2011. szeptember 25., vasárnap

Én és a foci

Azt hiszem távolabb nem is állhat tőlem sport, mint a foci, de...

Ha A FérfiM focimán, akkor szerezzünk neki örömet és nem jelent túl nagy megerőltetést, ha néha-néha foci megy itthon a TV-ben, vagy nem?! (...mert alapjában véve én egy kedves, aranyos imádni való csajszi lennék...!)

Ha a FérfiM focimán és szeretne kimenni a helyi NAAAAAGY sporteseményre, nevezetesen: a helyi erők rugják az ellen ellen, akkor ugye kimegyünk vele?! (...mert alapjában véve én egy kedves, aranyos imádni való csajszi lennék...!)

Stimm, én is így gondolom.

Már voltunk 4 mérkőzésen, szombat délutánonként séti a pályára és hajrá!
Amúgy nem is olyan rossz buli, a foci továbbra sem a szívem csücske, de a buli, ami a lelátón folyik?!
Szerintem a nép egy része csak ezért jár mérkőzésekre.
Olyan dumák mennek, hogy áááááááááááááááá!

Besza-behu közeli állapot és amikor a város egyik legédesebb, legszerényebb, legvisszafogottabb óvónője teli torokból anyázza a bírót meg a partjelzőt és nyomatja az instrukciókat a focistáknak, háááát.... Egy élmény! :D

Szóval 3 mérkőzést végig űltünk egy bizonyos helyen, majd most tegnap egy másik helyen álltunk meg, mert késve érkeztünk, már ment a mérkőzés, mikor odaértünk.

Meccs után hazafele a város nagy öregjei, a nagy törzsszurkolók szurkolók megszólítottak ENGEM (mondom ENGEM!), hogy "...na és Andika, hogy tetszett a mai mérkőzés?!"
Már ezen is meglepődtem, de az igazi áll a földig esés akkor jött, mikor megjegyezték, hogy "..most miért nem a MEGSZOKOTT HELYETEKEN űltetek?!"

Szóval bocs felmenőim, törzsdrukker lettem így 4 mérkőzés végig nézése után, akit számon is kérnek a nagy öregek, ha "nem a megszokott helyén" űl... :D

Azért huligánkodni nem huligánkodok, és nincs is szándékomban! ;)

1 megjegyzés:

  1. :-) Nálunk is - állítólag - nagy fociélet van, de én még egy meccset se láttam :P

    VálaszTörlés