2 hét van hátra a nyári szünetből, és én végre elkezdhettem a 2 hetes nyári szabadságomat.
Itthon vannak a hugomék egész héten, és itthon van a gyerekek apukájának huga angliából, a 3+1 unokatesóval.
Happy-boldogság-kánaán-élményfolyam...
Nagy tervek, ezer fok nappal, úgyhogy STRAND!!!
Hétfő, 1. szabis nap
Csongornak délben és késő délután edzés.
Kiment a bokája, fáj neki, sántít.
Kedd, 2. szabis nap
Délelőtt: Nem ment edzésre, fáj a bokája, és sántít.
Délután: edzőmérkőzés Békésen, elmegy az apukájával, mert szurkolni akar.
19:00 - telefon: Mégis beállt játszani Csongor (MIÉRT???????????), és megsérült a keze.
Az ügyeleten ülnek, mert bedagadt és fáj neki.
22:00 - diagnózis: eltört. Gipsz. 6 hét.
Azt hiszem egy önző dög vagyok, mert nehezen kezelem a hisztirohamomat:
MIÉRT engedték sérülten beállni játszani, mikor nem tétmérkőzés volt?
MIÉRT nem maradt itthon a hátsóján?
MIÉRT nem hisz nekem, és érzi csesztetésnek ha azt mondom: "...pihenj pár napot, had jöjjön rendbe a bokád!" ???
MIÉRT nem hallgat rám, és hiszi el, előre tudok gondolkozni, és előre látom, ami neki eszébe sem jut?
MIÉRT cseszi el a szabadságomat?
MIÉRT cseszi el a Zaza nyaralását?
...mert ha itthon hagyom, én meg Zaza lelépünk strandolni - dög vagyok.
Ha kiviszem strandra, nem mehet be a vízbe, halálra unja, és idegeli magát - tehát dög vagyok.
Ja, és természetesen ha már így telibekakkantotta a nyaralásomat, hát én meg azt mondom:
Amíg gipsz van a kezeden be nem teheted a lábad a sportcsarnokba! - természetesen emiatt meg még inkább egy dög vagyok, de asszem ez mostmár baromira nem érdekel....
