2015. szeptember 10., csütörtök

A kézilabda veszélyes üzem. Vagy nem.

Asssszem szombaton kezdett el nyafogni Csongor, hogy:
"...húúúú, anyaaaaa kend be valamivel a könyököm, meg a karomat, mert nagyon fáááááj!"
- Mit  csináltál?
- Elestem kézi edzésen, és a könyökömre estem!

F@szaságos...

Elő vettem a gyógyi krémet, és ahogy kenem, felszissszent: egy nagy görcs volt a felkarján, a belső oldalon.

Bekentem neki krémmel, befásliztam.

Vasárnap nem volt egész napgond, de este megint mondja, hogy fáj.
- Oksa, hétfőn van sebészet. Ebéd után gyere haza, írok igazolást a napközis nevelődnek és ha leszálltam a buszról, fellcsörgök, te lejössz, és megyünk a sebészetre!

Oké.
Így is volt.

2, azaz KETTŐ órát ültem a folyosón vele, közben 2 percenként rázendített:
- Anyaaaaaa, de lécci ne mondd, hogy kézin történt, és ne kérdezd meg, mehetek-e edzeni, mert én úgyis megyek!!!

...aztán végre bejutunk...

Kérdi a doki, mi történt?
Első körben lebaszott, hogy miért csak 3 nap múlva hoztam?
Háááát, szombaton este 9-kor kezdett panaszkodni, nem ítéltem olyan súlyosnak a dolgot, hogy emiatt autóba üljek, és bevigyem Gyulára a sürgősségire, és vasárnap is csak fürdés után kezdett el panaszkodni, egész nap nem fájlalta.

Aztán oda fordul a gyerekhez: mutasd, hol fáj?!
- Nem fáj.
MIVANBAMMMMMMMMMEG?
- JA, már nem fáj...
- ..hogyhogy?
- Hát, nem tudom, de nem fáj.

A doki úgy nézett rám, mintha legalábbis egy szelet tortát rendeltem volna tőle, csapágygolyókkal, kutyasz@rral díszítve.

Megfogdosta, megnyomogatta a könyökét, a karját, de semmi. Egy mukkot sem szólt a gyerek.
Mondtam, hogy elnézést, nagyon szégyellem, de tegnap még sikítozott, mikor hozzá értem!

A doki húzgálja a száját  (amúgy tök jogosan) , hogy most én ezzel mit csináljak?
Mondom, hogy sorrry tényleg, de izé.

...a gyerek meg áll ott nagy flegmán, közben legszívesebben sejhajon hajítottam volna.

Kérdezem tőle: ha nem fáj, miért nem mondtad?
- NEM KÉRDEZTED!!!
- ?????????????? De, haza jöttél, és nem mondtad, hogy nem fáj!
- MERT NEM KÉRDEZTED!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Mondtam neki, hogy szerinte ez poén, hogy 2 órát ülök a váróban a nagy semmiért?
...és csak rángatta a vállátt, meg topogott, hogy menjünk már, mert kezdődik az edzés!

Közöltem vele, hogy ezek után ha kézin történik vele bármi, nekem ne is sipogjon, én nem csinálok többé hülyét magamból miatta....