2015. május 7., csütörtök

Nincs veszve minden!

Mostanában nem szöszögök, mert valahogy belém ragadt a közlésvágy...
Nem hiszem, hogy végleg elromlottam, csak kis pihi van, vagyis azt hiszem.

Most viszont történt valami, amit muszáj...

Tegnap területi atlétika verseny volt Szeghalmon a sportpályán.
Több környező településről jöttek a csapatok, és Csongor is tagja volt a szeghalmi csapatnak.

A verseny után kellemetlen meglepetésben volt része: a lelátón ahol a gyerekeknek a cuccai voltak már nem találta meg csak az iskolatáskáját, a sportzsákot valaki "véletlenül" elvitte.

Alapból dühítő, még az is, ha valakinek a szendvicsét, vagy a ceruzáját nyúlja le valami rosszindulatú, de amikor iskolai rendezvényen, gyerekek lopnak egy másik gyerektől...???

Sokszorosan érzékenyen érintett:
Benne volt a tesi cucca mellett a srácom szupi kézilabda cipője.
Alapból sok probléma van a lábával, olyan lúdtalpa van, hogy 4 embernek is elég lenne, sokat fáj a bokája, szóval még a legjobb cipő sem elég jó néha.
(Igen, látta orvos, megszakértette, van rá kencénk, fáslink, csak a pihentetés nem megy a kölöknek...)

Szóval egy cipő alapból húzós tétel, plusz benne volt a zsákban a kézilabdás csapatmeze.
Hát ez sem olyan dolog, amit 2 perc alatt a sarki boltban beszerezhetsz, és most pont egy olyan helyzet van, hogy holnap meccsük lesz, Békéscsabán...

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Zalán is a csapat tagja volt, neki is készült mez, csak idő közben abba hagyta a kézilabdát.
Szóval van egy mezünk, nem az a bő lezserség amit Csongor szeret, de ez van.
No meg a név kb. stimmel, a mezszámot meg erre a mérkőzésre majd korrigálják a nevezésnél, vagy nem is tudom, igazából hogy megy ez.

A srácom romokban, mert a kézilabda az élete a matek mellett, és hát a tulajdona! A CIPŐJE, a MEZE, szóval eléggé megviselte.

...engem is, mert bele gondoltam az anyagi részébe, és JESSSZUS!

A biztonság kedvéért bedobtam a problémámról egy postot a facebookon, hogy a közösség erejével hátha meg lesz...
Iszonyat sokan megosztottátok pillanatok alatt, amit ezúton is hálásan köszönök!

Viszont az idő sürget, holnap meccs, ezért suli után elmentem Csongorral a cipőboltba.
Pech (???), de egy rá való cipőt sem találtunk. A mérete totál kifogyott.

...erre mondtam én, hogy sebaj! Tuti azért rendezte így az Univerzum, mert valaki olvassa a postom, és meg lesz a cipő!

Aztán délután rám kérdezett Ácsné Évi, hogy mi újság? Van már eredmény?

Sajna nincs...

Erre megadta a férje telefonszámát, ő a kézilabda szervezet vezetője, hogy csörögjek rá, igencsak lesz megoldás.

Felhívtam, akkor már a lépcsőház előtt állt Zsolti, kezében 2 pár cipő...

Csongor megpróbálta, és az egyik tökéletesen az ő mérete volt.

Megkaptuk.

Igazából még meg sem emésztettem teljesen, csak az öröm az, ami pontosan megfogalmazható most bennem.

Próbálok "jó" lenni, jót adni, mosolyogni, szeretni, segíteni, még akkor is, ha sokszor úgy érzem, semmi értelme.

Hát van értelme, eredménye - most is bebizonyosodott, hogy a jót (is!) mindig visszakapjuk, valamilyen formában.

...és bár naponta végig fut az én fejemen is a hétköznapokat végig élve, a környezetet látva/tapasztalva, hogy milyen sok gonosz, rosszindulatú,... ember van, és milyen szemét egy világban élünk, azért a  bajban mindig kap az ember egy hirtelen AJÁNDÉK jóság löketet, néha "vadidegenektől", olyantól, akitől nem is várná...

Hihetetlen a közösség ereje.
Jól esett a sok segítő megosztás, az a sok kedves, támogató szó.

Évi és Zsolti pedig...

Hát köszönet érte, még egyszer!
Reméljük holnap egy csomó góllal hálája meg a Őgöndörsége az ajándékát!


...és azért most még inkább reménykedem benne, hogy valahol megkerül az elveszett cuccunk is! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése