Már hetek óta nyafizok (többnyire magamnak), hogy kell egy vastag télikabát és kell egy vastag téli cipő, mert minuszos vagyok nagyon.
Szerdán anyáék vitték az autót 1 éves szervízre és bementem velük Csabára.
Míg a kocsit szervizelték, mi körülnéztünk "a szomszédban".
A vége az lett, hogy felpróbáltam 2 cipőt, meg 1 kabátot, és lett
...egy kabátom...
Cipőben amúgy is borzalmas nyűgös vagyok (hülye ex-cipőboltos szindróma?!) és nem volt első látásra szerelem. Abból pedig nem engedek!
Ma reggel ébredés után mondta A FérfiM, hogy ő még nem volt Gyulán, nem esik az eső, menjünk el, mászkálhatnékja van.
Volt 15 percünk buszindulásig, gyors összekaptuk magunkat, és hajrá!
Végül Csabán kötöttünk ki, mert ott át kellett volna szállni egy gyulai buszra és elég volt 1,5 óra a buszozásból...
Császkáltunk, nézelődtünk, aztán a centerben bementünk egy cipőboltba.
Volt egy dáááágassszág, amibe elsőre, felpróbáltam és szuper, vastag a talpa, bevarrt a nyelve, egy egész bárány bele van bélésként varrva, úgyhogy love-dobb-dobb...
De nem is én lennék, ha nem azt mondtam volna, hogy azért futok még egy kört, van még cipőbolt olyan kismillió a környéken.
Közben A FérfiM megéhezett, én meg mütyürkés boltozhatnék voltam, úgyhogy randit beszéltünk meg a mütyürkés előtt, és ketté váltunk.
Mikor a boltból kijöttem, a pasi sehol, aztán megláttam a földszinten.
Mutattam, hogy én is le, ne mozdulj, de mire leértem a pasi újra csak felszívódott.
Aztán előkerült, ajándékkal a kezében.
Van bakancsom, gyönyörűséges, meleg és love-dob-dob! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése