2013. május 23., csütörtök

Sokkolda

Igen, tudom, Csongor okos.
Igen, tudom, Csongor különleges.
Hogy minden érdekli.
Hogy mindent megjegyez.
Hogy minden....

Tudom, mert az én fiam, bár sokszor hurrogom le magam, hogy "...ne túlozz bébike, a Te gyereked, ne legyél elfogult!"

Aztán úgy alakul, hogy elkerül a pszichológushoz, egy vizsgálatra, hogy nincs-e valami részképesség zavara, mert míg mindenből nagyon jó, olvasni utál, és csúnyán is olvas.
És aki ennyire jó minden másból, annak oka lehet, miért rossz ennyire olvasásból.
Lehet diszlexia?!

Aztán ma behív a pszichológus, hogy szeretne velem beszélni.

Egy kedves, középkorú hölgy, és a kezét tördeli, topog jobbra-balra, nem is tudja hogy kezdjen hozzá.

Végül rám zúdítja, hogy ő a pályafutása alatt még SOHA nem találkozott ilyen, de hasonló gyerekkel sem.
Hogy az IQ teszt nem tudja mérni az IQ-ját, mert annyira magas.
1 értéket tudott kiértékelni vele, az mérhető, de a plafon az is.

Hogy nem diszlexia, csak ("CSAK") rossz technikával tanult meg olvasni, és ez okozza a nehézségeit.

Hogy nem akarja speciális fejlesztési igényűnek nyilvánítani, mert egy spec-es fejlesztés rajta nem segítene.

Kellene egy magántanár, aki elkezdené vele újra az olvasás tanulást.

De mindenekelőtt kellene egy szakember, aki önismeretet tanítana neki, hogy megtanulja kezelni és használni a képességeit.

Igen, jó érzés, hogy ilyen a fiam.
És igen, BORZALMAS érzés, hogy ilyen a fiam, mert riasztó, és súlyos teher, még nagyobb felelősség és most valaki mondja meg mi a frászhoz kezdjek, hogy jó legyen neki?!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése