2012. április 30., hétfő

Rejtett kincsek

Találtam több dolgot, amik lekötöttek, elvarázsoltak, és amik kellenek a napjaimba.
Olvasok, filmezek, kitöltöm az üresjáratokat.

Nem teljes a leltár, de ami nagyon megfogott az utóbbi időben, az a Rejtély, a Dexter, és a Haven sorozatok.
Mindben utolértem a készítőket, és itt van bennem a feszültség, hogy VALAMIT MÉG, MOST!

Itt van letöltve a gépemen a Castle és az Odaát jó pár évadja, a kezdetektől, de kellene valami misztikus, érdekes, titokzatos, rejtélyes, hogy ne fogyjak ki belőlük.

Könyv is kellene, mert vannak gépmentes üresjárataim, szóval agyakat beizzítani, és lécci, kérem a javaslatokat! :)

Ma 1 éve, hogy...

...hivatalos voltam az esti "majálisos buliba", ahol a Bikini játszott.
Utálom a Bikinit.

Úgyhogy inkább kapott egy második esélyt valami, ami elsőre picit megakadt vagyis nyomtam egy satuféket, egy nekem nagyon nem tetsző dolog miatt.

Asszem jobb lett volna végig szenvednem a Bikini koncertet.
Sok mindentől megkíméltem volna magam, és sokkal jobban érezném magam a bőrömben, ha bármi MÁS lett volna az életemben az elmúlt 1 évben.

Tudom, azt kell megőrizni, ami jó volt benne.
És volt jó benne épp elég.
De valamiért mindíg a vége az, amire a legjobban emlékszem, és az csúnya, hozzánk, a kapcsolatunkhoz méltatlan volt.

Múlik, persze, és már nem halok bele, már nincs bennem gyűlölet sem, és már jobb, sokkal.
De attól még épp úgy fáj, mint akkor.

Akkor(addig) úgy voltam kódolva, hogy nem tudtam egyedül élni.
Nagyon is társas lény vagyok, mindíg "VALAKI" mellett kellett lennem, nem volt jó egyedül, mert nem tudtam egyedül lenni.

Csak akkor működtem jól, ha volt akit szerethetek, és ha szeretve voltam.

Most, hogy a sokadik pofont is megkaptam, valami megváltozott, elmúlt, eltört, és nem tudom, akarom-e megjavítani/megjavíttatni.
Működöm, így is, nem jól, de megfelelően.
Alapfunkciók rendben, sőt: mosolygok, teszem a dolgom, de...

Továbbra is bennem van, hogy nem jó egyedül.
Nem úgy lettem összerakva, hogy egyedül legyek.
De azt hiszem mostmár nem merek nem egyedül lenni.

Valamiért én a nagy tömegből mindíg azt kapom ki, aki végül vasalt bakancsban jár táncot a szívemen, és bepiszkol, meghazudtol mindent, ami együtt szép, és igaz volt.
Nem akarom, hogy újra fájjon, hogy bántsanak, hogy valaki megint megszaggassa a lelkem. 

Félek sok mindentől.

Van körülöttem szerelem és szeretetet mostanában, látok jó példákat, olyat, ami azt bizonyítja, létezik, VAN őszinte, önzetlen, és határtalan.
És nekik örülök, nagyon, és hiszem, hogy igaz minden szó és mozdulat benne.

Abban viszont nem hiszek, hogy ebben nekem részem lehet, mert azt hiszem nekem nem ezt írták meg.
És ebbe belegondolni azért eléggé vacak, mert ha a nagy magyar átlagot vesszük, már túl vagyok a felén, de azért még olyan nagyon sok van hátra, ami soha nem lehet már tökéletes, mert ennek a lehetőségét már elvették tőlem...

Úgyhogy ma estére nem létezik más opció, csakis a Magna Cum Laude koncert.

2012. április 29., vasárnap

Most jól vállon veregetem magam...

...mert kivételesen NAGYON  büszke vagyok magamra!

A számlavezető bankom nagyon kedvesen megnehezíti az életem.
Csak az otthonomból intézhetem a banki dolgaimat neten keresztül, mert ahhoz, hogy e-bankoljak, szükségem van egy kütyüre.

Az asztali gépemre anno nem sikerült feltelepítenem a kütyüt, valami miatt nem ment a dolog.
Végül "profi" segítséget hívtam, de egy hozzáértő is megszenvedett vele, míg végre felrakta.

No, egy gond van csak az asztali gépemmel: az, hogy nem dobtam még ki az erkélyről.
Amúgy minden megmozdulást egy fél óra homokórázás előz meg, úgyhogy kezdett a hócipőm tele lenni, mert elég sűrűn kell a netbankon keresztül utalnom ide-oda.

Ma felszívtam magam, fogtam a kütyümet, és megpróbáltam a laptopra feltelepíteni.
Az esélytelenek nyugalmával fogtam bele, és elsőre, AZONNAL sikerült!

Szóval büszke vagyok most Andikára, nagyon!

Hófehérke találkozása az éltető napfénnyel...

Minden tavasszal elkezdek irígykedni a kolléganőkre, akik kertes házban élnek, mert míg a kertet rendezgetik, a füvet nyírják,... addig én lakótelepi panelpatkány színnel csak a fehérségemmel virítok ki közülük.

Engem 2 havonta egyszer ér napfény, és minden évben elhatározom, hogy ideén időben elkezdem a naphoz szokást!

Hát, ember tervez az i-ten meg b----a  meg!
Tegnap előtt még 5-6 fokok voltak reggel, ma meg már majd 30 fokos nyár dereka van?!

Ma anyáéknál ebédeltünk, a szokásos vasárnapi családi összejövetel volt.
Ebéd után mondja mama, hogy nem hogy kimennék napozni egy kicsit, kis habfehér testemet színesebbé kellene tenni.

Hagytam magam, mert ugye épp ezen agyaltam én is, bár bikinim nem volt, de a szülői háznál nyugodtan napozhat sima fehérneműben is az ember, ha a szükség úgy hozza, vagy nem?

És itt jön az, amin állandóan elcsodálkozom.
Mert nem szándékos, de tudat alatt én tuti utálom önmagam.
A fiúk is kijöttek, és mi volt az első gondolatom?
Be kell őket kenni napvédővel.
Magamat meg? MINEK?

Rengeteg dolgot csinálok így az életben: nem meggyőződésből, vagy hittel, szimplán csak megszokásból, rutinból, vagy illemből.

Magam nem kenem be, mert... CSAK!

1,5 óra kint a napon, jó volt, élveztem, szívtam magamba a fényt, a meleget és imádtam.
Aztán bemegyek a hűvös lakásba, és anya vigyorog rajtam, hogy "...bammeg Andikám, téged megcsípett a nap!"

Naná!
Olyan 1 óra magasságában kifeküdni, védelem nélkül????

Béna!
Most meg feszül a bőröm, és izgulhatok, mert beugrik ilyenkor Betond, meg a sok rémhistória, de ha szimplán csak az égés fog feszülni napokig, az is elég kellemetlen.


Törlesztés

Az van, hogy vagyok, csak épp soha nem érek el idáig, hogy írjak.

Vagyok, tényleg!
De sokszor az emailok is napokig ott vannak olvasatlanul, mert...
Csak ÚGY elvagyok.

Élek, dolgozom, gyerekezek, beszélgetek, kreatívkodom, álmodom, álmodozom.
Újra online "élek" de nem bánom, mert most egyedül csak EZ jó nekem.

Amikor meg szabad lennék, akkor sem vagyok az, hanem utazok.

Mostanában néha deja'vu van ezerrel, minden gyerektelen hétvégémet Pesten töltöm.
Pont olyan, mint az elmúlt 2-3 évben...

Csak most nem szerelem, hanem tesó, meg Samu, meg ikrek, és barátnőzés, szóval Pest.

Jövő héten szintúgy, és most hosszan.
Péntek reggel elmegyek Hugihoz és csak vasárnap este jövök haza.
Pont mint az elmúlt 2-3 évben. :)

Bejártam az elmúlt hetekben ezernyi olyan helyet, ahol anno... és elmentem sok olyan hely mellett, amiknél folyton a gyomromban volt a görcs, mert tudom, minden nap itt jár el ő, meg ő is.
VII.-VIII.-IX.ker, Márton utca, Mester utca, Üllői, Klinikák, Lágymányosi oké, legyen Rákóczi híd, csepeli hév, a Gellért, a...
Villamosozom, metrózom le-föl, közben félve nézem az embereket, akikkel együtt sodródom.
Fura lenne egyszer csak szemben állni azzal, aki anno a világot jelentette.

Elmúlt, már nincs világ, de azért rogyasztó lenne, azt hiszem.

És hahóóóóó, van egy csomó lehetőség, szép kis medálok, láncok, már egy ideje számlaképes is vagyok, szóval akár nagy tételben is várom szeretettel a megrendeléseket szépségekre! :D

2012. április 24., kedd

Tudom, rég nem írtam...

...de mostanában valahogy belém szakadt a közlésáradat, valahogy nem jönnek ki a dolgok.
Magamban megrágom, és addig nem sikerül soha eljutnom, hogy megfogalmazzam, és kitegyem ide.
Elnézést mindenkitől, aki várná a szösszeneteket, móka-kacagást, a csordásandisokat, vagy bármit.
Most valahogy nem megy...

Viszont mostmár újra megy a medálozás, kreatívkodás.

Van egy csomó kis szépségem, medál fotók már voltak a FB-n, meg a piactéren is, most inkább albumba szedtem a képeket, amikből medálok készültek.

Lehet szemezgetni, bátran!
Jön az Anyák Napja, meglepibe barátnőnek, csemetéknek, ÖNMAGUNKNAK...

Két féle közül lehet most választani:
1.) A téglalap medál 21*32 mm-es, réz és bronz színben.
2.) A kerek medálok 25 mm átmérőjűek, most réz medáljaim vannak többségben.

A hozzájuk adott lánc 60 cm hosszú, de tetszőlegesen rövidebbre vehető.

A medál lánccal együtt 1200 Ft, de ha nem megoldható a személyes átvétel, akkor természetesen postán is elküldöm.

Bármilyen hozott anyagból is szívesen dolgozom, ha Te pl. a saját csemetéidet, szüleidet, kedvenc képedet kérnéd az üveglap alá varázsolni.

És most jöjjenek a képek, amikből már készültek(nek) a medálok!
Katt a képre, mindegyik elvezet az albumba a többi  képért:

Anne-Julie képek:




Csajosak, csajoknak:
Hello Kitty:


Katicák:

Macik:

Népi motívumok:
Pillangók:

Tündérek és Angyalok:
Virágok:
Ez + Az... :)

2012. április 15., vasárnap

Számon kértek...

...miért nem írok.

Most nehéz.
Azt ami bennem van, nem lehet, nem tudom, vagy nem akarom?!

Várok, félek, féltek, remélek, gondolkodom és megint csak VÁROK!

Nehéz napok voltak ezek, egy nagyon komoly műtétje volt egy barátomnak, és ezek az első napok az intenzíven...
Mindíg van valami új vacakság... :S

Szóval a fejem tele.
De majd jobb lesz, nem lesz baj, csak IDŐ kérdése, de az a gáz, hogy most türelmetlen vagyok.
Lehetnénk kivételesen  1-2 héttel öregebbek!

Aztán!
Pont Derek miatt szégyelltem el NAGYON magam, mert ő még gépektől függve, miközben nagyon vacakul van, akkor is próbálkozik, és akar, én meg elvileg egészségesen csak egy punnyadt lustaság vagyok, aki elhanyagolja a gerinctornát, és nem képes ezt a nyamvadt 5-6 kilót, ami már nagyon nem tetszik egy ideje magamon, ezt nem vagyok képes ledolgozni?!

Úgyhogy kiosztottam házi feladatként Dereknek, hogy minden nap tessék rajtam számon kérni, és IGENIS azt a napi 20-30 percet el kell lopnom magamtól, magamnak, magamért!

Tegnap már tornáztam, este már fogtam a fejem, láttam szomorú sorsomat.
Aztán reggel...
Konkrétan a leűlés is komoly feladatot jelentett, mert a nem létező combizmaim cafatokban lógicsálnak valahogy bennem...
De ma kegyetlen dög voltam magammal szemben, és CSAKAZÉRTIS megcsináltam ma is.

Fáj minden porcikám, a 4. emeletről lemenni maga a pokol, na de azt ígérték, hogy MAJD jó lesz.

Most kb. ennyire futotta...

Jajj, vagyis nem, volt ma előnévnapozás!
Csongor nap lesz holnap, és mivel csak reggel lesz együtt egy bő 30 percünk, így ma köszöntöttem fel.

Vasalható gyöngyöt kapott, nem is gondoltam volna, hogy ez ekkora siker lesz!
Egy fél napra lekötötte mindkettőjüket, nem győztem pislogni.

Olyan ügyesek voltak, Ica mamának dolgoztak először mindketten, anyák napjára... :D
meglátszik, ki a kedvenc a családban!













2012. április 13., péntek

Áááááááááááááááááááááááá!!!!!

Andika el van havazva, ablakosok jártak  a lakásban, és a romokat fel kell takarítani (szolgálati közlemény: VÉGRE kész van az új ablakom a konyhában, van új redőnyöm és szúnyoghálóm is!).

A gyerekszobából a szokásos zajok jönnek. (értsd: visongás, civakodás, sikítás, röhögés)

Aztán valami hetedik érzéktől vezérelve egyszer csak benézek, mikor pedig az alaphang nem üt el a szokásostól.

Adva van 3 tavaszi szünettől szenvedő és unatkozó kiskorú: két 8 éves, meg egy majdnem 6.
Adott egy pehelypárna, és egy gyerekszoba is.

Megvan a megfejtés a történésekre, vagy segítsek?!

IGEN, kiszakadt a pehelypárna, és IGEN verekedtek vele.
IGEN, ideges vagyok, és IGEN egy fél órán keresztül pehelytelenítettem a szobát majd a lakás többi részét, mert ugye a pehely ba***tt a szobában maradni, és a légmozgás kisodorta egy részét...

Ugye EZ is tipikus????

2012. április 11., szerda

Hát persze, hogy én!

Délelőtt megkínált az egyik kolléganőm bennünket szünetben meggyes pitével.

Neki estünk, és egyszer csak ropp, vagy reccs?
Szemben velem Judit majd megfulladt a röhögéstől, mert pont hozzám beszélt, engem nézett, és miközben hallotta a roppanást, az arcomon is látta a torzulatot-meglepettséget-grimaszt...

Míg ő a bepisi-küszöbön próbálta belül tartani magát, én vagy hússzor gyorsan megszámoltam oda-vissza a fogaimat és mikor megnyugodtam, hogy okés, mind megvan, akkor ráértem végre az agyrázkódásommal foglalkozni, ami a nagy zökkenéstől keletkezett bennem...

Panka esküdözött, hogy ez volt a második tepsi süti,és ugyanazt a fajt meggybefőttet rajta bele, és SENKI nem talált benne még magot, amit én csont nélkül el is hiszek.

Judit fetrengett a röhögéstől, hogy nem is én lennék, ha nem találtam volna meg 2 tepsinyi pitében az egyetlen nyamvad magot!
Csak ezt hajtogatta, hogy EZ tipikusan "csordásandis".

Hát igen, EZ az...

2012. április 10., kedd

Hogyha egyedül él az ember lánya...

...legalább legyen a  szomszédban egy ezermester bácsi, aki MINDENHEZ ért!

Van, hogy a mosógépem vezetéke gyullad ki, beleégve a fali csatlakozóba.
Előbb szívinfarktust kapsz, de aztán kihez szaladsz?!
A szomszédba, Lajos bácsihoz!

Kellene egy csavarhúzó, fogó, mittoménmilyen szerszám, de nem találsz.
Kihez szaladsz?
A szomszédba, Lajos bácsihoz!

Beméssz este a fürdőszobába, és a kádad tele van mocskos, maszatos, trutymós vízzel.
Előbb szívinfarktust kapsz, de aztán kihez szaladsz?!
A szomszédba, Lajos bácsihoz!

Ma IS megmentette az életemet.

Alattunk lakásátalakítás van, és asszem a mesterek bele öntöttek valami jó kis cuccot a lefolyóba, mert az atyaisten is el volt dugulva nálam...
Megoldotta, este későn, mert egy tüneményes ember!

Remélem minden "rászorulónak" kiosztott az Univerzum egy ilyen kedves és mindenben jártas szomszéd bácsit, ha már nincs férfi a háznál...

2012. április 9., hétfő

ZorkANdis :D

A csúnya nénit ne nézzétek, csak a kis csöpp gyöngyöcskét! :D
Ááááááááááásítás!

Lassan elalszom...

Ájulat van :D


2012. április 8., vasárnap

Mégiscsak... és most JÓ! :o)

Szóval az úgy volt...! :D

Anyáék ma mentek Pestre, Anya megint ott is marad 1-2 hétre, segíteni, Apa meg csak babanézőbe.
Kérdezték tegnap, hogy állok nyakilag, kibírok-e egy pesti utat.
Bevállalós a csaj, meg tényleg egész jó már a nyakam, úgyhogy volt hajnalban kelés, és utazás.

Iszonyú aranyosak a csöppek!!!!! :D
Gyönyörű, tüneményes, cuki kis bébik!

Fogtam, tettem-vettem, mértem, vittem szopizni őket, és olyan nagyon jó volt!
Iszonyú picik, de főleg Zorka, a nem épp emberes méretű 2 tenyerembe belefér az egész kiscsaj! :D

Szépek, gyönyörűek, puhák, illatosak, szóval jajjjj, de jó lenne egy ilyen kis mini! de csak kölcsönbe!


Papa délután rájött, hogy csak nem akar ő holnap a nagy húsvéti forgalomban leevickélni, úgyhogy mondta, ne vonatozzak, haza jön ő is.

Előtte még összeszerveztünk egy gyors randit Ágóval, és volt egy kis adok-kapok cserebere...

Most, hogy hazajöttem és ágyba bújtam, magam mellé szerveztem a mai zsákmányomat, a kis kincsecskéimet! :D

Megmutatom, miket zsebeltem be...
Még egyszer köszi Ágó a begyűjtést, raktározást, kézbesítést, és Derek...
Nagyon, nagyon!!! :)

Naptár, notesz, Maki, KREMBO!!!, az ajándék karkötőm és a kupak-hűtőmágnesek...

Eddig sem aludtam egyedül, van itt egy sokat nyűtt fehér patkányom a nem is olyan messzi másik-másik életemből, meg a 2 (4?) héttel ezelőtti Derek purim csomagba bújtatott Andreás macika is itt van, és a csapat bővült egy bagoly prototípussal, amit nevezzünk inkább csak egyszerűen Makinak. :D

Hogy soha ne legyek egyedül az ágyban...

A kupak-hűtőmágnesekkel benépesítettem a hűtőmet, közvetlenül a sokat élt 5 (6?) éve itt nyúzott szintén Hevcoh csillagocskák alá kerültek.

Alakul!
Hevcoh művek!
Van a képek között 3 Harel Skaat, persze az egyiknek félmeztelennek kellett lennie, ugye Derek???? :D
De így legalább mindíg van egy tuti pasi a lakásban! :P

Van katicásam, ami Ágót jelenti nekem, van Ágótól egy fonalasom, csak arra szerválni kell egy mágnest, van Kisvakond, mert a Kisvakond örök!

A gyertyásat Ágó azzal a továbbított üzenettel adta át, hogy: "... ettől tuti nem ég le a lakás...!"
Köszi Derek, ezt imádom benned, hogy odafigyelsz arra, aki... és olyan kis gondoskodó vagy a "szeretteiddel"! :D

A kedvencem pedig ez:

Szóval most örömbóóódotttá van, űlök egyedül a tök üres lakásban, és fülig érő szájjal vigyorgok, és olyan jó érzés ez a halom ajándék körülöttem!

Sajna a krembó asszem nem éri meg a holnapot... :D

2012. április 6., péntek

Minden rosszban van valami...

Még mindíg kín van, de már nem olyan brutál, mint még 2 napja is volt.
Elvagyok. Működöm, nem jól, de működöm.

Ma voltak villanások, amikor az az igazi boldogságos jó érzés volt bennem.
Mentem az orvoshoz, postára, és egymás után állítottak meg az ismerősök, hogy "...húúú, azok a medálok! te csinálod? de ügyes vagy! nagyon szép! ..."

Lehet hülyeség, de olyan jól esett! :)

Aztán most nemrég beszélgettem Derek barátommal, és írja nekem, hogy :
"ne feledd holnap be kell vásárolni , 2 napig semmi nem lesz nyitva"

Tudja milyen kis zizi tudok lenni, és szólt, de milyen kedvesen?! :)
Megint elteltem jóérzéssel... 

Aztán még egy ez Ágótól, szólt, hogy kaptam meglepit, és van már nála özön cuccom, amiket nekem vásárolt, mert épp ott járt, ahonnan én akartam ezt-azt, és megvette nekem a DOLGOKAT.
Kérdeztem tőle, van még hely? Lassan egy kamionnyi vackom lesz nála, amire az volt a válasza, hogy:
 " Gyere azzal. És fér. Van egy polcod a szekrényben "

Szóval ma csupa ilyen jók voltak, amik egy kicsit dobják a napom, mert amúgy a hangulatom temető...

Most épp ott lennék Pesten, Ágóval szürcsiznénk valami finomat, csináltunk volna már valami szépet, meg persze térdig lejártuk volna a lábunkat egész nap...
Meg lenne még ott 2 napom, és ikrezhetnék, meg tesózhatnék és Samuzhatnék, meg egy csomó izgi és jó dolgot csinálhatnék, ott a kiállítás, meg....
Áhhh, vacak ez az egész.

Tudja a kedves Univerzum, mikor tegyen roki üzemmódba!

Amúgy meg... Hiány van... :(

2012. április 4., szerda

Halódó...


Nyugalom, a hoszzú élet ritka! - ezt sokszor hallottam anno, de a lényeg:

Aki izgulna, hogy "csendben vagyok" annak megnyugtatásul: még ÉPPEN-éppen, de élek.
Akik meg az ellentábor: ne örüljetek, EZT is kibírom.

Az van, hogy 1 hete ültem az irodában, bejött valaki, és mivel én az ajtónak háttal ülök, hátra néztem, ki az.
Na EZT nem kellett volna!
Volt egy kis reccs, vagy nem is tudom mi, talán kattanás inkább? És belém állt a kín.
Ahogy a derekam be szokott csípődni, most ezt játszotta a nyakam.
Végig csináltam a hetet, sok-sok fájdalomcsillapítóval, aztán hétfőn nem bírtam tovább, és doki.

Kaptam rá izomlazítós, gyulladáscsökkentős, fájdalomcsökkentős bogyókat, meg a tanácsot, hogy TORNA!

Kezdett jobb lenni, aztán jött a mai hajnal.
Olyan kettőkor arra ébredtem, hogy ááááááááááááááááááááááááááááááá, aztán mikor próbáltam megmozdulni, következett az ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Olyan cirka 1 óra alatt sikerült is az ágyamból kimászni, és elvergődni fájdalomcsillapítóért, de innestől semmi nem volt jó.

Kényes kislányos sírtós, hisztizős, jajgatós, anyázós 4-5 óra múlva sikerült annyira össze szednem magam (vagy csak a 2. adag bikaerős fájdalomcsillapító miatt?), hogy képes voltam felöltözni, a fiúk segítségével, és elvinni őket suliba, oviba.

Feküdni nem tudok, kentem ma már 3 féle szirszarral, ami elvileg izom, meg ízületi szarságokra királyságos,  3-4 óránkénti fájdalomcsillapítóval, meg a gyulladáscsökkentős-izomlazítós bogyóimmal tudok sírás nélkül is pl. kenyeret szelni, de arról lemondtam, hogy a hétvégi programom a tervezett legyen...

Mentem volna Pestre, barátnőzni, kreatívkodni, mentem volna a rég vágyott The Human Body Exhibition kiállításra, meg tesózni, ikresbabázni, Samuzni, szóval fullos, tuti kis 3 napra készültem, ehhez képest örülök, ha sziszegés nélkül le tudok venni majd egy poharat a fejmagasságban lévő polcomról.

Úgyhogy igen, kedves Univerzum, megint sikerült jól kicseszned velem, és rühellem, mert mocsok mód fáj, lehet jobban, mint amikor a derekammal küszködök, de tehetsz egy szívességet.

CSAKAZÉRTIS jobb lesz majd.
Majd valamikor.
Talán...



2012. április 3., kedd

2012. április 1., vasárnap

Ma...

Csak egy rövid képriport...
Tavasz, játék, vasárnap... :o)

Sanyi bácsi barackfája, mostmár teljesen virágban!




Játszótereztünk...

Kristóf Zalán hátvéde... :D

Együtt kicsik-nagyok... :)