2015. június 27., szombat

Találtunk egy GYEREKET!

Itthon van egy barátom, rég találkoztunk.
Meghívott  a cukiba, kávéztunk, csacsogtunk, azután elindultunk haza.

A házunk előtt parkolt, az a 3-400 méter jó volt így, sétálva.

Ahogy az Alma Mater elé értünk, a sarkon megjelent egy olyan 2,5 - 3 éves forma kissrác.
Egyedül.
Határozott léptekkel, korrektül felöltözve, hátán hátizsák.

Amikor mellénk ért, még mindig nem követte felnőtt, úgyhogy megfogtam a vállát és leguggoltam hozzá.
Kérdeztük hová megy, hol vannak a szülei?

A kiskölök nagyon szabadulni akart, és határozottan kijelentette, hogy megy a buszhoz!
- Egyedül?
- Igen.
- Vár ott valaki?
- Igen, a buszsofőr bácsi!
- Hogy hívnak?
- Nem tudom.
- Oviba jársz már?
- Igen.
- Hol van az anyukád, vagy az apukád?
...erre következetesen nem akart válaszolni.

Kicsit elmebeteg ötletnek tűnt, hogy valaki elenged egy ilyen pici gyereket egyedül a buszig, hogy ott a buszsofőr majd istápolgatja, és X. városban átadja valakinek.
Tudom, csomagot, levelet szoktak így, na de GYEREKET???

Mivel nagyon benne volt a kölökben a menőke, arra döntöttünk, elkísérjük a buszig, ott majd látjuk, jön-e olyan busz, akinek a sofőrje tudja ki a kissrác, ha meg nem, akkor irány a rendőrség.

Aztán egyszer csak hátulról jött egy fiatal lány, akkor már össze is kapcsoltam a gyereket az anyjával.
Mondja, hogy lelépett otthonról a fia, míg nem figyelt.

Felkapta és rohant is vele haza.

Extra gáz ez az egész.

Mert egy ilyen pici gyerek ilyen határozottan elindul, bele a nagyvilágba, hátizsákkal, és határozott elképzeléssel, hogy majd a buszsofőr bácsi elviszi valahová?!

Hány gyerek tűnik így el, nap mint nap, és aztán soha nem kerül elő?

....és az is gáz, hogy az Alma előtt ültek vagy négyen, és mikor az anyja a gyerekkel oda ért, nagy nevetgélve megkérdezték tőle: no mi van? lelépett a gyerek?! - mert előtte 5 perccel ott sétált el a kicsi törp az orruk előtt, és eszükbe sem jutott, hogy megállítsák...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése