokat hozzá, elkészíteni: na EZT imádom!

Viszont árulni....
Ez nekem olyan "kurválkodás".
Kitenni, hogy ez van, tessék, vidd! - jajj, ez nem az én világom...

Más, ha kérik, ha nem én "tukmálom", mert úgy élvezem, de a vásározás az messze állt tőlem mindig.

No, most mélyvíz, városi placc, én és a világ.

Egy borzalmas óra után rám rontott 2 barátnőm, elkezdtünk csacsogni, olvadt a jégcsap, lazult a hangulat, és...
MEGINDULT A NÉP!

Egyik pillanatról a másikra minden tök magától értetődőnek tűnt.
És élveztem!

Jó volt látni az arcokat, szemeket, ahogy fogdossátok, nézegetitek, próbálgatjátok a szépeimet.

Azt az örömet láttam viszont rajtatok, amivel én készítettem őket. :)

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott a figyelmét, a sok-sok-sok dicsérő szót, a lelkesítést, meg mindent!
El sem hittem volna, hogy ez ennyit jelent, és ennyit tud adni!

Szóval nagyon jól sikerült, és köszönet érte, elsősorban a szervezőknek, Andinak, Anikónak, meg Nektek, akik eljöttetek.

Végül itt vagyok "én", amilyen OTT voltam... :)

Hugim szerint: "...mint a nagyok!" :)


5 perc hírnév

Soha nem vágytam rá, mégis időről időre megkapom...
Majd elmúlik a sztárság, addig is:
Figyeljetek meg jól, nézzetek meg, boncolgassatok, de bocsi, ha csalódást okozok: tökre rendben van minden. :)

Vagyis nem, a gondolatok, amiket magamban futtatok, azok folyton vakvágányra siklanak, és igazából nem találok válaszokat a legfontosabb kérdésekre.
Szóval inkább csak éretlenkedő vagyok, de ez nem nagy betegség...

Pl., hogy miféle világméretű kórság az, hogy ember az emberrel nem tud őszintén beszélni?
Ha nincs tétje, ha nincs semmi ok arra, hogy a dolog fekete, vagy fehér legyen, ha SEMMI nem kényszerít arra, hogy a másik képébe hazudjunk, mégis: mi a frászért dől az emberek 99%-ból a valótlan?!

Folyton benézem, mert magamból indulok ki.
Én tét nélkül oda állok a másik elé, nincs elvárás, nincs semmi, csak én és ő, és én magam adom.
Nem gondolom azt, hogy másnak kellene látszanom, mert lehet menne 1-2-x napig, hétig, hónapig, de basszus: nem akarok kibújni a bőrömből, mert én ÉN vagyok!

Szóval ha én azt mondom fehér, akkor azt gondolom, fehér.
Ha azt mondom igen, azt gondolom: igen.

Annyira borzalmasan egyszerű ez, nem játszanánk egyszer ezt, úgy össznépileg, hogy mindenki megpróbálja ÍGY?
Meglepődnétek, nagyon-nagyon meglepődnétek, mennyivel egyszerűbb, szebb, könnyebb lenne így az élet.

Próbálja ki mindenki holnap, aki most ezt olvassa: holnap ne vetíts, ne hazudj, ne csalj, ne alakoskodj.
Legyél te TE, legyél az őszinte, csupasz önmagad.

Lehet ijesztő, de csak 1 napra...
Jó?
Aztán majd megbeszéljük! ;)

Egy rövid kézikönyv hozzám:

Nem azt mondom, amit szerintem hallani akarsz.
Nem azt teszem, amit szerintem szeretnél, hogy megtegyem.
Ne azt mond, amit szerinted hallani akarok, mert bazira nem azt szeretném hallani, amit SZERINTED hallani akarok!
Ha rád mosolygok: egyszerűen csak kedves, és mosolygós vagyok.
Ha szóba állok veled, csak azért van, mert barátságos vagyok.

Nem kell hátsó szándékot keresni.
Ha akarok valamit, azt mondom.
Ha szeretnék valamit, teszek érte.

Azért néha bele lesnék 1-1 túlbonyolított ember fejébe-lelkébe.
Veszett szar lehet hazugságok hálójában élni.

Onnan lehet úgy néz ki, TE vagy a nyertes, de nézz magadba, ha egyedül maradsz önmagaddal: mit nyertél? NYERTÉL? :)
Szerintem csak veszítettél... :)

Én viszont, bár onnan baromira nem úgy néz ki: azt hiszem nyertem...

Nem erőltetett a mosoly.
Őszinte vagyok.
Csakazértis, az összes őszintétlennel szemben, mert ez így jó NEKEM! ;)


2014. május 2., péntek

Kókuszos csiga

Középiskolás koromban az egyik legutáltabb nap a vasárnap volt, mert menni kellett vissza a koleszba, de egyben jó is volt: este előkerültek a KINCSEK a táskákból.
Azt hiszem Csatári Andi volt az, aki folyton kókuszos csigát hozott, és én ezt annyira, de annyira imádtam!!!
Elhozta egyszer a receptet is, anya sütött is párszor, ha jól emlékszem, de azután kiesett a köztudatból.

No, most rábukkantam, újra, és gyors el is mentem ide magamnak.

Receptért katt a fotóra! :)



Anyák napi "dilemma"

Ma megint rossz passzban volt az elsőszülöttem, mert én egy gonosz boszorkány vagyok, és miután leflegmázott-arcoskodott-hisztizett egy fél órácskát, azt mondtam, hogy okés, akkor nem mehet le a haverjához.
Sőt, az egészet még megfejeltem azzal, hogy kádba parancsoltam, mert előtte a játszótéren voltak, és kb. 3 köbméter homok volt rátapadva, és azt mondtam én gonosz, gyerekkínzó szipirtyó, hogy meg kell mosnia a haját is, mivel csupa csatak, és tele van ragadva homokkal.

No, itt szakadt el a "szerelmünk fonala" végleg, és a kádban végezve oda állt elém, és közölte, hogy "...nem is akarok én neked anyák napi műsort adni! Ne is gyere el! Nem kell, hogy ott legyél!...Jobb lett volna, ha csak a mamákat hívom meg, és te meg ne is legyél ott!"
Lehet volt mellette más kedves szava is hozzám, bevallom, nem igazán volt cél az összeset megjegyezni, ez is ütött épp eleget.

Ott volt mellettem a meghívó az ünnepségre, felemeltem, hogy akkor ezt vissza is adom, ha nem akarod, hogy ott legyek.
Elvitte, majd később vissza hozta, ledobta az éjjeliszekrényemre, hogy "...ezt visszaadom, mert azt mondta a tanítónéni, hogy ezt az anyáknak KELL odaadni. De csak ezért adom vissza!"

Ezek után lehet szívtelen vagyok, és lehet buta, vagy makacs, vagy hisztis picsa, de azt gondolom, nem kell elmennem az Anyák napi műsorára.

Vagdalkozhat, utálkozhat, hisztizhet, csinálhat bármit, mert joga van hozzá.
De épp eleget nyeltem és tűrtem már neki, és elég nagy már, hogy érezze a súlyát a dolognak.

Megbánthat embereket, mert "joga van hozzá" - baromira tisztában van a jogaival ugyanis.
Ja, kötelességek? Azok nincsenek, szerinte legalábbis.

Szóval megbánthat, belém rúghat, naponta annyiszor, ahányszor csak akar.
Ez a kedvenc hobbija ugyanis.
Én viszont meguntam.

Legyen súlya annak, amit csinál.

Szerintem épp itt az ideje, hogy szembesüljön vele, mindennek van következménye.
Hátha rájön egyszer, hogy az anyja nem csak háztartási alkalmazott, szórakoztató központ, és finomság-játék-ruha-cipő automata, hanem pl. egy ember is, aki ezalatt a 10 év alatt, mióta ő megvan lebűnhődte már több életnyi bűnét általa/miatta...