Hát most volt...
Még nem voltam ilyen hatalmas koncerten, szóval alapból döbbenet volt, na meg ÁKOS!!!
Kölök korom óta, az Induljon a banzáj! óta lávlávláv...
Volt egy időszak, mikor erőteljesen politizált, akkor kicsit kizártam magamból, de jó 1-2 éve rehabilitáltam, és vissza kapta AZT a helyet bennem.
A küzdőtéri dühöngőben voltunk, és nagyon előőőőőőőőőőől! :D
Az élmény elmondhatatlan, nem is próbálom meg vissza adni.
Egyszerűen imádtam!
...és utálom is érte, amiért ezt teszi velem.
Szeretem a szövegeit.
Semmi habos-babos-rózsaszín tündérmese : az ÉLET és a VALÓSÁG, ezzel csap orrba, folyton, újra és újra.
Őszinte. Nyers. Pont mint az életem.
Olyan, mintha engem énekelne ki magából, és szerintem akik ott voltunk, mind magát érezhette sok-sok dalában.
...és mikor olyan hanghatások szaggatnak szét, mint ezen a koncerten, minden szava duplán fáj..
Darabokra tépte a szívem, a lelkem, szembesített, kimondta, aztán megsimogatott és összepakolt, vissza a testembe.
De máshogy.
Fájt, élveztem, imádtam, őrület volt!
Egy dolog, ami miatt Hugi is és én is reklamáltunk, hogy NAGYON elcseszte az Érintőt...
Teljesen gyorsba nyomta, és áááááááááááááááááááááá, az úgy nennnnyó!
Na és csak hogy adjunk az élvezetnek, néhány ÉN zene, ami rólam szól, én vagyok...
....és végül a VILÁG legvégén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése