2015. szeptember 9., szerda

Huszonév után...

Mióta megkezdődött az iskola, valami elromlott, vagy kizökkent a szokott - rendes útjából.

Minden napom folyamatos rohanás, és mégsincs soha az az érzés bennem, mikor éjszaka leteszem végre a kis testem az ágyba, hogy no, f@sza csaj vagy, minden a helyén!

Ma is: meló után bolt, aztán hazapakoltam, aztán már mehetek a suliba.
....de előtte még tanszer kell Csongornak, mert most lassan adagolják a szaktanárok, ki mit követel, gyűlik a lista.
Rohanok a papírboltba, mert 7 percem volt 4-ig, amikoris Zalánt kiengedik, és vár, hogy megérkezzem érte.

Szokás szerint bicajjal, fék be, a lábam már rakom le, bár visz a lendület.
A coop papírbolt előtt gondoltam mindezt, hogy megpróbálok megállni, de a térköves rész mellett van egy lebetonozott csík, full csúszós, a cipőm talpa meg szintén....

Ahogy lendulatből lebatttam a lábam, hogy az lefékez végkép, már meg is csúsztam, és valahogy kirúgtam magam alól a bicaj kerekét.

Szál egyenes gerinccel úgy vágódtam hanyatt, mint a nagy fákat, ahogy kivágják a tövénél, a bicajt meg szépen magamra húztam, és betakaróztam vele, úgy feküdtem tök lazán a Tildyn, fényes nappal, az utca közepén.

5 cm és a vasműszaki kirakatüvegének csapódik a koponyám és akkor most nem lenne csordásandi.

Úgy meglepődtem első körben, hogy meg sem mertem moccanni, mert nem estem el már vagy 20 éve, kivéve mikor Csongor a gumicsizmi rólamát akarta lecibálni (ez is mekkora sztori volt!)

Aztán éreztem, hogy a tarkómat nagyon oda batttam a földhöz.
....meg a farokcsontom is kúrvára fáj...
Meg rajtam a bicaj, és nyom, de nem mertem megmoccanni, mert féltem, hogy becsíp a derekam.

Aztán eszembe jutott, hogy bazdmeg, a főutcán fekszem!
Na, vajon ki láthatott? ki röhög?
Nagy óvatosan letoltam magamról a bicajt, feltápászkodtam, leporoltam a port, levelet, szart, szutykot a hajamról, ruhámról, aztán besántikáltam a boltba.

Erre megkérdezik a csajok: nem láttad, mi volt ez a csörömpölés?

Hát de, tök véletlenül tudom. Én nyomtam egy olyan hátast, hogy a betoncsíkotokat összetörtem, koponyával...

Azon már nem is csodálkoztam, hogy úgy röhögtek, majd bepisáltak...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése