Vélemény, a múltból

Wass Albert: Kerítések

 

Az ösvényre kerítést fontak,
 hogy ott legény ne járjon át.
 Azt hitték, elriasztják ezzel,
 az ostobák.

 

Ma mindenki kerítést épít,
 álomból, csókból, hazugságból,
 az útra, melyen az Idő
kacagva fut ki a világból.

 

Az útacskákról innen-onnan
 sok-sok kis kerítés kinő:
nagyot kacag és átallépi
 a betyár Idő.