2017. április 15., szombat

Menni? Maradni?

Sokat gondolkodtam az elmúlt bő 1 évben, megtartsam-e a blogot, hisz úgysem írok.

Aztán mindig megáll a kezem a törlés gomb felett, mert sajnálnám...
A múltam is én vagyok, hozzám tartozik.

Sokan írtátok, mondtátok, hogy hiányzom, INNEN (is), de valahogy nem megy...

Grafomán vagyok, ez nem változott, de korlátok közzé lett szorítva.
"Kirakatban vagyok", elvileg, körültekintően kell megnyilvánulnom, amibe talán ez sem fér bele.

De változtam is. Sokat.
Amit anno itt "dühöngtem ki magamból", az ma már nem dühít.
Tanultam egy csomó dolgot, tudok háromig számolni, a nagy levegő tényleg segít.

...és egy csomó dolog van, amire nincs ráhatásom, úgyhogy elengedem, nem eszem magam rajta, mert minek?!
Úgyhogy a terápiás célzattal való írás a múlté.

"csordásandis" sztorik vannak, de mivel máshogy nézem az életet, már ezek is elhussannak a fejemből, mire leülök este a géphez.
Maradnak bennem a dolgok, vagy a szűk környezetemben...

Alapvetően jól vagyok.
A helyemen, többé-kevésbé.

A srácok rendben, vannak bajságok, de már ezt is laza könnyedséggel átvészelem.
Nem harcolok. Így működőképes a rendszer.

Hiány van, az nem oldódik, de ezt is elengedtem.
Majd "egy nap leül velem szemben, mint ügyfél, és mikor rám mosolyog, tudom, hogy Ő az"...
Nem hajszolom.
Látom a mosolyát, megvan a kép, az érzés, és készíti nekünk az Univerzum...

Tervek?
 Megélni a mindennapokat, és észre venni minden apró kis csodát - ezt szeretném egyre inkább magasabb szinten művelni.

Tanulom az elengedést, a túllépést, és megy, mosolyogva, könnyedén.
Mire megöregszem, kész leszek. Ép, egész és kerek teljes.
De van még idő, addig a mának élek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése