2015. szeptember 10., csütörtök

A kézilabda veszélyes üzem. Vagy nem.

Asssszem szombaton kezdett el nyafogni Csongor, hogy:
"...húúúú, anyaaaaa kend be valamivel a könyököm, meg a karomat, mert nagyon fáááááj!"
- Mit  csináltál?
- Elestem kézi edzésen, és a könyökömre estem!

F@szaságos...

Elő vettem a gyógyi krémet, és ahogy kenem, felszissszent: egy nagy görcs volt a felkarján, a belső oldalon.

Bekentem neki krémmel, befásliztam.

Vasárnap nem volt egész napgond, de este megint mondja, hogy fáj.
- Oksa, hétfőn van sebészet. Ebéd után gyere haza, írok igazolást a napközis nevelődnek és ha leszálltam a buszról, fellcsörgök, te lejössz, és megyünk a sebészetre!

Oké.
Így is volt.

2, azaz KETTŐ órát ültem a folyosón vele, közben 2 percenként rázendített:
- Anyaaaaaa, de lécci ne mondd, hogy kézin történt, és ne kérdezd meg, mehetek-e edzeni, mert én úgyis megyek!!!

...aztán végre bejutunk...

Kérdi a doki, mi történt?
Első körben lebaszott, hogy miért csak 3 nap múlva hoztam?
Háááát, szombaton este 9-kor kezdett panaszkodni, nem ítéltem olyan súlyosnak a dolgot, hogy emiatt autóba üljek, és bevigyem Gyulára a sürgősségire, és vasárnap is csak fürdés után kezdett el panaszkodni, egész nap nem fájlalta.

Aztán oda fordul a gyerekhez: mutasd, hol fáj?!
- Nem fáj.
MIVANBAMMMMMMMMMEG?
- JA, már nem fáj...
- ..hogyhogy?
- Hát, nem tudom, de nem fáj.

A doki úgy nézett rám, mintha legalábbis egy szelet tortát rendeltem volna tőle, csapágygolyókkal, kutyasz@rral díszítve.

Megfogdosta, megnyomogatta a könyökét, a karját, de semmi. Egy mukkot sem szólt a gyerek.
Mondtam, hogy elnézést, nagyon szégyellem, de tegnap még sikítozott, mikor hozzá értem!

A doki húzgálja a száját  (amúgy tök jogosan) , hogy most én ezzel mit csináljak?
Mondom, hogy sorrry tényleg, de izé.

...a gyerek meg áll ott nagy flegmán, közben legszívesebben sejhajon hajítottam volna.

Kérdezem tőle: ha nem fáj, miért nem mondtad?
- NEM KÉRDEZTED!!!
- ?????????????? De, haza jöttél, és nem mondtad, hogy nem fáj!
- MERT NEM KÉRDEZTED!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Mondtam neki, hogy szerinte ez poén, hogy 2 órát ülök a váróban a nagy semmiért?
...és csak rángatta a vállátt, meg topogott, hogy menjünk már, mert kezdődik az edzés!

Közöltem vele, hogy ezek után ha kézin történik vele bármi, nekem ne is sipogjon, én nem csinálok többé hülyét magamból miatta....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése