2015. június 27., szombat

Találtunk egy GYEREKET!

Itthon van egy barátom, rég találkoztunk.
Meghívott  a cukiba, kávéztunk, csacsogtunk, azután elindultunk haza.

A házunk előtt parkolt, az a 3-400 méter jó volt így, sétálva.

Ahogy az Alma Mater elé értünk, a sarkon megjelent egy olyan 2,5 - 3 éves forma kissrác.
Egyedül.
Határozott léptekkel, korrektül felöltözve, hátán hátizsák.

Amikor mellénk ért, még mindig nem követte felnőtt, úgyhogy megfogtam a vállát és leguggoltam hozzá.
Kérdeztük hová megy, hol vannak a szülei?

A kiskölök nagyon szabadulni akart, és határozottan kijelentette, hogy megy a buszhoz!
- Egyedül?
- Igen.
- Vár ott valaki?
- Igen, a buszsofőr bácsi!
- Hogy hívnak?
- Nem tudom.
- Oviba jársz már?
- Igen.
- Hol van az anyukád, vagy az apukád?
...erre következetesen nem akart válaszolni.

Kicsit elmebeteg ötletnek tűnt, hogy valaki elenged egy ilyen pici gyereket egyedül a buszig, hogy ott a buszsofőr majd istápolgatja, és X. városban átadja valakinek.
Tudom, csomagot, levelet szoktak így, na de GYEREKET???

Mivel nagyon benne volt a kölökben a menőke, arra döntöttünk, elkísérjük a buszig, ott majd látjuk, jön-e olyan busz, akinek a sofőrje tudja ki a kissrác, ha meg nem, akkor irány a rendőrség.

Aztán egyszer csak hátulról jött egy fiatal lány, akkor már össze is kapcsoltam a gyereket az anyjával.
Mondja, hogy lelépett otthonról a fia, míg nem figyelt.

Felkapta és rohant is vele haza.

Extra gáz ez az egész.

Mert egy ilyen pici gyerek ilyen határozottan elindul, bele a nagyvilágba, hátizsákkal, és határozott elképzeléssel, hogy majd a buszsofőr bácsi elviszi valahová?!

Hány gyerek tűnik így el, nap mint nap, és aztán soha nem kerül elő?

....és az is gáz, hogy az Alma előtt ültek vagy négyen, és mikor az anyja a gyerekkel oda ért, nagy nevetgélve megkérdezték tőle: no mi van? lelépett a gyerek?! - mert előtte 5 perccel ott sétált el a kicsi törp az orruk előtt, és eszükbe sem jutott, hogy megállítsák...


Ékszeres blog

Tudjátok!
Árakkal, méretekkel, fotókkal, Andi-szépek itt:

http://andreaekszer.blogspot.hu/

2015. június 22., hétfő

Vélemény, a múltból


Wass Albert: Kerítések
 
Az ösvényre kerítést fontak,
 hogy ott legény ne járjon át.
 Azt hitték, elriasztják ezzel,
 az ostobák.
 
Ma mindenki kerítést épít,
 álomból, csókból, hazugságból,
 az útra, melyen az Idő
kacagva fut ki a világból.
 
Az útacskákról innen-onnan
 sok-sok kis kerítés kinő:
nagyot kacag és átallépi
 a betyár Idő.



Szössz...

MŰHELY-HAIKU
Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.
 

TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRŐL
Van, ki gyönyörű
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.
 
 
KIMITTUD
Van, ki gyorsan fut.
Van, ki gyorsan olvas, ír.
Én gyorsan érzek.


(Fodor Ákos)

2015. június 17., szerda

Elmebetegek - bocsika, ez ma +16-oson jött ki belőlem...

Nem politizálok.
Lesz@rom, tényleg bazi magasról teszek rájuk.

És igen, elérték a céljukat:
Szégyellem, és sajnálom, de bevallom, annyi sz@rt nyomtak már le a torkunkon, hogy immúnissá váltam, azaz még rosszabb: fásulttá.
Elérték a célt : NEM ÉRDEKEL!

Már nem érdekel, milyen újabb elmebeteg ötlettel állnak elő, igazából nem tudom, tehet-e ellenük az ország épeszűbb része valamit.
Ja tudom, mindenkinek, aki velem együtt érez fel kellene állnia, és kimenni az utcára, vagy nem is tudom, de nem, én nem vagyok olyan beállítottságú.

3. éve nem nézek TV-t.
Híreket is csak szűrve olvasok.
Strucc lettem, a homokba dugom a fejem, próbálok túlélni a hétköznapokban, és remélem, nagyon-nagyon-NAGYON remélem, hogy egyszer felébrednek akik most még többségben voltak, hogy JÉZUSOOOOOOOOOM!

Milyen irány ez????

A mai legújabb, legabszurdabb hír: 175 km és 4 méter magas "vasfüggöny" a határon.

Unja a stadionokat o.v.?
Vagy vett egy drótgyárat valamelyik spanja?

TÉNYLEG vasfüggöny kell, hogy "megvédjenek" bennünket?!

Szerintem inkább menjen a vasfüggönyre fordítandó pénz pl. az egészségügybe:
- hogy egy MR-re ne kelljen 3 hónapot várni, mert ennyi idő alatt akár fel is akaszthatod magad, meg simán bele is pusztulsz a kórságodba,
- ne legyen több éves műtéti várólista, meg kellene mondjuk 1 db (HALLOD BASZKI EGYETLEN DARAB) működőképes vérnyomásmérő a gyulai (de úgy sejtem, kb. az ország bármelyik kórházát mondhatnám) gyermekkórházban minden osztályra,
- ha nem omladozó, leázott, hőszigetelés nélküli, szelelő ablakú romos épületekben lenne a kórház
- meg millió ilyen kis csipetnyi, aprócska icipici dolog, ami élhetőbbé tenné ott a munkát.

Meg mondjuk az sem lenne rossz, ha az önhibáján kívül nehéz sorban élő emberek tíz(száz)ezrei nem éheznének, nem fáznának.

Vagy az iskolában nem kellene minden év elején az ofőknek másolópapírért pénzt kuncsizni, nagy szégyenkezve, mert a kötelezően megrendelt tankönyvek HASZNÁLHATATLANOK, és fénymásolt kis fiszfasz lapokon kapják meg a feladatokat, vagy azon gyakorolnak...

Jó lenne egy csomó dolog, tök jó lenne, ha nem csúszna a nyaki csigolyák egy része a lumbális részre le, míg keresztül zötykölődünk a f@szaságos utakon A városból B településre.

Baromi jó lenne egy uszoda (tudom, nagyravágyó, beképzelt nő vagyok!) minden településre, hogy a srácaink gyerekkorban elkezdhessenek úszni, hogy felnőtt korukra ne kössön ki minden harmadik a reumatológián, mindenféle mozgásszervi betegséggel.

Szupi lenne egy normális tornaterem is, minden suliba, meg sportszerek, és jesszusom, olyan , de olyan sok dolgot tudnék még mondani, mi lenne még jó.

Kerítés? 175 km hosszan?
Majd bejön aki akar a 176. km-nél.
Mert aki jönni akar, az JÖN! Max. nagyobbat kerül.
És szerintem bazira nem ez a legeslegégetőbb baj itt ebben a nyomorulttá tett hazánkban, hogy
évente átmegy rajtunk X ezer(tízezer) ember.

Ja, és amin már tényleg sírva nevettem:  fertőzéseket hoznak be?
EMBER!
Hányan mennek ezer fele nyaralni, mindenféle egzotikus országokba, meg munka ügyben,... ők tuti nem hoznak be semmiféle betegséget?
A baci megáll, megnézi - jaaaa, te nyaralsz vazze, beléd nem bújok, majd keresek egy csúnya, rossz illegális bevándorlót helyetted!

Komolyan, csak a józan parasztit ne rakná be egy idióta se egy jól elzárt széfbe akkor, amikor döntési helyzetbe kerül...

Úristen, lesz még olyan, hogy gondolkodó, emberséges, jó akarattal megáldott EMBEREK ülnek majd olyan pozíciókban, ahol most egy halom agyatlan zombi van???

Komolyan, egyre többször gondolom azt, hogy menni, menekülni, jó messzire, csak el innen, mert ez egy nagy kupac szenny.

Bocsánat, ennek ki kellett jönnie...

2015. június 6., szombat

Várdai tó - a rejtett paradicsom

Évek óta hallom, hogy "...a Várdai tó...", de igazából csak annyit tudtam róla, hogy a Marcsiék tava, víz, Szeghalom határában valahol...

Milyen balfékek is vagyunk, hogy ennyiben hagyjuk megrekedni a dolgokat!

4. év végén maradt az osztálynak pénze, és Andika néni feltette a kérdést: átadja-e a pénzt Panni néninek, az új ofőnknek, vagy menjünk el, és bulizzuk el?
Naná, hogy a bulit választottuk...

Októberben mentünk volna a Várdai tóhoz, egy anyuka, meg talán Andika néni (?) javaslatára, de a kiválasztott hétvégén leszakadt az ég, és maradtunk otthon...

A pénzt elraktuk, hogy na majd akkor tavasszal!

Úgy sikerült, hogy a mai nap lett belőle.

A legszuperebb nap: gyönyörű napsütés, meleg, 30 fok környéki hőmérséklet.

Az osztály java része (talán 4 gyerek hiányzott csak?) ott volt, anya, apa, tesók kíséretében.

Bicajtúra volt megbeszélve, randi a spar parkolójában, aztán indulás.

Na a túra kicsit erős túlzás, mert átmentünk a Berettyó hídon, majd a gáton vagy 500 m után ott kis volt a kis mesebirodalom.

Egy nagy halastó, nádassal körülvéve, középen a nagy vasbeton cölöpökön álló Pákász tanya "minimúzeum".
A cölöpök közötti terület folyton árnyékos volt, enyhe szellő, asztalok, padok, kemence, kint bográcsozóhely, egy frankó kis herbárium kert, és a fő attrakció: 2 vízibicikli, és csónak...

Marika, a házigazdánk elmondta a fontos "szabályokat": növényeket nem bántani, nem szemetelni.
Aztán a másik fő szabály: vízi járműbe csak felnőtt kíséret mellett lehet ülni, aztán mehettek is a srácok világgá.

Mi felnőttek neki estünk a krumpli, hagyma pucolásnak, az ebéd kolbászos paprikás  krumpli volt, hogy később már csak a láblógatás legyen a mi dolgunk is.

A srácok úgy jöttek vissza az első kör evezésből, hogy tokától-bokáig vizes volt mindenki.
Hamar kisgatyára vetkezett a csapat, a ruhákat kiteregettük, ők meg rohangáltak a kánikulában, jól benaptejezve.

Szuper jól érezte mindenki magát, azt hiszem ezt bátran állíthatom.

Gyönyörű a környezet, tiszta a levegő, rengeteg madár, csönd és béke.

Az egyik apuka bevállalta a szakács szerepet, tuti fincsa kis ebédet rittyentett, jól beevett belőle mindenki.

Megállás nélkül használatban voltak a vízi ketyerék, jöttek-mentek a gyerekek, váltották egymást, vízibiciklis versenyt rendeztek (naná, hogy a fiúk nyertek, az ÉN vezényletemmel :P ... )

Totálisan lefáradva, tele boldogsággal és  élményekkel jöttünk haza.

A Csongorék osztályával mindig jók voltak a kirándulások, de ez volt a legleglegleg!

Tiszta idióta helyzet, hogy 5 perc bicajtávra itt van egy ilyen kis mini paradicsom, és évekig elmegyünk mellette úgy, hogy még csak nem is sejtjük, mi vár ott ránk...

Szóval én most szólok: ha valaki nem ismeri, vagy nem volt még itt:
Osztálykirándulásra, vagy csak egy családi-baráti összejövetelre is tuti jó kis hely, imádni fogjátok, úgyhogy hajrá, hajrá!

És kedvcsinálónak pár (na jó, egy csomóóóó!) kép:










































2015. június 3., szerda

Helyzetjelentés

Holnaptól újra munka...
Fájok ezerrel, kattog a csigolyám, és szúr, de eltelt lassan 2 hét, és ez mostani érzetem szerint még hetekig nem lesz jobb.

Óvatosan hajolok-fordulok, nem emelek, lassan lépkedek, csak bicajozni tudok gyorsan :)
No meg sziszegni... :P

Ma is kaptam egy csoda-maszírt a legeslegleg masszírozós Kati nénimtől, húzott, "simogatott", vissza ugrasztott pár csigolyát a helyére, átpakolta az ízületeimet a helyükre, szóval lassan mostmár ILLENE elmúlnia ennek a megmagyarázhatatlan helyről jövő nyilalló szarságnak, mert UNOM hogy fáj!
Én ezt már totál elfelejtettem, hogy létezik ilyen érzés, úgyhogy most nagyon nyafff minden...

Egy másik blog... :)

Régóta vergődöm már a webshop gondolatával, de "pici halacska" vagyok én egy igazi, komolyhoz, a netes, csináld magad verzióktól meg már kiütést kapok.
Vagy csak 10 terméket enged fel, aminek kedvező az ára, fura feltételeket szab, vagy bazi idétlen a kezelőfelület, szóval sokadjára adtam fel a dolgot.

De mivel szerettem volna egy olyan helyet, ahol meg tudjátok nézni az aktuális készletet, így gondoltam egy nagyot, és készítettem egy blogot nekik.

Itt éritek el:

http://andreaekszer.blogspot.hu/

Próbálok mindig nagyon naprakész lenni, és megtaláltok itt minden fontos infót: méreteket, leírásokat, árat...

Továbbra is működik a "KÉRJ BÁRMIT!" elv, és szeretettel várok bárkit nálam egy kis ötletelésre, hogy igazán egyedi ékszert, dobozt, kisbútort vihess haza!

Keressetek bátran, azért sem haragszom meg, ha a zöldséges stand mellet répa válogatás közben vagyok megszólítva... :D

2015. június 1., hétfő

Ó, és a konklúzió!

4,5 nap gyakorlatilag mozgásképtelenül, hétvége-ünnepnap kombóban...
Azért érdekes felfedezéseket tettem a rövidke ébrenléteim alatt.

Gyors szanáltam a "környezetem" java részét.
Vagy inkább: helyére tettem és átértékeltem az egyes emberekkel való kapcsolatom valódi minőségét.

Érdekes, fájdalmas, sírós, önirónikusan sírva nevetős, megtisztító megkönnyebbülés volt.

Helló világ! :)