Telefon csörög.
Csongor osztályfőnöke.
A szívem megáll: Nem pünkösd van? Elszúrtam? Mégis csak menni kellett volna iskolába, dolgozni?!
Félve hallózok bele, de hamar jön a megnyugvás: nem szúrtam el, nem ez a "baj".
Andika nénink nem volt pénteken, mert versenyre vitt egy csapat gyereket, és bár kikészített egy papírt, amit Csongornak haza kellett volna hoznia, de nem kapta meg. Péntek délután már rá is jött, hogy nem kaptam meg.
Csak nem hagyta nyugodni a dolog, inkább felhívott, hogy holnap reggel találkoznunk kellene.
Valami nem stimmel Csongorral.
Matekkal ébred, matekkal fekszik, egész nap számol, és a kedvenc elfoglaltsága: matek óra, vagy unalmában sodokuzik.
Viszont UTÁL olvasni.
És szörnyen is olvas...
Azt mondja az osztályfőnökünk, hogy Ő akkor lenne a nyugodt, ha megnéznénk, nincs-e valami részképesség zavar a dolog mögött.
Holnap lesz egy szűrés, viszont kellene neki egy engedély a szülőktől, hogy megnézhessék a srácomat.
Naná, hogy szűrjék le!
Vagy derüljön ki, hogy csak dac, vagy lustaság, vagy az, hogy igen, nem véletlenül nem megy ez nekünk. És ha "baj" van, hátha van rá valami speckós fejlesztési mód, ami segíthet.
Mosolygós, jó érzés volt, hogy az osztályfőnökünknek ez ennyire fontos, viszont azon is elgondolkoztam, hogy milyen gáz már az, hogy erre engedélyt kell kérnie?!
Nem az lenne a szülő-gyerek-pedagógus érdeke, hogy ha mód van rá, akkor igen, teszteljük le?!
Öröm van, talán válasz lesz hamarosan, és hátha jobban boldogulunk majd ezek után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése