2014. december 22., hétfő

Minden tiszteletem azoké...

...(is) akiknek ez életforma, állandó létfenntartás része, hogy esőben, szélben, fagyban kint állnak valahol, és árulják a portékáikat.

Vasárnap - aranyvasárnap - d.e. 10-től fél 5-ig kint álltam a karácsonyi vásárban, ami egyrészt szenzációs volt, mert sokan voltak kint, rengeteg ismerőssel találkoztam, sokat nevettünk, beszélgettünk, a Röfisek isteni forralt bort csináltak, a kézműves társak is éééédesek voltak, szóval minden szép és jó volt, csak hát a jeges szélvihar...

Kb. háromszor volt olyan pont, hogy MOST feladom, és haza megyek, mert FÁZOM, borzalmasan, tép a szél, borogatja az árumat, felkapja az ékszereimet, meg amúgy is: HIHETETLENÜL HIDEG SZÉL FÚJ!

...de aztán mindig túllendültem valahogy.

Kaptam:
- kartonokat a lábam alá, mécsest, hogy melengessem a kezem*
- sátorponyvát a hátam mögé, ami felfogta az árumat borogató szél nagy részét**
- meleg ebédet, plusz nadrágot és plusz plédeket***
- forralt bort, jó szót, mosolyokat, úgyhogy lááávlávláááááv!

Köszönöm, hogy kijöttetek! :)

Egy nemkarácsonyi-nemünnepi szépséges, szomorúságos zene, Nektek.
Most ilyen...




* Köszönöm Zsuzsa néni!
** Köszönöm Apa!
*** Köszönöm Anya, és Apa!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése