Pákász Futam

Bár eszem ágában sem volt részt venni ezen a * jótékonysági megmozduláson, amit egyik kedves ismerősöm** szervez munka mellett, csak mert ő még szereti az embertársait, mert fizikailag alkalmatlannak tartom magam az ilyesmire, de ma elgondolkoztam rajta, lehet mégis megérné...

Reggel kényelmes séta, előbb a nagy iskolához, búcsú Csongortól, majd séta tovább az alsós Dózsa úti suliba.
Hátul mentünk be, ott egy csomó osztálytárs, szülők beszélgetnek: ma bicajjal kellett jönni.

TESSÉK?

Zalán: - Úúúúúúú, Anya, ma bicajjal kell jönni!

Ránézek az órára: PONT időben vagyunk 7:41

Ránézek Zalánra: elveszett kiskutya tekintet: Anya, menjünk haza a bicajomért!

Hátra arc, futás, haza.
Rajtam táska, gyerek hátizsák, mellettem kocog a kölök és futottunk hazáig.
ÉN.
FUTOTTAM.
Hazáig.

Ott bicajra ülni, majd tekerés vissza, suli, bicajt lerakni, Zalán hálásan megölel, ő fel, én meg....
Túléltem.
Reggeli triatlon.
Séta-futás-bicaj kombó.

Még jó, hogy tegnap volt fent nálam Olga, és rábeszélt, tök nyomorult állapotomban is inkább tornázzunk egyet, és mire végeztünk, már nem is voltam olyan nyomorult, csak fáradt.

Szóval lehet mégis be kellene neveznem erre a dologra itt, Ti is gondolkodjatok el rajta, komolyan! :)

*  amúgy általam is nagyon támogatott
** Nevezzük néven : Pappné Somogyi Zsuzsi!!! ;)