Milyen balfékek is vagyunk, hogy ennyiben hagyjuk megrekedni a dolgokat!
4. év végén maradt az osztálynak pénze, és Andika néni feltette a kérdést: átadja-e a pénzt Panni néninek, az új ofőnknek, vagy menjünk el, és bulizzuk el?
Naná, hogy a bulit választottuk...
Októberben mentünk volna a Várdai tóhoz, egy anyuka, meg talán Andika néni (?) javaslatára, de a kiválasztott hétvégén leszakadt az ég, és maradtunk otthon...
A pénzt elraktuk, hogy na majd akkor tavasszal!
Úgy sikerült, hogy a mai nap lett belőle.
A legszuperebb nap: gyönyörű napsütés, meleg, 30 fok környéki hőmérséklet.
Az osztály java része (talán 4 gyerek hiányzott csak?) ott volt, anya, apa, tesók kíséretében.
Bicajtúra volt megbeszélve, randi a spar parkolójában, aztán indulás.
Na a túra kicsit erős túlzás, mert átmentünk a Berettyó hídon, majd a gáton vagy 500 m után ott kis volt a kis mesebirodalom.
Egy nagy halastó, nádassal körülvéve, középen a nagy vasbeton cölöpökön álló Pákász tanya "minimúzeum".
A cölöpök közötti terület folyton árnyékos volt, enyhe szellő, asztalok, padok, kemence, kint bográcsozóhely, egy frankó kis herbárium kert, és a fő attrakció: 2 vízibicikli, és csónak...
Marika, a házigazdánk elmondta a fontos "szabályokat": növényeket nem bántani, nem szemetelni.
Aztán a másik fő szabály: vízi járműbe csak felnőtt kíséret mellett lehet ülni, aztán mehettek is a srácok világgá.
Mi felnőttek neki estünk a krumpli, hagyma pucolásnak, az ebéd kolbászos paprikás krumpli volt, hogy később már csak a láblógatás legyen a mi dolgunk is.
A srácok úgy jöttek vissza az első kör evezésből, hogy tokától-bokáig vizes volt mindenki.
Hamar kisgatyára vetkezett a csapat, a ruhákat kiteregettük, ők meg rohangáltak a kánikulában, jól benaptejezve.
Szuper jól érezte mindenki magát, azt hiszem ezt bátran állíthatom.
Gyönyörű a környezet, tiszta a levegő, rengeteg madár, csönd és béke.
Az egyik apuka bevállalta a szakács szerepet, tuti fincsa kis ebédet rittyentett, jól beevett belőle mindenki.
Megállás nélkül használatban voltak a vízi ketyerék, jöttek-mentek a gyerekek, váltották egymást, vízibiciklis versenyt rendeztek (naná, hogy a fiúk nyertek, az ÉN vezényletemmel :P ... )
Totálisan lefáradva, tele boldogsággal és élményekkel jöttünk haza.
A Csongorék osztályával mindig jók voltak a kirándulások, de ez volt a legleglegleg!
Tiszta idióta helyzet, hogy 5 perc bicajtávra itt van egy ilyen kis mini paradicsom, és évekig elmegyünk mellette úgy, hogy még csak nem is sejtjük, mi vár ott ránk...
Szóval én most szólok: ha valaki nem ismeri, vagy nem volt még itt:
Osztálykirándulásra, vagy csak egy családi-baráti összejövetelre is tuti jó kis hely, imádni fogjátok, úgyhogy hajrá, hajrá!
És kedvcsinálónak pár (na jó, egy csomóóóó!) kép:
