Vasárnap kivágták, tőben a sövényt, és tegnap mikor mentem le a rámpán tök fura, szédülős érzés volt.
Mint ma kiderült, egy optikai kerítés, vagy vezérsík volt.
Ma délelőtt mikor elintéztem az iskolát, óvodát, meg a többi dolgom, hazafele menet toltam fel a rámpán a bicajt, és mikor olyan 1 m magasan járhattam a talajszinthez képest, valahogy megborultam, és bicajostól a virágoskertbe zuhantam.
Alól én, rám csavarodva a bicaj, a táskám tartalma meg szétszóródva a virágoskertbe.
Milyen jó, hogy ezer éve nem volt eső!
Nagy nehezen kitekergettem magam a bicaj részei közül, összeszedtem a táskám tartalmát, leporoltam a göröngyöket magamról, bicaj fel, és tűz ismét a rámpán, fel.
A legszebb a dologban az volt, hogy tőlem kb. 5 m-re 4 közmunkás a tömb előtti árkot temette be éppen, és tátott szájjal, lapátra támaszkodva nézte végig a produkciómat.
Igaz, nem segített egyik sem, de jó pont: nem is röhögtek (hangosan).
Szóval derékilag kb. jó vagyok, viszont a mai akció után nincs bőr a bal térdemen, sípcsontomon, meg a bokámon, és kificamodott a jobb bokám.
Kérek egy másik csillagállást, mert már UNOM!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése