Sikoly

Főhősnőnk áll a konyha közepén, előtte az asztalon a kipakolt festékes tároló, sok-sok festékes tégely, kaotikus összevisszaságban.

Szeme riadtan jár jobbra-balra, századjára is átpakolja kis kincsecskéit, és közben valami ilyesmit mantráz:

- Ezt nem hiszem el! De volt! Elhasználtam? Hol van? LENNIE KELL!

És nem, hiába keresi.
Egy árva kis tégelyt talál csak, aljára beleszáradva a max. 2-3 ecsetvonásra elegendő színtelen lakk.

Főhősnőnk csak áll, majd torkából vékony sikoly szerű hang tör elő, miközben gyönyörűséges vörös hajzatát kezdi kékre lakkozott körmökben végződő ujjacskáival tépdesni...