Már a vége fele éreztem, hogy a nyakamnál valami nem stimmel.
De ahogy felültem, megmozgattam, nem volt fájdalom, feszülés, úgyhogy elhessegettem az előző rossz érzést.
Haza mentem, terítettem az ebédhez, mikor a hátam mögött megindult az edényhalom, hatalmas csörömpöléssel.
NAGYON megijedtem, és ahogy összerezzentem, abban a pillanatban becsípődött a nyakam.
Ott, ahol a rossz érzés volt délelőtt....
Egész nap tekergettem, hogy majd csak kiakad, de nem.
Este elmentem jógázni, hátha segít.
Nem volt gond, bírtam, nem lett rosszabb, de ki sem csípődött.
Aztán hazamentem, megfürödtem, majd egy mozdulat és meghaltam.
Gyakorlatilag nem forgott a fejem, se oldalt, se előre-hátra.
A jobb karomat nem tudtam emelni.
És nem mellesleg iszonyatosan fájt!
Fáradtságtól kiájulós elalvás volt valamikor hajnalban, mozdulatra felsikkanós ébredés kora reggel.
Voltak pillanatok, amikor meg kellett fogni két kézzel a fejem, mert úgy éreztem, hogy ha nem fogom, le fog szakadni, és elgurul, mert nem tartják meg az izmok.
Plusz egyre inkább befeszült a derekamban is az izom, mert ugye ha itt becsípődik-oda átsugárzik alapon, szépen kezdett meghalni az egész testem.
Nagyon-NAGYON sz@r érzés volt!
Egy vigasztalt, tudtam, hogy ma kapok Olgát, mert ma tornánk van, és úgy vártam, mit gyerek a karácsonyt!
Nem tudom, miben rejlik a varázsereje, de úgy tornáztunk, hogy minden gyakorlat totál kibírható volt, és mire végeztünk, simán tudtam forgatni a fejem, és mozog a karom.
A derekam is viselhető, és bár ma nem fogok szaltókat hányni, de összehasonlíthatatlanul jobb most a testemben, mint amilyen reggel volt.
Nem tudom, mondtam-e már, hogy szenvedők, NE SZENVEDJETEK!
Van nekünk egy Olgánk, hát éljetek a lehetőséggel, használjátok ki ezt a csoda kis képességét, hogy a nagy rakás nyomiságból működő testet varázsol nekünk!
Szeretés van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése