Szombaton vettem egy nagyon cuki, nagyon dögös ruhát magamnak.
Igen ÉN, és igen, RUHÁT! :D
(mostanában mintha valami nem klappolna velem...)
Sőt, hogy fokozzam, nagyon dögösnek érzem magam benne! :D
(jó, oké, elmegyek orvoshoz, és kezeltetem magam, mert ez már tényleg túlzás!)
Mikor hazamentem ki is mostam, aztán kiraktam az erkélyre, mivel volt vagy 30 fok, gondoltam hamar megszárad.
De nem akartam megtörni az anyagot, így nem csipeszeltem...
Este online éltem, mesélem itt a világ másik felén élő barátoknak, hogy basszus, itt akkora vihar lesz, hogy az már botrányos!
Aztán lefeküdtem.
Éjjel ébredek, hogy mindjárt lekapja a szél a 4. emeletet, én meg repülök vele, mikor beugrik: A RUHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁM!!!
Redőny feltép, szélviharba ki, a ruha meg sehol...
Andika dühöng, hogy miért is vagyok ilyen nyomi, feledékeny, béna, végre egy valami, ami nagyon bejön, és most huss!
Vasárnap reggel morcos ébredés, szakadó eső, és hideg.
Még egyszer kimásztam az erkélyre, de a rucim nem szállt vissza.
Kimentem a konyhába, tébláboltam, bámultam az esőt, aztán látom, hogy a ház előtt a frissen vágott fűben van egy nagy kupac fekete valami.
Cipő-kabát, futás le!
És igen, az én cuki kis rucim volt összeázva, sárosan, egy kupac rongyként ott, de egy újabb mosás tökéletessé tette! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése