12 napja dolgoztam utoljára.
Ma megyek először, délutánra és hát "nincs tele a lelkem virágokkal"...
Elgondolkoztam ma arról, hogy milyen jó lehet annak, aki reggel mosolyogva ébred, és boldogsággal tölti el a gondolat: indulok dolgozni.
Néha eszembe jutnak azok az idők, mikor vasárnap már szinte vártam, hogy hétfő legyen, és mehessek.
Jó volt a légkör, a hangulat, a kollégák, szerettem az egész csomagot, úgy, ahogy van.
Eltelt 10 év, és biztos változtam én is, de leginkább az változott, ami körül vesz.
Sírok... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése