2010. december 23., csütörtök

A Pizza rejtély

Nem értem a fiaimat.

Ha arról van szó : pizza, akkor lelkesednek és alig várják, hogy kisüljön.
Mikor meg ott van előttük, leeszik a sajtot, a feltétet, és ennyi.
Maga a tészta és a szósz ott marad.

Sok kört futottunk mire rájöttem: magát a pizza szószt nem szeretik.
Tegnap ismét felbüffent bennük, hogy süssünk pizzát.
Oké!
De trükköztem, és feldobtam a labdát:
- Pizza szósszal, paradicsomos alappal, vagy fokhagymás tejfölös alappal kéritek?!
- Fokhagymás tejfölösseeeeeet!

Megsütöttem, nekiestek, és leették a sajtot, majd a feltétet és a szószt, meg a tésztát ismét ott hagyták.

Szóval akkor most mit nem szeretnek?!
Minek a pizza?
Legközelebb egy tányérba felrétegezem a feltétet, rá a sajtot, megmikrózom és már ehetik is.
Hisz nekik lényegében ez a pizza, vagy nem?!

Megsütöttük a karácsonyi ajándék mézeskalácsokat

Elkészültek a mézeskalácsok.
Hetek (hónapok) óta kérdezgetik a kis pasik, hogy mikor sütjük már meg?!
Hát ma!

Nem volt baleset, szépek lettek, és azt hiszem finomak is, mert szinte még forrón a tepsiből kapkodták ki a kicsik a mézeseket, így picit kevesebb került a dobozokba, mint amennyi tervben volt....

Ja, de, volt baleset, a dobozokat megint én kreáltam, és ha Andika + ragasztópisztoly = égési sérülések....

Sebaj, majd begyógyul!
Zalán alkotásai

Csongor működése...

Kisűlt....

Ez volt az első adag, ezt mind megették...

2010. december 21., kedd

Rosszcsontok

Össze szedtem az elmúlt évek képeit, amik CD-n voltak, rendszereztem, és egy lemezre másoltam őket.

Közben bele futottam pár agyeldobós, sikítós fotóba, amit most újra megosztok veletek, elvégre itt az év vége, a szilveszteri mulattatós, gondűzős műsor úgyis silány lesz idén is, ha jól sejtem, úgyhogy tessék itt, velünk, rajtunk, együtt nevetni! :)

Katt a képre és ott a többi őrület is!



A sztorik:

1-7. kép
Csongor elaludt, VÉGRE, én meg elővettem a kreatívos dobozomat, festékek, kincsecskék, és alkotni akartam valamit.
Közben főztem is, és valahogy kint ragadtam a konyhában.
Csend volt, csemete alszik elvileg majd amikor jó fél óra múlva beléptem a szobámba ez a kép fogadott....
A drágám felébredt, szép csendben bement a szobába és bár anyát nem találta ott, de a tiltott kincseket igen, felügyelet, és NEM felszólításoktól mentes csendes magányában kiélte kreatív hajlamait.

Csupa akril festék lett a frissen mosott ágytakaró, a bútor, az ágy, A GYEREK tokától bokáig...
Lábon kihordtam egy kisebbfajta infarktust....

8-9. kép
Egy időben mániája volt Csongornak, hogy amikor egyedül maradt a szobámban, azonnal kihúzta a komód alsó fiókjait, mindent kipakolt belőle és bele ült.
Miután nem lehetett leszokatni róla, a fehérneműimet feljebb raktam és az ő játékai kerültek az alsó fiókokba.
Jobban mutatott egy halom bugyi helyett egy halom plüss izé a szoba közepén ha valami vendég ránk rontott....
Az igazi idegsokk az akkor következett, amikor a második, harmadik fiókba mászott be, és magára borította az egész komódot (túlélte 3 alkalommal is!).

10-11. kép
Kedvenc játékuk volt a terroristáimnak a beépített szekrényből a használaton kívüli paplanok, párnák kiborogatása, várépítés, és alagút fúrás a pihe-puha cuccokból....

12-15. kép
Pillanatkép ébredés után.....
Csongor és a popsikrém.

16-17.
Ez nem igazi rosszaság, csak mókás....
Csongor szeret beöltözni, ez csak egy mosolygós pillanatkép, anya zoknijában....

18-21. kép
Zalán és a nemtom milyen krém.
Vagyis asszem Elocomos testkrém az ekcémájára...
Perverz módon vonzódott a maszkoláshoz, mihelyst egyedül maradt egy tégely, tubus krémmel, nem tétlenkedett, hanem HASZNÁLTA!

22-23. kép
Hát igen.
Volt ilyen is, nem is egyszer.... :S
:D :D :D

24-34. kép
Csongort lefektettem majd kijöttem a szobából.
Ő meg szokás szerint szabotálta az altatási kísérletemet.
Viszont cseles volt, ha talált valami érdekeset, akkor nem jött ki, nem nyafogott, nem sírt, hanem csendben elfoglalta magát. Én meg örültem, hogy VÉGRE elaludt...
Na, itt egy 12 színű textilfestő filcet vadászott le a komód tetejéről, és kipingálta magát tokától bokáig.
Kapott egy körömkefét, hogy sikálja csak le, amíg csak van rajta festék, had menjen el a kedve ettől a mókától, de ezen is csak röhögött mert csikizte a kefe.
Kb. 1 hét kellett, míg az utolsó kis festék csíkok is lekoptak róla....

35-39. kép
Ez is csak móka... :)
Nyári viselet Csongor módra, mert nem győzzük eleget mondani neki:
"Ne mászkálj mezítláb a műhely körül, mert bele megy a talpadba valami fémforgács, vagy szeg...!"
Íme, megvalósította a biztonságos közlekedési módozatot a veszélyes terepen....


Rejtély

Szombaton reggel úgy ébredtem, hogy a jobb oldalon nagyon fájnak a bordáim, és azóta csak fokozódik a helyzet.
Nem történt velem semmi olyan, amiből az következne, hogy eltört, mert nem estem el, nem mentem neki semminek, nem vertek meg, nem lila, nem dagadt, csak mocskosul fáj.

Általában pont a jobb oldalamon feküdve alszom, de ez most nem kivitelezhető, mert nem tudok rá feküdni.

Mint tudjátok vagy nem nagy UFÓ hívő és rajongó vagyok...
Ha viszont mégsem az UFÓ-k, akkor már megint egy megmagyarázhatatlan Bermuda Andi-háromszög rejtély?!

Buli

Tegnap tök véletlenül bele szaladtunk egy jó kis buliba.

"Mindenki Karácsonya" címmel volt egy  kis rendezvény a főutcán, ahova szerettem volna elmenni a fiúkkal.
Volt kézműveskedés, karácsonyfa díszek, mézeskalács, kis ajándékok készítése, de sehogy nem tudtam őket délelőtt rávenni, hogy felöltözzünk, és elmenjünk sétálni.

Délután már úgy gondoltam vége a bulinak, viszont kellett venni Csonginak hótaposót, vastag nadrágot, pulcsit.

Elindultunk, csak hótaposót sikerült végül venni (szolgálati közlemény: azóta elolvadt a hó), de benavigáltak bennünket a Műv. központba, és akkor már javában hangolt Hevesi Imi a gyerekműsorára.

Ott maradtunk, beűltünk, és nagyon jól szórakoztunk.

Volt egy azóta kb.ezerszer megbánt felelőtlen kijelentése Iminek, amikor egy kicsi csajszi felrohant a színpadra, hogy:
"... semmi baj, maradhat nyugodtan, nem zavar, sőt, jöhet a kis barátnője is..."

Nnnnnnna, ebből az lett, hogy 1 percen belül kb. 30 aprónép ugrált fent Imi mellett, mögött, és gyakorlatilag szabotálták az előadást, bár Imi öreg róka révén hősiesen végig küzdötte a kötelező műsoridőt, idegrohamot sem kapott, és agyon sem taposott senkit, szóval szerencsésen végig énekelte, mókázta a fellépését.

Nem tudom ő mennyire, de mi nézők, és a csemeték fent a színpadon marhára élveztük a kaotikus műsort!

Valami nagy kavar támadt a Mátrixban!

Én, a köztudottan elektromos kütyü gyilkos, szóval ÉN lehet hogy elkezdtem fordítva működni?!
Nem lenne rossz, mert egy kis plusz bevétel nagyon is rám férne...

Történt, hogy már vagy 1 éve ha nem több a mikrómban kiégett a belső világítás lámpa.
Túlságosan nem zavart a dolog, nem szoktam menet közben kukkolni a forgótányért, úgyhogy nem tettem lépéseket az ügy megoldása érdekében.

Tegnap beraktam egy tányér levest melegedni, erre hopp!
Hírtelen elkezdett világítani a belső lámpája!
Lestem nagyokat, és képzeljétek, azóta is rendesen működik a mikróm, ha berakok valamit, gyönyörűen virízsol benne az izzó....

Vagyok, vagyok!

... és majd itt is írok, de totál el vagyok havazva....
Hajtós, túlórázós, meghalós utolsó munkahetek voltak, de hétfő óta a NAGY SZABADSÁG, egészen január 3-ig.

Addig is néhány képes beszámoló az életünkből:

1.) Van egy fasza kis bicikli űlés párnám, amire rácuppantak a fiúk, hogy "... anya! de jó kis sapka!..."
És ki is próbálták....




2.) Az ugye tök normális, ha az ember nem evős gyereke reggel úgy ébred, hogy:
- Anya! Éhes vagyok! Kérek tekercselt májat!
És az is tök normális, hogy van a hűtőben tekercselt máj, és abban sincs semmi, ha a tök hideg konyhában hajnal 6-kor takaróba burkolózva tömi a fejét a kicsi pasim...

 
 
3.)  Feljött hozzánk Milán, játszani.
Csongor meg inkább tanult, itt épp matekozott, és mutatta Milánnak, hogy:
- Látod! Ezt itt így kell, számold csak ki te is!

 
4.) Az iskolában az elsősök karácsonyi műsort csináltak a volt óvónőiknek, ma volt a bemutató.
Tegnap délután pedig a szülők előtt volt a főpróba.
Jó fej volt a főnököm, kiengedett, hogy megnézzem én is.

Csongor róka volt, tök vagányan kifestették a tanító nénik.
Olyan jól, hogy már fent állt a színpadon, én meg nem ismertem meg.
Csak bámultam a kissrácot, aki abban a piros harisnyában, és rókaszín pulcsiban állt ott, amit én vettem a saját fiamnak.
Percek kellettek, míg rájöttem, hogy az a kissrác az én vérem...

Mesélte Csongor ma, hogy este fürdésnél az apja egy mosogató szivacs dörzsis részével sikálta ő meg naná, hogy sipákolt, én sem tűrtem volna, mert kúva kellemetlen érzés lehet.
Nagy nehezen leszedte így a festék nagy részét.
Ma én más oldalról közelítettem, elvégre csajból vagyok, vagy mi a szösz?!

Sminklemosó a titok nyitja.
Igen, van nekem is ilyen varázsszerem.
Meglepő?! :D

Ilyen volt a kis rókám, fél nappal az előadás után.... :





2010. december 9., csütörtök

Mázli

Megdőlt az országos szél sebesség rekord ma reggel valahol a Dunántúlon, én meg szinte tavaszi friss, MELEG levegőben tekertem ki dolgozni.
...haza pedig szakadó esőben, rekordokat döngető szélviharban....

Egy mákom van: az út 1/3 részében féloldalról kaptam az áldást, és ügyes kislány vagyok, nem engedtem elborítani magamat bicajostól, pedig nagyon  a határon voltam végig!
Aztán a maradék 2/3 úton hátszelet kaptam, úgyhogy soha ilyen gyorsan még haza nem értem, mint ma.
Mondjuk nem is baj, mert az esernyőt kb. 3 mp után gyors össze is csuktam, esélytelen volt a viharban, hogy épségben megússza....

2010. december 7., kedd

Hadházi után szabadon....

Ma este három kötőjel öt másodperc alatt szépen kulturáltan pánikba estem, testem minden porcikája kocsonyává változott, és remegtem, mint k*rva a gyóntatófülkében....

Történt, hogy beraktam egy adag mosást, majd bevettük magunkat a szobába a fiúkkal, és kártyáztunk.
Egyszer kimentem valamiért, és érzem, hogy büdös van.
Gondoltam, hogy valamelyik szomszéd frankón oda kozmálta a vacsiját....
Vissza a szobába, majd csak nem hagyott nyugodni az a fura szag, és megint kimentem.
Addigra még büdösebb volt.

Körbe szaglásztam a konvektorokat, hátha valamelyik terrorista becsempészett valamelyikbe valami játékot, de nem, és ott nem is volt erős a szag.
Megyek ki a konyhába, itt erősebb.
Be a fürdőszobába: bingó! Itt bűzlik valami, de mi?

Fura elektromos tűz szag volt, mintha vezeték égne, de semmi nem füstölt.

Átrongyoltam a szomszédba, Lajos bácsit áthívni, ő ezermester, hátha van egy jó ötlete.
Mikor vissza jöttem vele, már egyértelműen égett vezeték szag volt a fürdőben.
Sehol nem láttunk semmit, de gyanús lett a mosógép, mert azóta éreztem a szagot, amióta bekapcsoltam.
Körbe tapogattam, nem meleg.
Aztán megfogtam a dugaljat, na az sikeresen meg is csípett, és meg is sütött.

Gyors áramtalanítottunk, miután a kocsonya láb sikeresen megmozdult, kocsonya kéz lecsapta a biztosítékokat, és elemlámpánál próbálta Lajos bácsi kihúzni a falból a mosógép vezetékét.
Nem ment, totál beleégett.
Bő fél óráig hadakozott a dugaljal, mikor mondtam neki, hogy csípje el a vezetéket, nem érdekel, csak legyen végre kint a falból az a szar.

Leszigetelte, a villanyt visszanyomtuk, és kezdődött az újabb harc: a romos aljzatból kifeszegetni a mosógép vezetékét....

Végül apró darabokban tudta letörni csak róla, addigra a kocsonya picit szilárdult, de a remegés úgy asszem holnapig belém ette magát, mert nem akar múlni.
Főleg azért nem, mert én úgy működöm, hogy bedobok egy adag mosást, aztán el a boltba, vagy el ügyintézni, el a fiúkért,...
Mire haza jövök a gép kimosott, lehet teregetni...
Isteni szerencse, hogy nem délután raktam be a mosást, mint ahogy eredetileg terveztem, mert mire haza jöttünk volna az iskolából-óvodából, addigra csak hamu, meg hamu lett volna igencsak a lakásomból...

Holnapi harci feladatom levadászni egy villanyszerelőt, mert nem kicsi sikítófrász van bennem a dolog miatt....

Kész van Zalán karácsonyi fotója....

2010. december 6., hétfő

Kórházasdi

Ma volt a nefrológiai kontrollja Zalánnak.

Rendben beértünk, nem kellett várni az UH-on, egyből mehettünk be.
Születése óta fél évente van vese ultrahangja, és most először történt meg az, hogy nem vele együtt nőtt a tágulata (vagy volt olyan eset is, hogy stagnált, semmit nem változott) de ma mikulás ajándékként életében először 2-2 mm-t csökkent mindkét irányban a tágulat!

HURRÁ!!!

Onnastól viszont volt 2,5 óra ücsörgés a folyosón, míg a nefrológiai rendelést vártuk.
Vittünk egy puzzle könyvet, azzal szórakoztunk, meg ettünk, ittunk, pont, mintha otthon lettünk volna (hahaha...)
Rendelés előtt a nővér bevette a beutalókat, a labor, UH papírokat, adott lemosást, és elsőre sikerült lesterilezni a a szűk, és jégverem WC-ben, majd elsőre volt produktum is, úgyhogy tök jó napunk volt.

Volt egy kis fennakadás azért: amikor oda adtuk a 24 órás vizeletet, csak lestek, hogy hol a többi?
Mondom: ennyi van.
Hogy gyűjtötte? BIZTOS nem pisilt WC-be közben? Ez csak 3,5 dl!
Nem, az egész napi az üvegben van....
Nem értettem mi a bajuk, majd leszedtek a 10 körmömről, hogy ez borzalmas kevés, miért nem itatom én ezt a gyereket, vagy tömjem gyümölccsel, etessek vele levest, csináljak vele valamit, mert ennek a gyereknek porzik a veséje!

Kérdezik, hogy ÉN mennyit iszom? Mondom keveset... Flegma hümmögés.
Mennyi gyümölcsöt eszek? Gyakorlatilag nem eszek gyümölcsöt....
Ismét csak flegmázás és hümmögés.
Ez a baj, ezt látja, mit várok tőle? Ő miért viselkedne másképp?

Bakker, nehogymá' lelőjetek! Nem kívánok semmilyen gyümölcsöt, és nem érzek szomjúságot, most mi a frászt csináljak, kössem fel magam, ettől én most ilyen szar anya vagyok?!

Mire a doki megérkezett már romjaimban voltam, hogy kapom majd az újabb sor fejmosást, de nem!

Végig nézte az összes leletünket a doki, örvendezett egyet a véreredményén, aztán még egyet az UH leleten. Megvizsgálta Zalánt, majd kérdezte van-e panasz, gond, észrevétel...
Mondom, hogy csak annyi a bajunk, ha elkezd köhögni, az nálunk minimum 2 hónapig tart, plusz ez a 24 órás vizelet...

Kérdezi, hogy mi a baj vele?
Erre a 2 asszisztens egy emberként hördült fel, hogy KEVÉS!

A doki nem vette olyan tragikusan, mondta, hogy trükközzek, itassam valahogy, mert egy 15 kg-os gyereknek min. fél liter vizeletet termelnie kellene 1 nap alatt.
De mivel nem taplós a nyelve, szép, ép a nyálkahártya, szép a bőre, abszolut nincs kiszáradás jele a testén, plusz amit ott hírtelen levettünk vizeletet, néztek egy rutint, nem acetonos, úgyhogy gyakorlatilag nincs kiszáradva, de azért figyeljünk oda, és próbáljuk erőltetni az ivást.

Ennyi.
Randi fél év múlva, de minden rendben van.

2010. december 5., vasárnap

Télapó

Rosszul gondoltam: bár mindkét kicsi pasi egy égedelem rongy kölök, mégis eljött hozzájuk is....

Egész nap belém voltak bújva, olyanok voltak mint 2 kis kullancs, az istenért ki nem maradtak a fenekemből, és kb. 10 percenkként megkérdezték: "Mikor jön már a Mikulás?" 

Hasznos volt az izgalommal telt várakozásuk, mert nem mostanában hagyták magukat utoljára így rommá puszilni, simogatni, és én is kaptam jócskán tőlük, úgyhogy javasolni fogom a "tisztelt háznak", hogy szavazzanak meg még vagy 2-3 télapós napot az évben.
(OFF: úgyis minden sz@rt megszavaznak, amiből hasznuk van, hátha ebben is lát valaki pénzt, saját zsebbe. ON.)

1.) Van egy csomó csokink (nnnnnnnnyami, anya kedvencei is!) és vannak ajándékok is!

2.) Rá kellett jönnöm, hogy lemaradtam valahol egy sarkon, és gyorsan tovább kell képeznem magam, mert csúnyán lealázott a nagyobbik terroristám....
Kaptak egy összeszerelhetős autót mindketten, darabokban volt az autó a dobozban, külön az alváz, a kaszni, a kerekek, volt csavarhúzó, és hajrá!
Nnnna, Andika neki esett, hogy a Zalánét összeoperálja, Csongor a sajátjával varázsolt.
Míg anya már 157. alkalommal forgatta körbe a kereket, hogy ezt meg hogy a frászba kellene...?!, addigra Csongor szép csendben már össze is rakta a sajátját.
Megértő mosollyal (értsd: szánakozó grimasszal, hogy te kis tehetségtelen, ne küszködj már, add inkább ide!) rám nézett és mondta:
- Majd én segítek anya.....
Megsemmisülve, porrá zúzott önérzettel adtam neki át a játékot, és néztem, ahogy a majdnem 7 évesem pikk-pakk összerakja....

3.) Van ébresztő óránk! Verdás, csúcsszuper, és kapott végül mindkét mini, nehogy Zaza kis érzékeny lelke megszenvedje. Lesz majd egyszer (nem is olyan soká!) Ő is iskolás!

Néhány kép az estéről:



Megtalálták a kincseket

Mi van ide írva?

Lássuk a szerelési rajzot...

Nézd mit kaptam!

Vigyoooooooooor!

Na ki a király?

Összeszerelve + az óra

Ez is összeszerelve, ezzel alszik...

Állatkert az ágyban

A nap szlogenje

"Szólj anyának, ha pisilni kell, és hozom a kis poharat!"

Van annak valami elbűvölő varázsa, főleg így tele karácsonyi, ünnepi hangulattal hogyha az amúgy önellátó / önkiszolgáló fiát az ember egész nap ezzel a mondattal zargatja...
Az milyen, hogy a WC helyett egy szép narancsszínű műanyag pohárba pisil az ember gyereke?! Cuki? Hááááát......

Van bennem jópár para, és az egyik pl. épp az, hogy egy orvos tehetségtelen, minuszos IQ-val rendelkező kis papucsállatkának néz, aki képtelen felfogni, megérteni, véghez vinni az orvosi utasításokat.

Kezdődött a parám azzal, hogy pl. képtelen vagyok a gyógyszerek nevét megjegyezni, állandóan papírkákkal, vagy gyógyszer dobozokkal mászkálok orvoshoz, mert csak így biztos, hogy tényleg azt a gyógyszer nevét nyögöm be, amit fel is írtak.

Van egyébként jó oldala is a dolognak, pl. precízebben sterilezek mint a szakszemélyzet, mert abban a mintában, amit én vettem le Zalántól soha nem volt olyan magas csíraszám, mint amit a kórházi személyzet sterilezésével produkált a csöppem...

Szóval holnap kontroll, ma meg a NAGY NAP, amikor elvesztettem a szüzességem a sokadik hadszíntéren is. (értsd: 24 órás vizeletgyűjtés)

Még mindíg nem kaptam rá kimerítő választ, hogy mire kell, és mire jó, csak azt az egyet véstem az agyamba, ha kimarad egy pisi, akkor az eredmény máris nem lesz jó, és mehetünk 24 órás befekvésre, hogy a kórházban a szakszemélyzet (értsd: anya, de kórházban) gyűjtse be a mintát.

Szóval kellőképpen túlpörögve, a WC ajtajában őrt állva lestem a kicsi fiamat, nehogy véletlenül a rendeltetési helyére végezze el folyó ügyeit, és óránként 1-2 alkalommal elmondtam neki a fenti mondatocskát....

A legmókásabb az volt, amikor mamánál (vasárnap van, a szokásos ebéd mamiéknál) a vasárnapi ebéd közben kb. hatszor szaladtunk ki "pisilni", mert a bennem tomboló parát sikeresen ráragasztottam a fiamra is, és mindíg úgy érezte, hogy MOST!

És annak is van egy bája, amikor a vasárnapi ebédről úgy méssz haza, hogy a kosaradban a repi kaja, cirka 3 napi ellátmány, és mellette külön zacsiban egy ásványvizes flakonban a délutáni produktum lötyög...

Tök jó, hogy nem sűrű program ez a móka, mert estére már komplett idiótának éreztem magam...

2010. december 4., szombat

Napi szössz...

Reggel miután a srácokat leléptettem itthonról, hozzá kezdtem a lakás karácsonyi díszbe varázsolásához.
Karácsonyi függöny, függöny- és faldíszek, kopogtató, karácsonyi koszorúk, lógók, gyertyák, angyalkák, csillagok, csilli-villi szépségek.

Kár, hogy dolgozom, és nem én viszem ma haza a fiúkat, mert kíváncsi lennék az arcukra, ahogy belépnek majd este a lakásba.

Biztos lesz nagy ujjongás, ugrálás, sikongatás, hogy „Itt a karácsony?!”

Napi NYAFF 2.

Ma a szakadó esőre való tekintettel a nyakamba vettem a várost, mert mi mást csinálhattam volna ilyen csodálatos időben?!
Ügyintéztem: posta, könyvtár, gyógyszertár, labor.

Mivel a gyerekorvosunknál épp nem várt senki beléptem Zalán laboreredményével, és megmutattam.
Volt jó pár csillagos eredmény, de azt mondta Ica, ez felnőtt határérték, gyerekeknél lehet eltérés, és úgy néz ki Zalánnál minden ötös-ötös.

Még a vasa is csúcsszuper, úgyhogy nem ezért vékony, étvágytalan, hóka.

Hétfőn megyünk Gyulára a nefrológiára, remélem ott is hasonló híreket mondanak majd a többi leletére is….
Ja, a nyaff az azért, mert mire hazaértem, vagyis már indulás után 500 m-el bugyiig voltam csuromvíz, még jó, hogy van másik téli kabátom….

MIÉRT NEM A HÓ ESIK???