2010. november 30., kedd

"Meglepetés"

No, bekövetkezett „amit már olyan régóta vártam”…
Haza hozta az ellenőrzőjét Csongor, és magatartásból ott virít egy hatalmas fekete pont.
Tök jól néz ki az ellenőrzője, matekból és olvasásból csak csillag, írásból egy halom piros pont és csillag, tesiből 2 zöld (mert nem azt csinálja, amit a tanító néni kér tőle!!!) és egy piros.

Éééééééés!

Magatartás: 1 zöld, 2 kék, és VÉGRE 1 fekete pont.
Indoklás (tanító néni írásbeli verziója) : zavarja a társait óra közben.
Indoklás (Csongor verziója) : Anya! Kész voltam a feladatommal és felálltam, oda mentem mindenkihez, aki nem volt kész hogy segítsek neki! Én csak segíteni akartam!!!!

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!

Mostmár tuti: Meg fog bukni MAGATARTÁSBÓL!

Csak egy kedd...

Reggel bár időben indultunk, sikerült úgy elsétálni az időt, hogy végül majdnem futni kellett, hogy ne késsünk el.
Ezért most kivételesen Csongort vittem először iskolába, és így is pont megszólalt a ¾ 8-as csengő, mikor odaértünk.
Az oviból nem lehet elkésni, így SÉTA tempóban vissza az óvodába.

Mikor meglátott az óvónő megörült nekem, és mondta, hogy tök jó, hogy ma délutános vagyok, menjek akkor sorba állni Zalánnal fotózkodni.

MIVAN?

Hááát, mivel én utoljára csütörtök délután voltam az oviban, azóta meg vagy apukám, vagy az exem, így kimaradt az a fontos infó, hogy ma van a karácsonyi fotózkodás…

Tök jó, mert farmer + sportos pulcsi, így ment ma Zaza az oviba.

Ott téblábolok, hogy akkor hátra arc, tűz haza átöltözni, mikor megszólított az egyik ismerős anyuka, hogy nehogy hazamenjek, mert neki itt a szatyiban a fotózkodós cucc, egy méretek a fiaink, és ők már végeztek.
Kaptunk egy fehér inget és egy cuki PASIS kötött pulcsit, pont Zalán méret volt mindkettő, úgyhogy átöltöztünk, és beálltunk a sorba.
Bő fél óra múlva kerültünk csak sorra, közben azon álmélkodtam, hogy a fotós mennyire FOTÓS!

Olyan kedves volt a gyerekekkel, többnyire húzódzkodtak, hogy nem akarnak fotózkodni, de addig beszélt nekik, viccelődött, elterelte a figyelmüket, bohóckodott, míg végül szinte az összes mini vigyorgott, és simán le tudták őket fotózni.

Zalán profi volt, beállt, mosolygott, pózolt, cuki volt, közben viccelődött vele is a fotós, és megállapította, hogy Zaza egy született modell és agyon dicsérte, amitől persze még jobban vigyorgott a minim, úgyhogy csupa sikerélmény volt a fotózkodásunk…

Ovi után csak annyi időm volt, hogy raktam kaját, és 10-re rohantam is be dolgozni, megnyertem ma egy 10-től 10-ig műszakot.

Éljen!

2010. november 29., hétfő

Olyan sok minden történik....

... csak vagy időm nincs, vagy ihlet, vagy net, szóval sok-sok minden halmozódik most bennem.

Időközben visszavonhatatlanul TÉL lett annak az összes jó és főleg rossz oldalával együtt. 

Volt egy fontos a múlt héten:
Megkapta Csongor a negyed éves értesítőjét.
Igen, negyed éves.
Én is csak pislogtam, mert "az én időmben" volt félévi bizonyítvány, meg volt év végi, de hogy év közben még pluszban...???
Mindenesetre HA nem követném figyelemmel a csemetém iskolai előrehaladását, most a képembe nyomták volna, hogy...

Mondjuk úgy, hogy nagyon okos, és nagyon ügyes, matekból nem is értem hogy lehet ilyen penge agya, és gyönyörűen olvas, egyre szebben ír, szóval nem volt meglepetés, hogy agyon dícsérték.
Aztán jött AZ A BIZONYOS...

No, az én sportos, örökmozgó kisfiam kapásból 2 zöld pontot kapott, és az értesítőben pedig ez áll: nem szabálykövető.
Azaz: tesz rá, mit mondanak neki, ha neki ehhez van kedve ezt csinálja, ha ahhoz, akkor azt.
Csúcs!
Ezek után már meg sem lepődtem a 2 kék ponton magatartásból....

Szóval év végén mindenből csupa csupa dícséret lesz, viszont magatartásból megbukik.
Ez van!
Az én fiam! Makacs, nyakas, bajkeverő kis harci pók....

Aztán!
Ígérték, nem hittem, majd végül mégis bejött....
Pénteken megáztam, havas eső általi átokveréstől, majd fél óra múlva szakadó hóesésben sétáltam.
Volt hógolyózás hajnal fél 1-kor, és hóban fürdés, plusz az én híresen béna dobótechnikámmal, és pontatlan célzásommal sikerült fél órára félvakká tennem valakit, de megvolt a bünti, mert volt újabb hóban fürdés.
Volt sok-sok alvás, konkrétan szombat este 7-től vasárnap reggel 9-ig, úgyhogy az egyéni csúcsom megjavítva, ezt felkarcoljuk az eredménytáblára.
Ennek ellenére veszett fáradtnak érzem magam, plusz ágy alvás? mérgezésem lett, és beállt a derekam, szóval kicsit K.O. vagyok, de azért minden ötös-ötös!

Sikerült beszerezni jó pár játékot, és ha hozzá adom, amiket még múlt héten neten rendeltem, asszem a Télapó és a karácsony kipipálva.

Láttam egy halom tök jó könyvet, a lottó nyereményemből az ...on kívül tuti egy fél könyvtárat összehordok majd, úgyhogy vannak megvalósításra váró álmok dögivel.

Kapartam sok sorsjegyet, bár most nem nyertem, de szerintem ez nem azt jelenti, hogy a nyerő szériámnak annyi, hanem csak pillanatnyi megtorpanás, majd újult erővel jöhet a következő roham, esküszöm én feltartott kezekkel várom, hogy elsodorjon, magával ragadjon, és épülhet a szép jövő....

2010. november 19., péntek

Tudom ez nem olyan nagy szám...

... mert más gyereke már 4 meg 5 évesen....
DE NEKEM igenis nagy szám:
Nem volt eddig bizalmam nem a gyerekemhez hanem a világhoz és az autósokhoz, mert olyan sok a barom, és itt mégiscsak át kell menni egy úttesten, és hiába van itt 100 m-re a bolt, egy ilyen kicsi gyerek ne szaladgáljon egyedül a boltba...

Egy ideje már mondogatja Csongor, hogy ő annyira szeretne egyedül vásárolni, és majd segít nekem, hogy én csak dolgozzak otthon, ő meg majd lemegy, és megveszi amit kell, és annyira nagy benne a teljesítési vágy, az, hogy önállóan csináljon felnőttes dolgokat, hogy ma én kértem meg rá...

11-kor kitalálta, hogy ő mustáros húst akar enni.
Az én híresen nem evős fiam kifejezetten megkívánt valami!
Erre gyors le kell csapni, leszaladtam a boltba, vettem csirkemellet, felszaladtam, gyors felkészítettem.
Mikor a húsos vágódeszkát akartam elmosni rájöttem, hogy se Florasept, se ecet nincs itthon, elhasználtam az összeset tegnap.

Ott ácsorgott a kis tökim, segített a főzésben Zalánnal együtt, és feldobtam a témát:
- Ha megkérlek rá, lemennél nekem a Bocskaiba, és hoznál egy flakon Floraseptet?!
- IGEN ANYAAAAAAAAAAAA! - és vigyorgott a szeme, szája, haja, mindene, olyan boldog lett egy pillanat alatt.

Kapott pénzt, és elindult.
Seperc alatt megjárta, rendben felhozta, a visszajárót a pénztárcámba rakta, és élménybeszámolót tartott.
Olyan büszke volt magára, annyira imádni való volt! :)

Úgyhogy átesett a tűzkeresztségen, no meg én is....


Télapó

Délelőtt néztük a TV-t, és egy reklámnál fellelkesült Csongor:
- Anya, ezt vedd meg nekem! Ezt úgy szeretném!
- Ha szeretnéd, akkor rajzold le, és elküldjük a Télapónak...
Erre olyan írtózatosan keserves zokogásba tört ki, hogy csak nagy sokára értettem meg, mit akar mondani:
- Anya, de én annyira rossz gyerek vagyok, nekem a Télapó úgysem hoz semmit, csak virgácsot!
Rettenetesen megsajnáltam, nem is gondoltam, hogy totálisan felfogja azt, amikor rossz, és tisztában van vele, hogy nem így kellene viselkednie.

Zalán meg ot állt, nézett bennünket, egyre jobban görbült a szája, majd ő is zokogásba tört ki, hogy ő is nagyon rossz gyerek (előtte 5 perccel vesztem vele nagyon össze, mert leborogatta, összeugrálta az ágy tetején a frissen kivasalt ruhákat) és neki sem hoz majd semmit a Télapó, és ő nem akar virgácsot kapni...

Jól mutatunk, Csongor a jobb vállamat könnyezte rommá, Zalán a balt, és annyira keservesen sírtak, hogy már én is totál kétségbe estem.

Mondogattam, hogy figyel a Télapó, és ha mostantól jók lesznek akkor az fog számítani, és akkor kapnak majd ők is ajándékot, de csak nem sikerült megnyugtatni őket.

Végül azt találtam mondani, hogy vigyázzanak, mert most is figyel a Télapó, és ha meglátja hogy tele könnyezik, és taknyozzák a mellkasomat, akkor morci lesz ő is, nem csak anya....
Na, erre Csongor elkezdett röhögni, Zalán is, de ő úgy, hogy miközben fújta ki a levegőt, jött az orrából is valami sírás melléktermék....

Úgyhogy a nagy sírás-rívás röhögésbe fulladt, meg nekem egy pulcsi cserébe....

Köhömköhöm... :D

Ezt most kaptam....


Kedves Nyertesünk!

Gratulálunk! Herb-Pharma 2. játékunkban ajándékot nyertél, egy Collagenceutical ajándékcsomagot.

A nyereményt a felajánló fogja elküldeni a megadott címre.


További jó játékot és böngészést kíván a Nők Lapja Cafe csapata!

Üdvözlettel:
Nők Lapja Cafe

Ügymenet

Aktuális Zalánnak a nefrológiai kontroll.
Mivel sokadjára ping-pongoztunk kórházak és orvosok között, és a legutolsó majdnem doktornőnk még azelőtt kidől, mielőtt találkoztunk volna, teljesen tanácstalan voltam, hogy hová, és kihez...

A gyermekorvosunk most újságolta örömmel, hogy Gyulán a gyermekkórház vezető főorvosa vette át a nefrológiát, aki alapos, lelkiismeretes nagyon jó orvos, úgyhogy ne izguljak, majd ő letutizza nekünk a dolgot.

Fel is hívta, lebeszélték, hogy mi lesz az ügymenet.
Teljes körű vizsgálat lesz, nem csak egy bakteorológiai tenyésztés.
Lesz egy teljes vérkép, vizelet, egy 24 órás vizeletgyűjtés és egy hasi UH, majd a nefrológia.
Dec. 6-án megyünk, előtte szerdán itthon lezongorázzuk a labor-mókát.
Kicsit félek tőle.
2 évesen simán, rezzenéstelen arccal türte a vérvételt, a laborosok le voltak zsibbadva tőle, hogy milyen ügyes.
De azóta "okosodott", megtanulta Csongortól, hogy a szuri az nem jó, nem kell, és fáj, úgyhogy lehet harcos lesz a dolog!
Mindegy, annak örülök, hogy itthon túl leszünk a macerás dolgokon, és Gyulán már haladós lesz az ügymenet! (REMÉLEM!!!)

2010. november 18., csütörtök

Dupláztunk

Már 2 napja fájlalja a torkát és a fejét Csongor.
Tegnap este már nem tudott vacsorázni, mert fájt neki a nyelés.
Ma reggel iskola előtt elvittem a gyermekorvoshoz, hogy nézzen már rá.
Na, úgy rá nézett, hogy őt is itthon létre ítélte....

2 beteg gyereket nyertem most hirtelen....

Mivel vírusos a torka így gyógyszer nincs, csak mézes-citromos tea és gyümölcssaláta, de nem egyszerű beléjük tukmálni.
Ja és persze ágynyugalom.
Hahaha...
A fiaim és a "nyugalom"....

November 16. / 2.

... hogy boszi vagyok, vagy nem is boszi, hanem valami elcseszett mágnesező, elektromos kütyüket tönkre tevő Bermuda Andi rejtély.

Már évek óta tudom, hogy körülöttem az elektromos kütyük megzavarodnak.
- Állok a nyomtató mellett és egyszerűen nem nyomtat, majd amikor elmegyek máris nyomtat.
- Űlök a számítógépnél, és nem működik, vagy rosszul működik. A rendszergazda áll mellettem, lépésről lépésre végig nézi mit csinálok: mindent jól csinálok, és mégsem működik. Ha ő csinálja ugyanazt, akkor viszont jól működik. Rejtély....
- Laptop, nézzünk filmet, de ne a pici monitoron, hanem tegyük ki a képet, hangot a TV-re.
Mindíg működik, DE ha ÉN ott vagyok, akkor NEM működik.
Jó esetben csak hang nincs, rosszabb estben nincs kép sem. Ha eljöttem máris minden JÓL működik.

Elegem van a saját varázslatos képességemből....


Felhívás:
Keresek egy lélekgyógyító gurut, aki kiűzi a rossz szellemeket az elmémből (vagy bárhonnan máshonnan, ahol ezek a képességeim rejtőznek)!

(bár a hugomnak volt egy zseniális ötlete ma reggel:
"...Lehet jó kis mellékállás lenne,ha valami elektronikai bolt felfogadna családlátogatónak.
Egy két simi a dvdnek,tvnek,mikrónak,és mindenki özönlene a boltba újat venni!!!..." )


November 16. / 3.

Csongor mutatja a tenyerét, hogy sebes, fáj....
- Mi történt vele?
- Tudod az iskolában megfogtam egy acél drótot, és elvágta. Tudod a barátom Hajdu Bélus apukája mentős, életeket ment, és Bélusnak van egy táskája, amiben olyanok vannak, amivel ő is tud életet menteni. Volt neki a táskában olyan BOLYHOS, és letörölte a véremet, mert képzeld el anya a sebem úgy vérzett, hogy a csuklómig folyt a vérem!
- Mi az a bolyhos?????
- Jajj, hát gyere megmutatom!

... és már ment is az "elsősegély dobozhoz", és vette elő belőle a mullpólyát....

Azt hiszem jó társaságba keveredett a fiam! :D

November 16. / 1 .

Zalán még mindíg beteg, tegnap kontrollon voltunk,  nem mehet még mindíg oviba mert semmit nem javult ( Anya! Nekem úgy NEM hiányzik az ovim! .... de 5 percenként van egy ovis sztorija, hogy anya képzeld amikor Perge Mátéval....), úgyhogy csak egy gyereket kellett reggel elmenetelre készítenem.
Kevesebb volt a kapkodás, tovább aludhatott, mert bicajjal viszem (ez volt a terv).

Csongor közli, mikor kiderült, hogy csak mi ketten megyünk el, hogy ő a saját bicaján.
Anya csípőből rávágja, hogy nem, mert délután mama megy érted, nem tudjátok elhozni a bicajt.
Csemete bemorcul, erre javítok:
- Oké, ma eljössz bicajjal, ott hagyjátok délután, és majd holnap elhozzátok apával.
- JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Probléma megoldva, csemete boldog.

Készülődés közben megszólal:
- Bemegyünk a boltba?
- Miért?
- Csak egy rágót szeretnék....
- Oké.

Bolt fél perc, bicajjal az út 5 perc, időben vagyunk, nem kapkodtunk, nem volt a szokásos reggeli agybaj.

Búcsúzáskor az iskola ajtajában Csongor átölel, és azt mondja:
- Látod milyen jó reggelünk volt! Ma nem is veszekedtünk. Én szót fogadtam, és Te is megengedted amit nagyon szerettem volna...

Vigyorgok....

(... és haldoklom, haza fele jövet elcsábultam a lángososnál és hoztam 2 fokhagymásat. Jót tesz az nekem, kora reggel, éhgyomorra!)

November 12.

... vagy valaki fogjon le, lőjön le, vagy vigyen el jó messzire, mert most vagy megőrülök, vagy kinyírom az elsőszülött pokolfajzatomat!

Ma megyek érte a suliba, elkap a tanító néni, hogy mostmár tényleg nem tudja, hogy mit csináljon Csongorral.
Nem győzi plusz feladatokkal, mindent megcsinál a kölök úgy, hogy el sem kell mondani a feladatot, ránéz a papírra, és már írja is a megoldást.
Nem győzi dicsérni, jutalmazni, penge az agya, DE A MAGATARTÁSA!
Kezelhetetlen, szófogadatlan, rossz.

Ma pl. majdnem infarktust kapott amikor meglátta:
Úgy jött fel a szünetből, hogy az arca merevül be volt tapasztva sárral.
Kérdezi, hogy mi történt?
- Arcon rugtak a nagyfiúk labdával.
- Oké, de akkor miért van az egész arcod egyöntetűen betapasztva? Úgy, hogy az ujjaid nyoma is látszik?
- Mert pont középre rúgtak...
Ennyi.
Hazudik, simán van válasza mindenre, olyan, amivel szerinte fedezi a rosszaságát.

Megbeszéltük ott, Csongor előtt, hogyha még egyszer panasz lesz rá, akkor itthon hosszú-hosszú bünti várja...
Oké.

Az már csak hab volt a tortán, hogy 3 hét alatt a második vadi új farmerját lyukasztotta ki a térdén, mert hason csúszósat játszik, ...mert az vagány....
Oké, leszúrom érte, de nem veszek újat, beférceltem, járjon úgy, mint a putri lakók, nem vagyok hajlandó havi 2 új nadrágot venni neki, mert NEM FUTJA! De ha futná is, akkor sem, tanulja meg megbecsülni a cuccait, és vigyázzon rájuk!
Pont!.

Hazajövünk, veszem elő a sulis cuccát.
Kinyitom a tolltartót, és akkor jött a sikítófrász.
Tegnap raktam be az újabb adag színes ceruzát, (talán a harmadik adagot idén?!), erre nézem: az összesnek ki van törve a hegye.
Nem ám simán elpattanva, hanem erőszakkal, a bél a fával együtt kitördelve. Olyan, mintha erőszakkal a padhoz nyomta volna, és széttördelte volna.

Ezer lett a vérnyomásom, és olyan dührohamot kaptam, hogy tényleg majdnem agyvérzés lett a vége.
Ez a kis ördögfattya meg áll velem szembe ártatlan boci szemekkel, és azt hajtogatja: ... csak színeztem anya, és VÉLETLENÜL kitört....
De az ÖSSZES??? Basszus, máskor napokig nem kell 1-1 színt hegyeznem, mert nem használják csak a kék-piros-zöldet, erre most a sárga, lila, rózsaszín, az összes mint kitörve.
Ja, és a hegye természetesen mindnek benne volt a tolltartóban, szóval a véletlen mint olyan abszolut nem hihető kategória.

Nem tudom, mi a frászt csináljak vele.
Lesikítottam idegemben a fejét, az alap, hogy se TV, se net, se számítógépes játék, nem mehet le a barátjához, és az előbb amikor feljött Milán akkor simán haza küldtem, hogy büntiben van ez a kis nyavalyás, és nincs barátozás sem.
De kb. leszarja majd, mert apás hétvége jön, és kb. tuti, hogy az apja úgyis megengedi majd neki, amit én nem.

Ja, amúgy közölte is, hogy szedi is össze a cuccát, ami az övé, és költözik apához ...és ne is lássalak többé, apával úgyis jobb, mert ő megengedi nekem, hogy azt csináljak, amit akarok.... szóval épp hogy magasról tesz rá, hogy én idegrohamtól haldoklom, majd apa megenged neki mindent.

Erre végszóra megjelent az apja, elmeséltem neki mindent, ő is adott egy sor lelki fröccsöt a kölöknek, aminek az lett a vége, hogy akkor ő inkább nem is fog iskolába járni, és írassuk is ki, mert ő utál ott lenni....

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megmondtam az apjának, ott, a gyerek előtt, hogy mik a bünti szabályok.
Apa persze bólogat, és tök pipa ő is...

Szóval most én vagyok a gonosz, hisztis boszorkány, és úgy is érzem magam, mint egy gonosz hisztis boszorkány.

És mindjárt felrobbanok!

November 11. / 3.

Zalán folyamatosan beszél, mesél, pörög, hat a gyógyszer és MOTOREGÉR!
Eszmefuttatást másikba kapcsol, és mondja, és mondja, és mondja...
Nem is tudom kire ütött ez a gyerek!

Aztán közölte velem a jövőmet, mert ezt ugye Ő már most tudja:
- Anya! Ha majd öreg leszel (Én, ÖREG???) tudod hol kell laknod?
- Hol? (tengerpart, állandó 25 fok, gyönyörű napsütés, fehér homok, pálmafák, fűszoknyás lányok fiúk)
- TANYÁN!
- Hoooool????? És MIÉRT???
- Mert ha öreg leszel, akkor majd tanyán kell laknod. Az öregeknek az való....

Köcce fiam, én is szeretlek!

November 11.

Egy ilyet szeretnék Csongornak, Télapóra:


Vagy valami ilyesmit, klasszikus ébresztős órát.
De hol?
Ezt a neten találtam, de kifutott termék... :(

November 11. / 2.


Zalán köhög, hetek óta...

Semmire nem reagál, ma a dokinő írt neki egy szert, amitől motoregér lesz (igen, az!), és hátha majd ez...

Most itthon űlök vele, táppénz.
Éljen! :S

November 10.

Vége az esti fektetési ceremóniának, Andika a gép elé űl még 5 percre, azután huss az ágyba, van egy jó könyvem (most hogy MÁR VAN TV-m, így az már nem is olyan érdekes...)
Hallom Zalán szólongat...
- Mi a baj kicsim?
- Gyere anya, bújj be mellém az ágyba!
- Valami baj van?
- Nem tudok elaludni anya! Gyere simogasd az arcom A PATKÁNNYAL!

November 9.

Ma vacsoránál komoly agymunka után a levont végső következtetés:

Az Activiát gyártó cég termelőszalagjánál ott van egy csomó éhbérért robotoló rabszolga munkaerő kis manó (gyerek verzió) akik minden egyes dobozba bele tesznek 1 szem szamócát, amit előtte ötlet szerint 1, vagy 2 részre vágnak.

Nem, az nem lehet, hogy ennyi szamóca kerül bele egy sima gyártási folyamat alatt, mint amennyit most a 4 doboz joghurt felbontásakor találtunk!
Ez teljességgel lehetetlen, szóval célzottan, kiszámított módon bele kell hogy tegyék egyesével minden egyes dobozba azokat a fincsa kis gyümölcsöket....

Viszont akkor szörnyen sajnálom azt a csomó éhbérért robotoló rabszolga munkaerőt kis manót (gyerek verzió), mert veszett unalmas és lélek ölő munka lehet a szamóca potyogtatás....

November 7.

... és rájöttem, hogy hagytam el / ott dolgokat.
De inkább OTT, mint EL.
Majd összeszedésre kerülnek....
Mondjuk ezen már meg sem lepődök, itthon is hagytam EGY NAGYON FONTOS dolgot, de megoldódott, csak épp az ideg szétb@szott egy pici pillanatra...

Amúgy hazafele úton kicsúszott egy olyan a számon, hogy "... úgyis Józsi papa / Ica mama jön ki értünk az állomásra, aludjatok náluk, én haza nem viszek 2 ilyen rossz kölköt!"
Erre mikor megérkeztünk és Józsi papa megpróbálta az ezerrel pörgő, futkározó, és egyszerre mesélő csemetéket bepakolni a kocsiba, Zaza nagy mesélés közepette közölte vele:
- ...és képzeld papa, ez itt Joker, és este ha fürdök a fürdőkádban, NÁLATOK FOGOK ALUDNI, akkor a víz alá kell dugni és akkor ez a virág majd  kispricceli a vizet...

Aztán mikor megérkeztünk mamához, hogy megetessen bennünket, ott is kb. fél perc után mondták, hogy akkor ők ma ott alszanak, úgyhogy nem sok választási lehetőség volt.
Ott aludtak.

Én meg haza vacsi után, és gyors kirámoltam a cuccunkat.
Mostam egyet, azután még egyet miközben elaludtam (ááááá, nem fáradtam le a 3 nap alatt!!!), majd éjjel felébredvén egy extra centrizés után ruhát teregettem, majd ismét alvás.

Ami bosszant: itt vagyok tök egyedül, vasárnap van, erre hajnali (HAJNALI!!!) 7 órakor már kipattant a szemem, és azóta mosom a harmadikat, meg láblógatok, és szenvedek, hogy hátha el tudok úgy aludni ismét, hogy erősen összeszorítom a szemem (nem tudok) ...

Beszereztünk amúgy a 3 nap alatt még 2 patkányt, mert az én L'ecsóm volt a sztár szerda este óta, ahogy megpillantották, úgyhogy most 2 terrorista, egy vörös, 2 törpehörcsög, és 3 patkány lakja szerény hajlékomat majd, ha a csemetéket sikerül hazalogisztikáznom.
Igen, a patkányok mint személy lesznek résztvevői az életünknek, mert folyamatosan bele voltak vonva az utóbbi napokban az életbe.
Velünk ettek, jöttek, aludtak, L'ecsó éhes, fáradt, alszik, szeretget anya,.... szóval aktív résztvevői az életnek.

Mondjuk az mókás volt, amikor a vonaton felkiáltott hol az egyik, hol a másik, hogy:
- Vegyük ki a hátizsákomból a PATKÁNYOMAT!
- Hol a PATKÁNYOM?
- Elveszett a PATKÁNYOM!
Fura beidegződés az embereknél (körülöttünk meg főleg idősebbek űltek), hogy a patkány szóra összerezdülnek, és idegesen elkezdenek körbevizslatni.

November 8.

Kipakoltam Csongor táskáját, átnéztük mit csináltak az utolsó napon, kihegyeztem a ceruzákat (találtam a tolltartójában 2 vadidegen grafitot és egy saját, de ketté tört ceruzát, amit kb. 2 napig használt, szóval lassan tényleg kinyírom...) és látom, hogy haza hozta a szorgalmi feladatait.
Mesélte a tanító néni, hogy délután amikor már kész a házi feladat lehet jelentkezni szorgalmi feladatra, és mindíg azon hisztizik, hogy ő még akar csinálni....
Na, ilyesmikért harcol:


November 6.

Furcsán jött ki az őszi szünet, de végül a lehető legjobban sűlt el a dolog.
Múlt péntektől apás hétvégéjük volt  a fiúknak, és csak szerda este "kaptam vissza" őket.
Csütörtök reggel azzal ébresztettem a kis álomkóros pasikat, hogy van egy meglepim: mutatom a bepakolt bőröndöt.
Egyszerre jött a boldog kiabálás: MEGYÜNK PESTREEEEEEEEE!

Apukám vitt el bennünket, és a 3 napban volt minden: Csodák Palotája, Állatkert, sok játszóterezés, mozi (popcorn, kóla, emeletes nagy fotel...) metró, villamos, vonat, 3 nap tömény élmény.
Még jó, hogy frissen vagyok festve, nem látszik, hogy azért beleőszültem a végére.
Édesek voltak végig, de a haza fele út elég húzós volt, maradtak volna még, de fáradtak is voltak, úgyhogy volt baj elég...

Amúgy minden este én is úgy omlottam az ágyba, hogy mára kész, meghaltam, nem bíííírom nyitva tartani a szemem!

2 nap szabi huss (ami nem is szabi, mert az ugye nekem nincs, de ügyes voltam, és ez inkább előre ledolgozott órák csúsztatása) de megérte, mert mindannyian nagyon (sőt TÚL JÓL) éreztük magunkat....

November 2.

... az a bizonyos "minden tök jó, nyugalom, és happy"...
Volt Boldogat!, meg torta, és barátok, meg minden, és a vége az lett, hogy egy kisebbfajta elefántcsapat (anya és csemetéje) lelt új otthonra nálam, na meg beköltözött L'ecsó a fehér patkány is hozzám és bírtokba vette az ágyam.
No meg némi ármány és furfang értsd: hosszas célozgatás és halk vágyakozó sóhajok után lett hipppperszuper fokhagymanyomóm is, olyan, ami csakis a legnagyobb szakácsok legcsillivillibb konyhájában leledzik, tehát úgy összességében:
Ha most szakadna össze a világ: hát legyen! (bár szívesen élvezném még a mostani jólétet....)

Október 27.

Kikészít a fiam.
A nagyobbik.

Minden nap hiszti van, akaratos, makacs, flegma, követelőző, szófogadatlan, rossz.

A héten másodjára beszélgettem a tanító nénivel, és panaszkodik, hogy penge agya van, de veszettül rossz, és hisztis.
Ma azzal készített ki (ismét), hogy lejön kabát nélkül, és nyávog, hogy nem fázik, és nem akarja felvenni. A sapkát minden nap fent hagyja, hogy ez neki nem kell. Minden nap visszazavarom, de lesz@rja, másnap megint bepróbálkozik, hogy bebizonyítsa milyen vagány.
Ketten győzködtük ma is, a tanító néni feladta, én meg megfenyegettem, hogy tegnap járt le a büntetése, de ha nem fogad szót, akkor máris folytathatjuk....

Nyávog, olyan mint egy kenetlen ezer éves vaskapu, semmit nem tud normálisan kérni, vagy mondani, egyből ezzel kezdi, hogy:
Anyaaaaaaaaaaaaaa! én nem AKAROM felvenni a kabááááátoooooooooot!

Egyszerűen az idegeimre megy, és UNOM!

Mindíg minden kellene neki, követelőzik, ha közlöm, hogy:
- van otthon
- ez butaság, nincs szükségünk rá
- ez nem neked való
-stb... akkor nyafog, nyávog, és flegmázik.

Nem tudom mi a frászt kellene vele csinálni.
Nem kap meg semmit CSAK ÚGY, mert épp ezt kérte úri jókedvében, nincs elkapatva, ennek ellenére mennek a napi harcok.

A füzeteire, könyveire nem vigyáz, az összes tankönyve csupa szamárfül.
A ceruzáit elveszíti, a 3. adag színes ceruzát vettem ma neki, és hiába felíratozom, és írom rá a nevét, elveszíti.

Ha számonkérem csak a vállát vonogatja és mi a válasza a kérdéseimre?
a.) "oszt?" - áááááááááá ettől kikészülök, honnan tanulta????
b.) "...azért MERT!" - ettől is sikítófrászt kapok!

Mikor haza jöttünk átnéztem a könyveit, és gyakorolni akartam vele.
Olvassunk!
Kibetűzi végig a szót, majd amikor kérem, hogy olvassa össze akkor felnéz, nem a betűket figyeli, és találgat.
Emlékezetből próbálja, hogy a suliban ezt már olvastuk, az után a szó után mi is jön?!
Mondom, hogy NE TALÁLGASSON, de rám se bagózik, és nyafog, hogy nem emlékszik.
- HÁT OLVASD ÖSSZE!
- De nem tuuudoooooooooom!

Kész vagyok tőle.
Alig várom, hogy apás hétvégéjük legyen.
Idegesítse most az apját, nekem a hétre épp elég volt!