2011. október 24., hétfő

Köszönöm Anya! :)

Zalán szobája abból áll, hogy ágy, beépített szekrény, szekrény, és ennyi.
Csak alszik itt, a nap nagy részét az én szobámban töltik, vagy Csongor szobájában.
Ott van az összes játék, a könyveik, minden.

Egyik este mondtam Zalánnak, hogy az ágyam közepére felhalmozott sok kis vicekvacakját vigye legyen szíves a helyére, mert szeretnék beágyazni.
Erre nagy szomorúan megszólal:

- Olyan jó lenne nekem is egy olyan kis polc, mint Csongornak, mert nekem nincs hová raknom a kincsecskéimet!

Annyira megsajnáltam a kis drágát!

Másnap anyáékkal Csabán voltunk, bementünk abba a bútorboltba, ahol Csongor bútorait vettük.
Volt olyan polc, megvettük.
Apukám másnap összerakta, felhozta és felszereltük.

Este sajna dolgoztam, és nem láttam mi volt az első reakciója.
Rajzoltam neki, hogy menjen a szobájába, mert ajándék várja, de amikor felhívtam az apját, hogy adja már oda a kicsit, azzal vette át a telefont, hogy: KÖSZÖNÖM ANYA!
Vigyorgott a hangja is...!


Csongor is kapott meglepit, nehogy botrány legyen, és elrontsa Zaza örömét, úgyhogy egy télapóra bespájzolt könyvet bedugtam a párnája alá, és neki is írtam egy levélkét, hogy meglepi az ágyában...

Örültek nagyon mindketten, úgyhogy jól sikerült.
Csak kár, hogy nem láthattam...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése