Ez egy alapállapot nálam, amolyan kőbe vésett alapigazság.
No, most úgy néz ki, hogy az összes alapvető dolgot sikerül felülírni, vagy meghazudtolni.
Ma pl. kifejezetten NEM ZAVART az eső.
Bicajoztam épp, mikor az ég egyszerűen leszakadt.
Tuti beteg vagyok, mert ÉLVEZTEM!
Volt pár dolog, amit feltétlenül el kellett intéznem, és ha megállok kényeskedni, hogy "jujjjvizesleszeeeeeeeek!", akkor bezár a posta, meg ilyenek, szóval csak tekertem tovább...
Mókás volt, mikor az utolsó helyre is oda érve rám néz a férfiember az üzletben, és megkérdezi: "Eláztál?"
Addigra gyakorlatilag csak a hajam nem volt vizes, az esernyő csak azt védte meg...
Kb. úgy néztem ki, mint aki farmerban, kabátban, bokacsizmában állt a zuhany alá egy órácskára, szóval korrektül nedves voltam.
Jól tele is csorgattam az üzletet... :P
Ja, amúgy az esővel nem, de az úttestről rám csapódó minióceánokkal azért akadt egy kis problémám.
Ezúton kérném az Univerzum illetékes tisztviselőjét *, hogy egy kerékcserét az összes agyatlan-töketlen, a kormányt direkt az egy szem utcán (Szeghalmot leatombombázták úgy 1 órahossza erejéig) bicajozó ** rezesvöröskére húzó, óceánnyi tócsákba hajtó, vizet cunamira felduzzasztó kamion / autó sofőrre legyen szíves kiutalni, lehetőleg egy hasonló felhőszakadás kellős közepén...!
Köszönöm!
Az utolsó csodaszép momentuma a napnak azért mégis csak az volt, mikor a lépcsőház elé kanyarodva megláttam a privát tavunkat.
Úgy 1,5 lépcső magasan állt, ismét.
Be kellett jönnöm, és hát ugye bokacsizma...
Mikor a lépcső tetejére értem a legegyszerűbb megoldás az volt, hogy cipő le, és a vizet (aranyhalat, moszatokat, ebihalat) kiborítottam előbb az egyik, majd a másik cipőmből...
* Bár nem szabad rosszat kívánni, de Murphy dolgozzon máááááár!
** ...valószínűleg elmebeteg, ha ekkora felhőszakadásban bicajozik az üres városban, tök egyedül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése