2015. június 6., szombat

Várdai tó - a rejtett paradicsom

Évek óta hallom, hogy "...a Várdai tó...", de igazából csak annyit tudtam róla, hogy a Marcsiék tava, víz, Szeghalom határában valahol...

Milyen balfékek is vagyunk, hogy ennyiben hagyjuk megrekedni a dolgokat!

4. év végén maradt az osztálynak pénze, és Andika néni feltette a kérdést: átadja-e a pénzt Panni néninek, az új ofőnknek, vagy menjünk el, és bulizzuk el?
Naná, hogy a bulit választottuk...

Októberben mentünk volna a Várdai tóhoz, egy anyuka, meg talán Andika néni (?) javaslatára, de a kiválasztott hétvégén leszakadt az ég, és maradtunk otthon...

A pénzt elraktuk, hogy na majd akkor tavasszal!

Úgy sikerült, hogy a mai nap lett belőle.

A legszuperebb nap: gyönyörű napsütés, meleg, 30 fok környéki hőmérséklet.

Az osztály java része (talán 4 gyerek hiányzott csak?) ott volt, anya, apa, tesók kíséretében.

Bicajtúra volt megbeszélve, randi a spar parkolójában, aztán indulás.

Na a túra kicsit erős túlzás, mert átmentünk a Berettyó hídon, majd a gáton vagy 500 m után ott kis volt a kis mesebirodalom.

Egy nagy halastó, nádassal körülvéve, középen a nagy vasbeton cölöpökön álló Pákász tanya "minimúzeum".
A cölöpök közötti terület folyton árnyékos volt, enyhe szellő, asztalok, padok, kemence, kint bográcsozóhely, egy frankó kis herbárium kert, és a fő attrakció: 2 vízibicikli, és csónak...

Marika, a házigazdánk elmondta a fontos "szabályokat": növényeket nem bántani, nem szemetelni.
Aztán a másik fő szabály: vízi járműbe csak felnőtt kíséret mellett lehet ülni, aztán mehettek is a srácok világgá.

Mi felnőttek neki estünk a krumpli, hagyma pucolásnak, az ebéd kolbászos paprikás  krumpli volt, hogy később már csak a láblógatás legyen a mi dolgunk is.

A srácok úgy jöttek vissza az első kör evezésből, hogy tokától-bokáig vizes volt mindenki.
Hamar kisgatyára vetkezett a csapat, a ruhákat kiteregettük, ők meg rohangáltak a kánikulában, jól benaptejezve.

Szuper jól érezte mindenki magát, azt hiszem ezt bátran állíthatom.

Gyönyörű a környezet, tiszta a levegő, rengeteg madár, csönd és béke.

Az egyik apuka bevállalta a szakács szerepet, tuti fincsa kis ebédet rittyentett, jól beevett belőle mindenki.

Megállás nélkül használatban voltak a vízi ketyerék, jöttek-mentek a gyerekek, váltották egymást, vízibiciklis versenyt rendeztek (naná, hogy a fiúk nyertek, az ÉN vezényletemmel :P ... )

Totálisan lefáradva, tele boldogsággal és  élményekkel jöttünk haza.

A Csongorék osztályával mindig jók voltak a kirándulások, de ez volt a legleglegleg!

Tiszta idióta helyzet, hogy 5 perc bicajtávra itt van egy ilyen kis mini paradicsom, és évekig elmegyünk mellette úgy, hogy még csak nem is sejtjük, mi vár ott ránk...

Szóval én most szólok: ha valaki nem ismeri, vagy nem volt még itt:
Osztálykirándulásra, vagy csak egy családi-baráti összejövetelre is tuti jó kis hely, imádni fogjátok, úgyhogy hajrá, hajrá!

És kedvcsinálónak pár (na jó, egy csomóóóó!) kép:










































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése